Idén
végre nem késtem le az újpesti
Apalus-rajzást. Márkus András
barátommal péntek délután,
munka után kimetróztunk a pár
éve Somay László által
felfedezett területre, ahol végre nem csak
eltaposott egyedekkel találkoztam. A mezei
élõsdibogár (Apalus bimaculatus)
lárvája más
hólyaghúzófélékhez
hasonlóan magányos
méhfélék
fészkében fejlõdik, a kifejlett állat
már meglepõen korán, február
végén, gyakran az olvadó
hófoltok közt rajzik. Az
Újpest-Városkapu
metróállomás
közelében lévõ
buszvégállomás
körüli elhanyagolt füves területen
tömegesen rajzanak ezek a gyakorinak
egyáltalán nem mondható bogarak. A
nagy gyalogosforgalom miatt tucatszámra tapossák
el õket a járókelõk, de úgy
látszik, elég lárva kel ki a lerakott
petékbõl. Ezek a környék
méheire felkapaszkodva, azok fészkébe
vitetik magukat, azután az ott felhalmozott
táplálékon és
méhlárván felnõve, majd
bogárrá alakulva újra ellepik a
területet a jövõ tél
végén.
Copyright
©
2009. Hungarian Natural History Museum,
Department of Zoology, Coleoptera Collection