ColeoColl

TRIP REPORTS

2009.IV.8., Veszprém megye, Hajmáskér

Kollégáimmal - Szöllõsi-Tóth Petrával és György Zoltánnal - egy hosszú és fárasztó napot töltöttünk a Hajmáskér közelében elterülõ katonai lõtéren. Az évszakhoz képest szokatlan melegben a környék fenyveseiben és sziklagyepein bogarásztunk, ám a remek idõ ellenére viszonylag kevés állattal találkoztunk. Rostálással, fûhálózással, kövek forgatásával és egyelve próbáltunk gyûjteni. Több csontot, elpusztult emlõst, köztük egy vidrát is találtunk, ezeken tömeges volt néhány gyakori dögbogár (Silphidae), hullabogár (Necrobia) és fénybogár (Nitidulidae). Naplementéig a terepen voltunk, és az egész napos gyûjtés eredményeként le is égtünk kissé.

A kopár sziklagyepen még nem indult be a vegetáció.

Az elsõ bogarak, amelyekkel találkoztunk, a pohos gyászbogarak (Gnaptor spinimanus) voltak.

Ahol volt már némi zöld fû, ott közönséges nünükék (Meloe proscarabeus) mászkáltak.

A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) egyike a legközönségesebb talajlakó bogaraknak tavasszal.

A tûzõ napon hamar kifutott a rostált anyag.

Egy róka üregének bejáratában összegyûlt növényi törmelékbõl több homoki irhabogarat (Trox eversmannii) sikerült rostálni. Ez az egyik ritkábban fogott Trox-faj, amely fényre is repül.

Kõ alatti hangyabolyban, a szürke rabszolgahangya (Formica fusca) fészkében találtuk a ritka
hangyász sutabogár (Haeterius ferrugineus) két példányát. Az országban eddig kevés helyrõl
került elõ ez a hangyavendég bogárfaj, valószínûleg rejtett életmódja miatt kerüli el a gyûjtõk figyelmét.
(A hangyahatározásért köszönet Csõsz Sándornak.)

Kóbor kutyák által széthurcolt csontokon sok bogár táplálkozott. A vöröslábú dögészfénybogarak (Nitidula rufipes),

és kék hullabogarak (Necrobia violacea).

Zöld levelibéka (Hyla arborea) lapult egy kõ alatt, elkalandozva a közeli pataktól.

Délután egy kisebb bokorfoltban gyûjtöttünk. A kökényeket és sajmeggyeket rendszeresen ritkította itt valaki, valószínûleg tûzifagyûjtés céljából. A földben maradt, sarjadzó tuskók jó élõhelyet adtak néhány díszbogárfajnak.

Zoliék több példányát is találták a tükrös díszbogárnak (Capnodis tenebrionis). Ezek az egyedek azavarban
telelhettek át, és az elsõ meleg napok már elõcsalogatták õket. Évtizedekkel ezelõtt még szilvafakártevõkén
tartották ezt a bogarat, de napjainkra, valószínûleg a vegyszeres növényvédelem hatására jelentõsen
megritkult. Egyes helyeken azonban – például az óbudai Róka-hegyen - azért még lehet vele találkozni.

Jellegzetes lárváját egy részben még élõ kökény tuskójából bányásztam ki.

Egy sajmeggy tönkjén, a félig már kirágott kirepülõnyilásból kukucskált ez a jókora cseresznyefa-virágdíszbogár
(Anthaxia candens).