ColeoColl

TRIP REPORTS

2009.I.27., Pest megye, Dány

Szénási Valentin természetvédelmi õr barátunk jóvoltából, ismét - szinte már menetrendszerûen – a Gödöllõi-dombságban gyûjtöttünk, idén elõször. Reggel Pesten még sütött a nap, de Gödöllõ felé egyre jobban beborult az ég és esõt ugyan nem kaptunk, de végig nyomasztó, nyirkos idõ volt. Cél egy Dányhoz tartozó, öreg, kivágásra ítélt fenyves kutatása volt.

A pára miatti gyenge fényben meglehetõsen komor képet mutatott az erdõ.

Korhadó fenyõrönkökben fejlõdik legnagyobb Ampedus-fajunk, a vérvörös pattanó (Ampedus sanguineus).

Fenyõtelepítésre elõkészített terület, néhány, a közigazgatási határt jelzõ hagyásfával. Gyönyörû.

A földút mentén néhány vénséges nemesnyár állt, melyek közül a legodvasabbat egy vihar döntött
ki nemrég. Itt elidõzve, a különbözõ állagú részeket átvizsgálva meglepõen sok bogárfajt találtunk.

Elsõként a régi diófacincé-járatokban csoportosan telelõ fûz-gyászbogarakat találtunk (Neatus picipes). A fõként éjjel mozgó gyászbogár lárvája fõleg korhadó puhafák falisztjében fejlõdik és ártéri erdõkben meglehetõsen gyakori.

Az elõzõ fajjal szinte teljesen azonos módon élõ, bár a korhadt fa nedvesebb részeit elõnyben részesítõ gyakori állat a rágványbogár (Uloma culinaris).

Szintén korhadó fában, de inkább kéreg alatt fordul elõ a fémkék taplóbogár (Platydema violaceum).

A cincérjáratokban felhalmozódott állati eredetû anyagok (lárvabõr, ürülék) sok apró bogárnak nyújtanak táplálékot. Nagy szerencsénkre három példányt is találtunk sokpettyes szûcsbogárból (Attagenus punctatus). Ez az öreg fákhoz kötõdõ, mutatós porva nem sok helyrõl került elõ ez idáig.

Ahogy nekiláttunk a munkának, elkezdtek elõkerülni a különféle pattanóbogarak. Több példányban sikerült fogni a korhópattanót (Procraerus tibialis). A szintén fogott pirosnyakú szívespattanóval (Cardiophorus gramineus) együtt ez egy olyan ritkábbnak tartott faj, amely a tavalyi év folyamán célzott keresésnek köszönhetõen szinte minden számára alkalmas helyrõl elõkerült.

Tucatszámra ültek bábkamrájukban a vörösszárnyú pattanók (Ampedus rufipennis), ez az egyik leggyakoribb Ampedus-faj Magyarországon.

A földön fekvõ törzsbõl elõkerült még a cinóbervörös pattanó (Ampedus cinnabarinus)

és a rozsdás pattanó (Ampedus pomorum).

Mivel még volt idõnk, a babati-tavak melletti lápos területen is keresgéltünk kicsit, és áztattuk el cipõinket.

Öreg, odvas füzek korhadt részét bontogattuk a néhol bokáig érõ, jeges mocsaras susnyásban.

Pontosan ilyen élõhelyre való állat a középfoltos pattanó (Ampedus sanguinolentus).