A Nagy-Kevély északi oldalán remek hársas-kõrises erdõ található, elõször itt keresgéltünk.



Szinte alig kezdtük el a gyûjtést, Attila nagy örömére egy  téglavörös pattanót (Hypoganus inunctus) talált korhadó gyertyánban.



Én pedig egy jókora lárvát (Hypoganus inunctus) szedtem ki egy lábon álló cseresznye korhadó részébõl.



Utunk a hegygerincen vezetett a tejszerû ködben.



Egy gyertyánágat össze-vissza furkáltak a cincérlárvák.



A tettes a zöld tölgyescincér (Callimellum angulatum).



A farigcsálás nem sok eredményt hozott, de legalább addig sem fáztunk.



Ilyenkor a nyáron közönséges, tölgyben fejlõdõ és imágó alakban telelõ
 fûzfa-virágdíszbogár (Anthaxia salicis) is nagy örömet okoz.



Kéreg alól néhány apró bogár került elõ, például a nagyfoltú szegélyeslapbogár (Laemophloeus monilis),



 a közönséges  tolvajbogár (Ptinus fur),



és a lednekzsizsik (Bruchus atomarius).



Lejjebb ereszkedve remek nyári gyûjtõhelyeken haladtunk át. Egy tölgyág
széthasításakor fordult ki bábkamrájából a ködfoltos cincér (Mesosa nebulosa).



A bonszájszerû molyhos tölgyek közt itt már néhány halódó feketefenyõ is él.