A löszgyep nyár közepén.



Orbáncfû-karcsúdíszbogár (Agrilus hyperici).



A lösztölgyes szélén áll még néhány, a fûrésztõl megkímélt idõsebb tölgyfa.



Laposlábú tövisnyakúbogár (Melasis buprestoides).



Vízisikló (Natrix natrix).



Egy fülledt nyári este lámpáztunk is.



Egy ritka, tiszta vizü folyókhoz kötõdõ bogárfaj, a védett nagy karmosbogár
(Potamophilus acuminatus) is fénycsapdánkhoz tévedt..





A fényre érkezett bogarak közül a csõszcincér (Prionus coriarius) volt a legnagyobb. Fent nõstény, lent hím.



Kis facincér (Ropalopus macropus). Még tavasszal kopgtattam egy száraz gallyról.



A védett hosszúcsápú vércincér (Purpuricenus kaehleri) a tölgyes lombkoronaszintjében él.



Nagy hõscincér (Cerambyx cerdo).



Szarvasbogár (Lucanus cervus).



A löszgyep melletti nedves réten nagy területen nõ a mocsári kutyatej (Euphorbia palustris).





A mocsári kutyatejen pedig egy ritka, védett cincér fejlõdik: nagy kutyatejcincér (Oberea euphorbiae).





Magyar virágbogár (Protaetia ungarica). A löszgyep nyiltabb részérõl elõkerült, védett virágbogarunk.



Szeptemberben rengeteg gomba termett az erdõ zártabb részein.
Nagy õzlábgomba (Macrolepiota procera).



Csészés álkorallgomba (Artomyces pyxidatus).



Kétszínû gombabogár (Triphyllus bicolor) májgombán (Fistulina hepatica).



Egy mezei juhar odvából számos apró bogár került elõ.
Többek közt domború gombabogarak (Mycetophagus quadriguttatus).



Négyfoltos gombabogár (Mycetophagus quadripustulatus).