TRIP REPORTS

2010.III.20., Fejér megye, Gánt, Pap-völgy


A Vértesi kirándulás Attila barátommal. Kora reggeli egyeztetés után találomra indultunk el az autópályán és az éppen kéznél lévõ Vértes-térkép segítségével jutottunk el Gántra. Itt a kék turistajelzést követve a Pap-völgybe vezetett utunk. A völgyben rostálással és fák bontogatásával gyûjtöttünk, majd a kopár, sziklás hegygerincre is felmásztunk. Egész nap kellemes tavaszi idõnk volt.



Öreg tölgy Csákvárnál. (fotó: Kotán A.)



Gántot elhagyva hatalmas legelõn vezetett át a turistaút.



A frissebb trágyakupacok alatt, járataikban közönséges álganéjtúrók (Geotrupes spiniger) ültek.



A bronzos trágyatúró (Onthophagus fracticornis) az egyik leggyakoribb trágyabogár.



Jó félórányi gyaloglás után értünk az erdõ széléhez. Útközben számos szarvast láttunk.



Ahogy összeszûkült a völgy az északi oldal hársas-kõrises törmeléklejtõjén korhadt farönkökben kutattunk pattanóbogarak után. A zsákmány: fekete pattanó (Ampedus nigerrimus), rozsdás pattanó (Ampedus pomorum), rõtvörös pattanó (Ampedus praeustus), vörösszárnyú pattanó (Ampedus rufipennis) és vérvörös pattanó (Ampedus sanguineus).



Ampedusok (fotó: Kotán A.)



Az aljnövényzet teljesen hiányzott itt. Néhány tõ babérboroszlánt (Daphne laureola) láttam azért,
de a jelentõs vadállomány miatt az erdõ teljesen fel volt túrva és rengeteg volt már a kullancs is.





Az erdõ eldugottabb szegleteiben néhány szép hagyásfát találtunk.



Hatalmas hárs a Leányfej-szikla alatt. Odvából apró szúormányosokat kotortunk ki.



Talán egy gyászbogár lesz ebbõl a bogárbábból, ami a korhadékból fordult ki...



A gerincre felmászva alacsonyabb tölgyekkel tarkított sziklagyepen járkáltunk.



A napsütötte tölgyek kérgét lehántva több bogarat is leltünk, és egy igazán ritka faj is elõkerült.



A terepen hirtelen nem is tudtam micsoda, csak otthon a mikroszkóp alatt ismertem fel jellegzetes csápjáról,  hogy egy Tetratoma  lesz.



A két nem túl gyakori, de azért télen és koratavasszal gyûjthetõ fajon kívül rémlett, hogy van egy harmadik hazai faja is ennek a génusznak. A szõrös álkomorka (Tetratoma desmarestii) egyetlen hazai példányát a Bükkben fogta Merkl Ottó 1983-ban, ugyanígy tölgykéreg alatt, márciusban. És most elõkerült a második hazai bizonyító példány is! Az álkomorka-félék közé tartozó Tetratoma-genusz három hazai faja mind õsztõl kora tavaszig aktív, gombáról, kéreg alól gyûjthetõ 4 milliméteres bogár.





A nedvesebb, kissé gombás kéreg alatt bronzfényû korongbogarak (Thymalus limbatus) ültek.



A bundásnyakú tolvajbogár (Ptinus schlerethi) szintén ritka. A laza száraz tölgykéreg alatt ült pár nõstény, a rostába besöpört kéreg alatti korhadékból pedig hímek szaladtak elõ.



Napozó bodobácsok. (fotó: Kotán A.) Persze itthon derült ki, hogy ez a Tropidothorax leucopterus
mely fajnak Rédei Dávid poloskász kollégám tájékoztatása szerint mindössze néhány
hazai adata ismert. Természetesen egyet sem hoztunk el...


Copyright © 2009. Hungarian Natural History Museum, Department of Zoology, Coleoptera Collection