A völgyet szegélyezõ platókon
öreg tölgyek
állnak, liget-szerû erdõrészleteket
alkotva.
Már a télen felfigyeltünk a
számtalan,
jellegzetes díszbogár röplyukra.
A kidõlt fákon, nyár közepén
már csak
kevés bogárfaj található,
de azok
annál érdekesebbek.
Egy
elszáradt öreg
tölgy tövén már messzirõl
kiszúrtam egy
fürgén mozgó,
nagyméretû
bogarat. A
felismerést tett követte, és
már
készülhetett is az elsõ
fénykép hazánk
egyik legritkább és
legveszélyeztetettebb
díszbogárfajáról
a
tölgy-díszbogárról (Eurythyrea quercus).
A
napsütötte fák
lombkoronájában több
példány
repkedett. Láttunk párjukat keresõ
hímeket,
és néhány petézõ
nõsténnyel is
összefutottunk még.
A faj lárvája éveken át
fejlõdik a
vastagabb tölgyágakban és
magában a
fatörzsben is.
Az alacsonyabb tölgyeket hálózva
más fajok is
szem elé kerültek.
Szalagos díszbogár (
Coraebus
florentinus).
A
laposorrú ormányos (Gasterocercus
depressirostris)
röplyukaival már szintén
elárulta
magát a tél folyamán, este a
higanygõzlámpa
fényére több
példánya is
érkezett e védett bogárfajnak.
Szintén
a fény vonzott
a lepedõre néhány
vörösbarna
tövisnyakúbogarat (Rhacopus
sahlbergi).
Érdekes módon e ritka fajnak eddig
mindössze egy-két adata volt az
országból, de
az utóbbi 2 évben három új
lelõhelyrõl is
elõkerült.
Szintén
nem túl gyakori
faj a karcsú tövisnyakúbogár (Nematodes filum),
ám a
Gödõllõi dombság
gyertyánosaiban
nyár
közepén viszonylag gyakran
találkozhatunk vele,
amint fürgén szaladgál a
száraz
fatörzseken.