TRIP REPORTS

2007., NICARAGUA


kép és szöveg: Merkl Ottó & Németh Tamás

2007-ben volt szerencsém egy kéthetes nicaraguai gyûjtõúton részt venni. Az interneten hirdetett, kifejezetten rovargyûjtõ utat az Egyesült Államokban élõ Bálint Norbert foglalta le saját maga és régi ismerõse, Merkl Ottó számára. Az út anyagi finanszírozásának szerencsés alakulásának hála, én is befértem a csapatba. Háromszori átszállással (Milánót, Caracast és Panamavárost érintve), és közel nyolcezer kilométernyi és 22 órányi utazás után érkeztünk meg Nicaragua fõvárosába, Managuába. A reptéren várt minket Nicaragua elsõ számú rovarásza, a belga származású Jean-Michel Maes. A kéthetes út során õ volt az idegenvezetõnk, õ kommunikált szállásadóinkkal, szervezte az országon belüli utazásainkat. Az európai klímához szokott szervezetünk számára igencsak megterhelõ volt a hetven százalékos páratartalom és a még éjjel is harminc fok feletti hõmérséklet.



Az Alpok a gépbõl.



Egy reptér a sok közül: Panamaváros



Elsõ reggelünk a managuai Hotel Mercedes-ben. Az éjszaka folyamán a lámpák fényén már itt számos rovart gyûjtöttünk.



Másnap reggel indulás elsõ uticélunkra.







A Domitila Erdõrezervátum egy magánkézben lévõ néhány négyzetkilométernyi terület, amit igyekeznek megkímélni a mezõgazdaságtól és a fakitermeléstõl.



Ezek a kunyhók szolgáltak szállásként a következõ egy hétben. Csapatunk egy francia és egy angol rovarásszal bõvült.



A három nõvér felelt élelmezésünkért és a tisztaságért szállásunkon. Utóbbi fogalma átértékelõdött bennünk az ott töltött idõ alatt. (Szoba sarkában szeparált mobilvécé, erdei humusszal öblítve, nyüzsgõ rovarélet a szobában is és a folyamatos magas páratartalom miatti ragacs növelte komfortérzetünket.)



Egy gekkó  (Gonatodes albogularis) a házunk faláról.



Eddig csak állatkereskedésekben látott, lapostányér méretû madárpókot piszkált ki üregébõl Norbi.



Az ebédidõt kolompszó jelezte mindennap.



Az elsõ éjszakai lámpázás eredménye komolyan elgondolkodtatott minket azon, hogy elegendõ edényt és
fiolát hoztunk e magunkkal.



Eacles imperialis (Saturniidae)



Cukorbogár(Passalidae)



Hajnali válogatás.



Egy kidõlt fán rajzottak ezek a daliáscincér-rokonok (Lagocheirus araneiformis).



Éjszakai gekkófaj.



UV-fénycsõvel mûködõ csapdánk öt literes vödre egyetlen éjszaka alatt megtelt cserebogarakkal és egyéb rovarokkal.



Strategus aloeus.



Kunyhónk fala frissen kivágott fák deszkájából készült, ami néhány díszbogár- és cincérfajt vonzott. Ebbõl a mutatós fajból minden nap tudtam párat fogni a ház falán.



Barátságos gerinctelenek.



Kirándultunk a közeli farmra, ahol a tulajdonos megengedte, hogy gyûjtsünk.



A Mombacho vulkán.







A mellényes bõgõmajmok (Alouatta palliata) szállásunkhoz közel üvöltöztek. Ezt éjszakánként Ottó nehezen viselte.



Ékkõként repdestek ezek a négy centiméteres pattanóbogarak. Chalcolepidius sp.



Kõ alatt lapult ez a kölyök-madárpók.



Amint besötétedett, ostorlábúakkal mindenütt, még a kunyhóban is találkoztunk







Egy cincér a sok közül (Mallodon spinibarbis)



Nappal a környezõ erdõket jártuk.



Strongylium auratum. nevû gyászbogarak repkedtek a fülledt melegben.



A virágzó fák lombjáról hosszúnyelû hálóval több mutatós cincért (Mionochroma novella)
tudtunk lecsippenteni.



Egy száraz fán szinte minden alkalommal találtunk ilyen fürge cincért (Ornithia mexicana).



Viráglátogató ormányosbogár.



Bizarr pajzsbogárlárvák (Physonota-faj)



Pajzsbogár.



Néhány cserje töviseiben apró, fájdalmas csípésû hangyák laktak. A hangyák a fácskák egyméteres körzetében gondos kertészként minden más növényt kigyomláltak, biztosítva ezzel a konkurenciamentes fejlõdést gazdanövényüknek.



Ebéd utáni szieszta. Baloldalon vezetõnk, Jean-Michel Maes, jobb oldalon pedig a birtok matriarhája, Maria, kinek elsõ férje meglepõ módon magyar volt.



Szõlõsikló (Oxybelis aeneus).



Kézbevételkor nem viselkedett túl barátságosan.



Vizesblokkunk kifolyójánál csoportosan szívogattak a nedves földbõl a különféle fehérlepkék (Phoebis-fajok).



Cincérzsákmány.



Válogatás közben…



Egy adag.



Díszbogarak.



A helyi srácok épp kutat ástak a grundon.





Egyhetes domitilai tartózkodásunk után egy helyközi repülõjárattal az ország déli csücskébe indultunk.



Néhány létfontosságú árucikk a reptéri bazárokból.



A Nicaragua-tó felett. Ometepe sziget a Concepción vulkánnal.



San Carlos repülõtere...



Utca San Carlos-ban.









San Carlostól háromórás hajózásra indultunk a Costa Rica-i határnál lévõ második táborhelyünkre.







El Castillo.



Útközben fegyveres katonák kérték el adatainkat egy megállás alkalmával.



Az itteni szálláshelyek meglepõen kényelmesek voltak. Mindenki saját kis bungalót kapott, külön mosdóval.



Reggeli pára a folyó felett. A páratartalom itt közel száz százalékos volt.



Szárnyas edényfa (Crescentia alata).



Az itteni esõerdõben már igazi palánktörzsû fákat láttunk.





Szárazföldi tarisznyarák. Egy korhadt tuskóból bányásztam ki.



Közeledtemre támadásba lendültek ezek a két-három centis darazsak.



Levelet utánzó szöcske.



Éjjel a korhadt, gombás fatörzseket vizsgáltuk.



Tarbogár (Gibbifer-faj).



Szívó ezerlábúak (Platydesmida)



Gyászbogár (Hegemona filibuster)



Itt meglepõen kevés bogár érkezett a lepedõre az éjjeli lámpázások során.



Hatalmas szender (Amphimoea walkeri), közel harminc centis pödörnyelvvel





Egy közép-amerikai gyapjasoposszum (Caluromys derbianus) lepett meg minket egyik este



Duplatülkû orrszarvúbogár (Phileurus carinatus)



És Norbi nagy örömére az óriásbogarak egyik legnagyobbja, az elefántbogár is
lecsapódott súlyos testével a fényforrásunk közelébe.



Megasoma elephas hím. Mérete igazán impozáns.





A telek végében kis épület állt, "laboratóriumként" emlegették az itt dolgozók



Bent kissé fáradt rovar és hüllõgyûjteményt csodálhattunk meg.





Napközben nem igazán tudtunk gyûjteni, meglepõen kevés állat volt a fûhálóban.
Norbival egy kis horgászással ütöttük el az idõt.





















Ottó és Jean-Michel.



A heves esõ elõcsalta a békákat. Smilisca-faj.



Dendropsophus ebraccatus.



Smilisca baudinii.



A lándzsakígyót (Bothrops asper) egy laza kéreg alatt találtam.
A hüllõk és kétéltûek határozásáért köszönet Vörös Juditnak (MTTM).



Az ültetett szárnyas edényfa (Crescentia alata) nagyméretû, tökszerû terméseket hozott.
Kipróbáltuk, hogy macsétával bontható, és ehetõ e.



Utóbbira a válasz: nem.



Hajnali indulás a fõvárosba.





Repülõnk leszáll a saras kifutópályára.



Gyûjtés trágyából a kiutópályán.



Eléggé le voltunk strapálva a második hét végére.





Utolsó délutánunkon taxiba ültünk, és meglátogattuk a város egyik piacát (Mercado Huembes).



Az országban leselejtezett amerikai iskolabuszokat használnak tömegközlekedésre.







Édesség negyven fokban, hûtés nélkül.







Cipész cégér.



Keravill.



Fodrász.







Ízelítõ a repterek faunájából: Területét védõ hörcsög (Cricetus cricetus).



Pöffeszkedõ vadpulykák. (Meleagris gallopavo) A tojó nászruhában.



Fáradt koleopterológus.



…mingyá’ hazaérünk!


Copyright © 2009. Hungarian Natural History Museum, Department of Zoology, Coleoptera Collection