ColeoColl

TRIP REPORTS

2009.VIII.ROMANIA, Maramures

Augusztus elején kollégáimmal, Grabant Arankával, György Zoltánnal és Merkl Ottóval öt napra a romániai Máramarosba utaztunk. A Magyar Természettudományi Múzeum és az aradi Vasile Goldis egyetem által finanszírozott gyûjtõút a több éve folyó Máramaros-kutatás keretein belül zajlott. Fõ célunk a Radnai-havasok legmagasabb csúcsa, a Pietrosz (2303 m), és a rajta élõ endemikus bogárfauna felmérése volt. Sajnos az itt jellemzõ szélsõséges idõjárás közbeszólt, és megnehezítette célunk elérését. A folyamatos esõzések elmosták a földutakat, így terepjárónkkal nem sikerült feljutnunk a tervezett magasságig. A következõ napok idõjárás-elõrejelzése pedig a terepmunka idõ elõtti befejezésére kényszerített minket. Tervünk nagyrészt meghiúsult, de azért néhány ritka és különleges bogárfajt sikerült fognunk. A hátralévõ idõt vezetõnk, Béres József által ajánlott környékbeli helyeken töltöttük el.

Máramarossziget városa.

A helyi szabadtéri néprajzi múzeum, mely az elsõ és az utolsó kettõ éjszakán át szállásunk volt.

Borsa város látképe úgy 1500 méter magasságból.

Az elõrejutás némi nehézséggel járt. (fénykép: Merkl O.)

Azt a kis idõt, ami nem a sziklákból való útépítéssel telt, igyekeztem hasznosan eltölteni. Néha gyûjthettem is, és a lucos aljnövényzetének hálózása hozott is némi eredményt.

Eanus guttatus, Magyarországon nem élõ, a Kárpátokban azonban gyakori pattanóbogár.

Az áfonyabokrokon elevenszülõ gyíkok (Zootoca vivipara) szaladgáltak.

A rendszeres esõzések miatt a táj itt még nyár végén is üde volt.

Mutatós futóbogár, az aranyos futrinka (Carabus auronitens). A lucosok jellegzetes faja.

Ennél tovább nem ment a terepjáró.

Néhány kis fenyvescincér (Monochamus sutor) repült rám és a kocsira útépítés közben.

Végül felszerelésünket több körrel felhordva, gyalog sikerült elérnünk célunkat, az 1800 méteren lévõ meteorológiai állomást. A táj hangulata rögtön magával ragadott.

A katlan közepén jéghideg vizû tóban gyûlik össze a csapadék, partján dús növényzet zöldell.

Naplemente elõtt fényképezéssel ütöttem el a maradék idõt. (fénykép: Merkl O.)

Éjjel az autóban aludtunk Zolival, így a tetõablaknak hála, panorámaképként nézhettük végig, ahogyan egész éjjel szakad az esõ, és villámlik az ég. Zoli ilyen arcot vágott, amikor megkérdeztem, jól aludt-e.

Másnap mindössze pár óránk volt egy kis gyûjtésre, mivel az idõjósok vihart jeleztek, és jobbnak láttuk, ha a következõ éjszakát már alacsonyabban töltjük.

A törpefenyõk alatti törmelék rostálásával két egyedet sikerült fognunk a röpképtelen Hypsonothrus deubeli hegyvidéki holyvafajból.

Mélyebben beágyazódott köveket forgatva nagy örömömre a Hypnoidus rivularius nevû magashegyi pattanóbogár számos egyedét találtuk, több futóbogár és holyva társaságában.

Aranka pedig a rezes legyezõspattanóval (Ctenicera cuprea) gyarapította fajlistánkat.

Az út eddig is kihívásokkal küzdött, de lefelé egyszerûen borzalmas volt. Az esõ nagyjából a felét elmosta. Lépésrõl lépésre, szikláról sziklára araszoltunk lefelé, röpke öt órán keresztül. (fénykép: Merkl O.)

Útközben egy-egy követ felrúgva kárpáti (Carabus linnei) futrinkát találtunk.

Miután kimerülten, de épségben leértünk, egy helyi vendéglõben vontuk le a tanulságot az átéltekbõl.

Másnap az Iza folyó partján kezdtük a gyûjtést. Sajnos az ár nemrég vonulhatott le,
de így is meglepõen sok bogarat, fõleg holyvákat és futóbogarakat gyûjtöttünk.

Az ilyen sóderes helyeket kedveli a közönséges fövenypattanó (Zorochros dermestoides).

Komoly munka folyt.

A folyó melletti erdõszél avarját rostálva frissen átalakult Reitter-avargyászbogarakat (Laena reitteri) találtunk.

Nem túl sok bogárral, de életreszóló élményekkel gazdagodva indultunk haza.