Õszi farigcsálás Balatonakali
és
Dörgicse
határában. Résztvevõk:
Márkus Andris (aki
nem restellett több mint tíz
órát vonatozni
és autózni egy kis
bogarászásért
Dél-kelet Magyarországról a
Balaton-felvidékig), Kotán Attila és
jómagam. A cél ritkább
cincérfajok, illetve
velük fertõzött faanyag
gyûjtése,
valamint
használható fényképek
készítése.
Remek, napsütéses idõben jártuk a környéket.
Attiláék
a keskeny
tölgycincérben (Deroplia
genei)
reménykedtek, melynek második
generációja ilyenkor rajzik a szakirodalom
szerint.
Egyáltalán
nem
bántam, hogy
melléktermékként
féltucatnyit kopogtattunk a fémes
álormányosból (Salpingus
aeneus).
Számítottunk erre a ritka téli
állatra, de általában egy-egy
példány szokott csak
elõkerülni.
Mivel
az
Arias-díszbogár (Kisanthobia
ariasi) klasszikus
gyûjtõhelyén voltunk, nem tudtunk
ellenállni. Az évtizedek óta
folyó
hazai-és külföldi
bogarásztevékenység miatt
már-már
köcsögfává vált
tölgyekrõl
száraz ágakat vágva,
találtunk is
állatot.
És szerencsére még zöld tölgylevél is akadt, amiben meg tudott kapaszkodni a szeppent állat egy kép erejéig.
Sokkal
nagyobb eredmény a
nagyfejû szúfarkas (Denops
albofasciatus). A MTM
bogárgyûjteményében
bõ tucatnyi, zömmel õsrégi
példány
található. Apró gallyak
törögetésével került
elõ kettõ
példány, csakúgy, mint az
alábbi
csuklyásszú.
Négytüskés csuklyásszú (Sinoxylon perforans).
Copyright
©
2009. Hungarian Natural History Museum,
Department of Zoology, Coleoptera Collection