Koatit annyira fûtötte a lelkesedés, hogy fáradtságot nem ismerve vezetett át Szerbián és Bulgária nagy részén.



Szerbia déli része, Osztrovica környéke ismerõs volt számomra, sokszor utaztam erre régebbi görögországi nyaralásaim alkalmából.



Még sötétedés elõtt elértük elsõ célunkat, a Struma folyót övezõ dombvidéket.



A közeli melegvizû forrásoknak köszönhetõen reggelre sûrû pára borította a tájat. (fotó: Kotán A.)



Kora reggel, a hosszú utazástól kissé kábultan szedegettük le elsõ bogarainkat, a bogáncsokon ülõ cincéreket:
Agapanthia cynarae.



Ahogy a nap felkelt, a pára eloszlott, és a közeli dombról remek kilátás nyílt a tájra. Igazi kánikulai nap vette kezdetét.





Az árnyasabb helyeken tömegével rajzott e nálunk is élõ gyászpattanófaj:



Melanotus punctolineatus.








valamint a nagyobb, fekete színû, nálunk nem élõ Zorochros alysidotus.



A forróságban homokfutrinkákat hajkurászva hamar kimelegszik az ember, de szerencsére a Struma hûvös vize enyhülést nyújtott.



A folyó túloldalán elterülõ bozótban a fûszálakon szaloncukrokra emlékeztetõ díszbogarak kepesztettek.
Julodis ehrenbergi (det. N. Rahmé).





 
Lóromon él a Capnodis tenebricosa díszbogár.



A sátorhelyre visszafelé menet, a melegvizû patakocskában egy teknõst vettünk észre. Gyorsan ledobtam a cipõm, és még sikerült elcsípni, mielõtt meglépett volna.



Mauremys rivulata



Másnap reggel, amíg még hûvös volt, igyekeztem minél több állatról fényképet készíteni. Az ólmos szívespattanóból (Dicronychus equisetioides) késõbb szinte mindenhol fogtunk néhányat.



A szilfa-tarkadíszbogarak (Lampra mirifica) közvetlenül kikelés elõtt voltak.
Több is lapult a bábkamrájában, illetve ez a korai egyed Attilára repült.



Friss korában ez az ormányos (Chlorophanus excisus) teljes egészében neonzöld szõrrel fedett.
Sajnos nehéz volt teljesen ép szõrzetût találni. (det. A. Podlussány)



A fiúk elsõ bulgáriai gyalogcincére a Dorcadion lugubre volt.



A domboldal bozótjának avarjában jókora szamárszöcskék sétáltak (Bradyporus dasypus).



Egy mutatós virágdíszbogár: Anthaxia scorzonerae.






És hogy a cincéres barátaim se maradjanak szomorúak, óriási bravúrként sikerült fellelnünk egy Bulgáriában kizárólag itt elõforduló cincérfaj tápnövényét, és hosszas keresés után néhány kopott, már lerajzóban lévõ egyedét is.



Coptosia albovittigera.



Két remek Bulgáriában töltött nap után elindultunk igazi úticélunk felé. A görög-bolgár határ átlépése után északkeletnek vettük az irányt.



Elsõként Oreini település közelében álltunk meg. Itt március végi idõjárás fogadott minket. A fák még alig bontottak lombot, és a rovarvilág sem nyüzsgött.



A fûháló itt csak alibi, még nem volt mit hálózni.



Pár órányi keresgélés után egy mutatós gyalogcincérfajjal (Dorcadion lineatocolle?) lettünk gazdagabbak.



Az éjszakát alacsonyabban töltöttük, és kezdtük felvenni az expedíció mindennapjainak ritmusát.



Reggeli közben egy butabogár sétált a kempingszékem alá: Pentodon bidens punctatus.



Nálunk ritka, de a Mediterráneumban gyakori a pontozott pikkelyespattanó (Lacon punctatus).



A környéken fogtam ezt a mutatós futóbogarat. Mystropterus cyaneus.



Nem csak állati eredetû trágya vonzza a galacsinhajtókat. Scarabaeus variolosus.



Kelet felé haladva Nikiforosz közelében álltunk meg egy gyors gyûjtésre.



Ritka tolvajbogár: Dignomus frivaldszkyi. E faj típuspéldányai múzeumunkban találhatók. (fénykép: György Z.)



A hangulatos patakvölgyben nem sok bogarat fogtunk, de a zsebkésemet legalább elhagytam.



Fiatal kockás sikló (Natrix tessellata).





Kéreg alatt ült ez a gyászbogár: Probaticus tenebricosus. (det. O. Merkl)



Gyalogcincér itt is akadt. Dorcadion breuningi hím.



Dorcadion breuningi nõstény.



Attila az autóból vet észre egy nagy valamit, ami épp átsétált az úttesten. Nagy örömére egy hatalmas futóbogár, a Procerus scabrosus volt az.





Sötétedés elõtt leereszkedtünk egy patakvölgybe, ahol sok bogarat reméltünk, de meglepõen kihaltnak tûnt a hely.



Andris azért ezt a jókora gyászbogarat fogta egy száraz égerfa kérge alatt. Probaticus tenebricosus. (det. O. Merkl)



Másnap utunk Xanthi városán keresztül egészen Nea Szantáig vezetett. A környék falvaiban érezhetõ a török hatás. A keresztény kápolnák mellett mecseteket is láttunk mindenfelé,
valamint az utcákon a legtöbb nõ arcát fátyol takarta. Az eddig megszokott barátságos görög lakosok
helyett gyanakvóan nézõ, nem túl bizalomgerjesztõ népeket láttunk e vidéken.



A Sapka-hegy lábát elérve igazi mediterrán hangulatú bozótosban álltunk meg elõször.



(fotó: Kotán A.)



Az itt is bõvizû patakvölgyekben õsöreg tölgyfák álltak, tükörfoltjaikon tölgy-díszbogár
(Eurythyrea quercus) röplyukait láttam.



A kövek alatt, és a talajon nagy pattanóbogarak mászkáltak. Selatosomus sp.



Több virágdíszbogár is került a hálóba: Anthaxia sponsa



Magyar virágdíszbogár (Anthaxia hungarica).



A nyíltabb részeken remekül tudtunk gyûjteni.


 
Ólmos szívespattanóból (Dicronychus equisetioides)



Utunk egyik célja egy csak itt elõforduló gyalogcincérfaj, a Dorcadion sapkaianum megtalálása volt. Barátaim nagy örömére sikerült néhány példányt fognunk. A faj hímje,



És a nõstény.




Ez a példány egy hazahozott faágból kelt  2010 januárjában.



A szemerkélõ esõben az éppen nyíló bazsarózsákban tucatszám ültek a kisebb cserebogarak (Eulasia-faj).



A bazsarózsák leveleinek fonákján pedig mutatós cincérek táplálkoztak.



A Brachyta balcanica nevû ritka cincér élõhelyét sikerült felfedeznünk!



Estefelé sátorhelyet kerestünk. Egy teheneit legeltetõ pásztor kedvesen felajánlotta, hogy a
területén verjük fel sátrainkat.





Gyors vacsora után pedig indult a szokásos program: a gyûjtött anyag válogatása, elcsomagolása.





Másnap a közeli falucskába mentünk ivóvízért, és ha már ott voltunk gyûjtöttünk is egy keveset. Fûhálómba pottyant ez a szaloncukor: Julodis ehrenbergi.



Vízvételezés közben repült Attilára ez a szil-virágdíszbogár (Anthaxia senicula).



Néhány közeli szilfát hálóztunk, több példány reményében. Ez a jobb cincér is így került szem elé. Kétszínû karcsúcincér (Pedostrangalia revestita).



A következõ úticél az innen jó pár száz kilométerre lévõ Olimposz hegység volt. Erre az útszakaszra három napot szántunk, a jobb helyeken meg-megállva. A nagyobb városokban a közlekedési dugók fogalmát is átértékeltük.



Azért látnivaló is akadt.



És harapnivaló is.





Lekani környékén jártunk, amikor az úton ezt a fiatal gyíkászkígyót (Malpolon insignitus) találtuk. Szerencsére nem elütve.



Egy legelõnél álltunk meg elõször. Itt a fiúk felvették a gyalogcincér-keresõ pózt.



A fûcsomók közt a Neodorcadion bilineatum és a Dorcadion pseudolugubre egyedeit találtuk.
Utóbbin Attila tesztelte új fényképezõgépét.  (fotó: Kotán A.)





Aznapi szálláshelyünk



(fotó: Kotán A.)



(fotó: Kotán A.)



Sátrunk mellett ilyen orchideák nyíltak. Tarka kosbor (Orchis tridentata).



A galagonyák éppen virágoztak, rajtuk zöld tölgyescincérek (Callimellum angulatum) táplálkoztak.



Reggel a sárga virágokon Acmaeodera ottomana nevü zömökdíszbogarak tevékenykedtek.





Másnap a Kalkidiki-félsziget felé vettük az irányt. Szerencsére tudtunk idõt szakítani egy kis tengerpartozásra, még ha keveset is.





Aszprovalta településen áthaladva hatalmas platánokat láttunk. A közeli platánligetben pedig
gazdag rovarzsákmányra tettünk szert.



A tengerpart a közeli kempingnél. (fotó: Kotán A.)



Közvetlenül sötétedés elõtt remek szálláshelyet találtunk a Volvi-tavat övezõ dombvidéken.



A délelõtt folyamán itt gyûjtöttünk. (fotó: Kotán A.)



Utunk során a leggyakoribb díszbogár az Anthaxia bicolor volt.



Vadkörtérõl több érdekes bogarat kopogtattam: méretes eszelényfaj a Rhynchites giganteus.



Tillus pallidipennis nevû szúfarkas.



Alig tizennyolc éve leírt pattanó: Athous prothoracicus. (det. Josef Mertlik)



Ez a nagytestû díszbogárfaj Chalcophorella stigmatica szintén vadkörtén él.



Lombhálózás.



Szokásos esti program.



Másnap az autópályának hála hamar elértük az Olimposzt.



A népszerû túrakezdõpont, Prionia volt elsõ célunk. A szerpentin kezdeténél egy sorompón át
hajthattunk be, ahol a nemzeti park munkatársai felvették adatainkat, és idejövetelünk céljáról
érdeklõdtek. Hatalmas táblák tájékoztattak a sátrazás, rovargyûjtés és mindenféle
természetkárosítással járó tevékenység totális tiltásáról.





A helyismeret hiányában sajnos nem sok számunkra megfelelõ gyûjtõhelyet találtunk, de a táj mindenesetre gyönyörû volt.





Az egész napos kocsikázás után, miután az elsõ kiszemelt szálláshelyünkrõl egy csapat pásztorkutya elzavart minket, második nekifutásra alvásra alkalmas helyet is találtunk 1100 méter magasan.



Kövek alatt néhány talajlakó gyászbogár lapult. Asida fairmairei fairmairei.



És természetesen gyalogcincérek. Dorcadion albosuturale.



Érdekes formájú ormányosokkal is talákoztunk. (Minyops lacunosus) (det. A. Podlussány)



Brachycerus lutosus (det. A. Podlussány)



A környéken legelõ marhák által használt utakon, a fûcsomók tövében apró szotyolák bújtak meg.
Dorcadion krueperi. Többségük már kapott pár pofont a kemény patáktól.







Andris egészen sötétedésig kutatott a gyalogcincérek után. (fotó: Kotán A.)



Egy helyi cowboy büszkén pózolt jószágaival Attila fényképezõgépe elõtt. (fotó: Kotán A.)



Öreg platánliget 700 méteren.



Az itt álló öreg platánok igazi matuzsálemek.





Innen ismét ezer méter fölé, egészen 1700 méterig emelkedtünk.



A hegytetõkön még hófoltok voltak. 



A közeli síközpont bejárata elõtt feküdt ez az óriási fenyõrönk. (fotó: Kotán A.)





Ez a dióméretû gyalogcincér a már fogott Dorcadion albosuturale nõsténye, melynek a hímhez hasonló mintázatú és ilyen, többsávos változata is van.





A magasabb régiókban csak néhány nálunk is ismert bogárral, nünükével, homokfutrinkával és ilyen fekete bokorpattanókkal (Limonius minutus) találkoztunk.



Továbbindulva, délutánra a Haszia hegységbe értünk. Itt egy kisebb falu melletti fiatal tölgyesben vertük fel sátrainkat



Andris egy újabb Asida-fajjal, az  örvendezetett meg. (Asida cocquempoti)



Egy kidõlt tölgyfából épp elõbújtak az aranypettyes díszbogarak (Chrysobothris affinis).



Kéreg alatt ez az extrém fazonú ormányosrokon lapult: Amorphocephala coronata. (det. A. Podlussány)



Szintén a laza kéreg alatt találtam néhányat ebbõl a gyászbogárfajból (Iphthiminus italicus croaticus),
amelyre régóta fájt a fogam. (det. O. Merkl)



A fiúk jókedvét pedig ez a Dorcadion salonicum növelte.



Este, az UV-lámpa fényére repült ez a hamvas cserebogár: Melolontha albida. (det. L. Nádai)





Balkáni haragossikló (Hierophis gemonensis).



A közeli folyópart platánligetébe is lenéztünk.



Platánodvakban remetebogár (Osmoderma eremita) lárváit és bábjait találtuk.



Másnap Anikszi falvának közelében gyûjtöttünk.



Egy nemrég a környékrõl leírt és kizárólag itt elõforduló cincért szerettünk volna megtalálni.



Hosszas keresés után ráakadtunk az elsõ egyedekre, és miután az állat tápnövényét is megtaláltuk, már könnyû dolgunk volt. Phytoecia nausicae.



A kopárabb részeken pannongyíkok (Ablepharus kitaibelii) futkostak.



Szúrós fészkesvirágzatúakról hálóztuk ezt a mutatós díszbogarat. Meliboeus episcopalis. (det. N. Rahmé)



Utunk a közismert kolostorok felé vezetett, így - ha már itt vagyunk-alapon - mi is megnéztük a Meteórák évszázados épületeit.



(fotó: Kotán A.)



Nem messze ismét  fantasztikus sátorhelyet találtunk. A bokros-fás területen nyüzsgött a rovarvilág, a közeli patak pedig remek fürdési lehetõséget kínált.









Éjjel az öregebb, odvas platánok törzsén több gyászbogárfajt fogtunk. Helops rossii.



Colpotus pectoralis (det. O. Merkl)



Iphthiminus croaticus italicus (det. O. Merkl)



A lóheréken ezek a fürgén röpködõ cserebogarak rajzottak. (Eulasia pareyssei) (det. L. Nádai)



A fészkesvirágzatúak levelein több cincér- és díszbogárfaj táplálkozott. Helladia flavescens



Sphenoptera sp.



Újabb gyalogcincérfaj: Dorcadion meteorum.



Az egyik platánodúban pislogott ez a méretes barnavarangy (Bufo bufo).



Ezzel a kellemes hellyel búcsúztunk Görögországtól, hogy a hátralévõ napokat Bulgáriában és Romániában töltsük.



Dél-Bulgária, a Kreszna vidéke.



Egy napot itt is eltöltöttünk, gyûjtött anyagunkat gazdagítandó. (fotó. Kotán A.)



A folyó épp áradt.



A bolgár-román határ Vidinnél.



Határátlépés komppal.



Félnapos kimerítõ autózás után, estére már Herkulesfürdõre értünk.



Reggel a Cserna-völgyben.



A reggeli párát hamar felszárította az egyre erõsödõ napsütés.



Rostálás-futtatás.



Egy különleges pattanóbogár: Dima elateroides.



És egy különleges gyászbogár: Laena hopffgarteni.



Szerecsenpattanó (Hemicrepidius niger)



Dülledtszemû pattanó (Denticollis linearis).



Alhavasi pattanó (Denticollis rubens).



Nagy korongbogár (Peltis grossa).



Fémkék komorka (Melandrya caraboides).



Kormos pattanó (Ectinus aterrimus).



Penésztenyésztõ fabogár (Elateroides dermestodes).



A nedves idõjárásnak köszönhetõen elõbújtak a nagyfutrinkák legnagyobbjai. Procerus gigas



Még élt a Görögországban fogott rokon, így egy közös kép erejéig össze is állt a két faj.



Ritka cincér mogyorótönkbõl: Saphanus piceus.



Ritkább cincér bükktuskóból: Xylosteus spinolae.



Ez a vízifutrinka (Carabus nodulosus) nevéhez méltóan egy kis pocsolya alján várta zsákmányát.



Hajnalra ismét földig értek a felhõk.



Lábszösz kirázása a sátorból.



Teli gyûjtõedényekkel és memóriakártyákkal, valamint nem utolsósorban életre szóló élményekkel gazdagodva, elégedetten pihentünk kempingszékeinkben utolsó este. Köszönjük Románia, köszönjük Bulgária és köszönjük Görögország!