ColeoColl

TRIP REPORTS

2009.IV.21., Veszprém megye, Balatonakali, Becce

Nádai László barátommal a Balatonfelvidékre, a már jól ismert, Balatonakali és Dörgicse közt elterülõ molyhostölgyesbe indultunk gyûjteni. A szeles, de napos idõben a már javában virágzó tölgyeket és az erdõszegély szil-és kökénybokrait kopogtattuk végig, majd egy szomszédos erdeifenyvesben folytattuk a gyûjtést.

A virágzó tölgyeken rengeteg közönséges rovar táplálkozott. Kopogtatóernyõinkben tucatszámra pattogtak a
bronzos bokorpattanók (Nothodes parvulus).

Mindkét kockáspattanófajjal találkoztunk. A kis kockáspattanó (Prosternon tessellatum)
országszerte gyakori faj,

míg rokona, a nagy kockáspattanó (Prosternon chrysocomum) jóval kevesebb helyrõl ismert. Itt a két hasonló faj együtt fordul elõ. (A méreten kívül, az elõtor formájában, és a szárnyfedõk köztereinek pontozásában van némi különbség köztük.)

Egy ritkább faj, a kétfoltos pattanó (Calambus bipustulatus) is tölgyágról dobta magát a kopogtatóernyõbe.

Az aljnövényzeten tömeges volt a szõrös pattanó (Cidnpous pilosus).

Szilfákon mindenfelé közönséges díszbogárfaj a fûz-levélvájár (Trachys minuta).

A sávosnyakú virágdíszbogár (Anthaxia manca) mutatós állat, mellyel mindenfelé találkozhatunk, ahol tápnövényei, a különféle szil-fajok megtalálhatóak.

Az erdõszéli kökényesben már elõbújtak az elsõ sárgafoltos díszbogarak (Ptosima undecimmaculata).

A mûút túloldalán, egy keskeny fenyvesben folytattuk a napot.

Egy leváló kérgû fenyõben tucatnyi nagy pattanóbogárlárvát találtunk. Legnagyobb fajunk, a két és fél centiméteres nagy pattanó (Stenagostus rufus) ismert a környékrõl, a nyáron aktív imágók farakásokon, és kidõlt fenyõkön gyûjthetõk.

Egy másik, halott fenyõtörzsön sok kéreg alatt élõ apró bogarat találtam.

A fenyves-héjbogár (Aulonium ruficorne) (balra) hazánkból nagyon kevés helyrõl került eddig elõ, itt tucatnyi állat ült egy nyálkagombával (Amaurochaete atra (Alb. & Schw.) Rost. ) fertõzött kéregdarab alatt. Maga a gomba is ritka, ez a harmadik adata itthonról. (a gombahatározásért külön köszönet Révay Ágnesnek). A letört ágakon, és fenyves aljnövényzetén egy szintén kevés hazai adattal bíró álszúfaj, a keskenynyakú tobozálszú (Ernobius angusticollis) rajzott szép egyedszámmal. Mint neve is mutatja, lárvája különféle fenyõk termésében fejlõdik.