TRIP REPORTS

2010.V.25-VI.9.SYRIA

Erre az évre négyen terveztünk közös külföldi utat barátaimmal: Kotán Attila és Rahmé Nikola már több alkalommal járt Szíriában, míg Mizsei Edvárd és én elõször utaztunk a Közel-Keletre. Az idõpontot illetõen május 25. és június 9. közé esett a választás, a repülõjegyeket az év elején megvásároltuk már, az útiterv pedig folyamatosan körvonalazódott. Fejenként harminc kilogramm gyûjtõfelszereléssel, sátorral, fényképezõ apparátussal, konzervekkel és minél kevesebb ruhával indultunk neki. Az útról nem csak én készítettem beszámolót: http://buprestidae.blogspot.com/ valamint: http://herpetography.com/?paged=2



Gépünk éjjel 3 körül szállt le a damaszkuszi repülõtéren, majd gyors autóbérlés és berámolás után már úton is voltunk a fõvárostól másfél órányira lévõ elsõ célunk, Bloudan felé. Megérkezésünkre a nap is felkelt, mi pedig sebtében elfogyasztott reggeli és átöltözés, nulla óra alvás után bele is csaptunk a sûrûjébe.



Az elsõ cincér, amit Attila talált, a Phytoecia kabateki volt, mely csak tizennégy éve ismert a tudomány számára. A bõ centis állatok a virágzó Hermon-husángokon (Ferula hermonis) tartózkodtak és tucatnyit sikerült belõlük táplálkozás és párosodás közben megfigyelni.





A köves talajon néhány hatalmas gyászbogár jött-ment (Blaps cribrosa).



Egy gyalogdíszbogár (Sphenoptera sp.).



Nehéz volt pár négyzetméternyi kõmentes helyet találnunk sátrainknak.



Cincérportré.



Közel kétezer méter magasan, ragyogó napsütésben és tiszta levegõben mászkáltunk a területen.



Közönséges agáma (Laudakia stellio).



Ivóvíznyerõ helyünk egy közeli gyümölcsös öntözõcsatornájánál. (Rahmé Nikola fényképe)



Falanszterhangulat a fõvárosban.











(Mizsei Edvárd fényképe)



A Bloudanban töltött nap és éjszaka után elindultunk következõ célunk felé, keletre a sivatagba….



A sivatagot átszelõ autóúton kocsikáztunk, néha 160 km/órás sebességgel. A hõség még letekert ablakokkal is elviselhetetlen volt, és az állandóan fújó meleg, homokot szállító szél is gyötört minket. A semmi közepén kis pihenõt tartottunk egy kávézóban.





Hatalmas díszbogár gyalogolt a parkolóban (Julodis syriaca distincta).





Végül megérkeztünk Palmyrába, ahol a külváros egyik oázisában találtunk szálláshelyet. A következõ két éjszakát itt töltöttük, hála a terület gazdájának, aki szívesen invitált minket hajlékába.





Az oázisban keresgéltünk a kínzó kánikulában. (Rahmé Nikola fényképe)



(Kotán Attila fényképe)



Mimózafélén él ez a mutatós gyalogdíszbogár (Sphenoptera scovitzi).



(Rahmé Nikola fényképe)



Az esti lámpázás meglepõen sok bogarat hozott. Egész este a két, egymástól távolabb
felállított UV-csapda között ingáztunk és szedegettük az apróságokat…



Apró pattanóbogár (Aeoloderma crucifer).



Egy szívespattanó (Cardiophorus pharaonum).



A nálunk is élõ változékony pattanó (Drasterius bimaculatus).



Szilfaterméshez hasonló gyászbogárfaj (Cossyphus tauricus).



Szintén gyász (Centorus heydeni).



Éjjel a homokdombokon közel négy centiméteres vájárfutrinkák vártak zsákmányra (Scarites procerus eurytus).



Éjszaka sétált a homokon ez a két gyászbogár (Scaurus puncticollis).



Blaps judaeorum.



Aeoloides grisescens nevû pattanóbogár, szintén fényre érkezett.



Másnap bolyongtunk pár órát a kõsivatagban.



Palmyrától egy órányira, északra néhány õsöreg pisztácia áll a semmi közepén.







(Kotán Attila fényképe)







Duzzasztott vízgyûjtõ. Partján posvány és rothadásszag.



Haldokló paripa hörgött egy bokorban a vízparton.





Apró gyászbogár, kõ alól (Adelostoma sulcatum).



Palmyra romjai hajdan virágzó civilizációról árulkodnak.











Scarabaeus sp.



(Rahmé Nikola fényképe)



A sivatagot megelégelve keletnek vettük az irányt, és az Eufrátesz partján fekvõ Deir Ez Zor városáig utaztunk.



Szálláshelyet a külváros egyik elhagyott telkén, közvetlenül a fõút mellett találtunk. (Rahmé Nikola fényképe)



Az Eufrátesz közel volt, és végre lemoshattuk magunkról az út porát.





Apró márnafélék csipkedték lábunkat a sekély és gyorsfolyású vízben.



Ahogy sötétedett, nagyobb, angolnaszerû halak bújtak elõ és feszítettek a sóderes aljzaton.
Némi ügyetlenkedés után sikerül egyet kihalásznunk. (Rahmé Nikola fényképe)



 Egy ideiglenes medencét építve pedig fénykép is készülhetett a tüskésangolnáról (Mastacembelus mastacembelus).



Másnap aztán a külváros utcáit róttuk az agyzsibbasztó hõségben, a fák és bokrok körül repkedõ díszbogarakat hajkurászva (Psiloptera argentata).



A közel négy centis Chalcophorella bagdadensis díszbogár a folyóparti nyárfákban fejlõdik.



Este az avarban motoszkálást hallva lettünk figyelmesek néhány nõstény csõszcincérre, melyeket beketyegett hímek zaklattak. A hatalmas testû, petéktõl duzzadó potrohú nõstények éjjelente a fák tövében ücsörögnek, míg a kisebb, fésûscsápú hímek õket keresve szaladgálnak és repkednek a környékükön.



Attila örömére jó pár egyedet sikerül találni (Prionus lefebvrei).



Éjjel gyászbogarakat is leltünk (Akis latreillei).



Gonocephalum sp.



Egy nemrég leégett partszakaszon a még szinte füstölgõ nyárfarönkökön több díszbogárfaj is tevékenykedett.



Legérdekesebb közülük a Melanophila cuspidata volt, mely még tájékozott díszbogaras barátunk, Nikola számára is új fajnak bizonyult.



Éjjel egy hosszúfülû sün (Hemiechinus auritus) is tiszteletét tette a lámpánk mellett.



Nem vagyok nagy madárfotós, de legalább dokumentálni sikerült ezt a gyönyörû, smaragdszínû perzsa gyurgyalagot (Merops persicus).



A következõ este a török határhoz közel ért minket, egy iszlám szentély közelében vertünk sátrat a térdig érõ szemétben.



Éjjel a fiúk egy alvó kaméleont fogtak (Chamaeleo chamaeleon).







A közelben csordogált egy poshadó vizû patakocska. A partján növõ szilfák lombján több díszbogárfaj
repkedett, amelyeket hosszúnyelû hálóval remekül el lehetett csípni.



Chalcophorella quadrioculata.



Lamprodila gloriosa.



A bozótot alkotó ecetfákon fémfényû zöld és kék díszbogarak repkedtek (Polyctesis rhois).



Különféle fákon és lágyszárúakon utunk során hat Capnodis-fajt fogtunk. Ez a Capnodis porosa.



Utunk a tenger felé az ország északi határa mentén vezetett.



Berber szkink.







Gallbela felix – egy szokatlan formájú díszbogár.



Fényre repült pattanók: egy Agriotes-faj, melyrõl kiderült, új a tudomány számára. Leírása folyamatban van, és Nikola barátom nevét fogja viselni.



És egy Melanotus.







A török határnál végre megpillanthattuk a tengert, és lemoshattunk magunkról a koszt.



(Rahmé Nikola fényképe)



Szálláshelyünk egy elhagyott kõfejtõben.



Estefelé a sárga virágokon virágdíszbogarak és cincérek ültek. Anthaxia sponsa.



Stenopterus rufus syriacus.



Szerencsére érdekesebb bogarak is akadtak. A tengerpart bogáncsainak virágjában mutatós szívespattanók bújtak meg (Cardiophorus sacratus).



Fémfényû cincérek (Helladia millefolii) repdestek a tengerpart növényei körül.





Fürdõruhás asszonyok.



Egy hazahozott ágból nevelte Attila ezt a Trichofeus kotschyi-t.



Kasab környékén néhány farakást találtunk, ahol mindenképp érdemes volt megállni.



Óriási hajnalbogár (Lycostomus sp.).



Kéreg alól egy fogasnyakú gyászbogár (Menephilus cylindricus).



És egy pontozott pikkelyespattanó (Lacon punctatus).



Buprestis dalmatinus díszbogár.







Egy óriás a pattanóbogarak közt (Calais parreysi)...



... és lárvája.





A környék erdeiben is megálltunk szétnézni, és egy régi út mentén érdekes cincérfaj tápnövényét fedeztük fel.



Pygoptosia speciosa



Pygoptosia speciosa



Leereszkedve egy víz által kivájt völgybe kissé nyirkosabb élõhelyeket találtunk.



Ampedus phoenicium



Raiboscelis syriacus gyászbogár.



Niphona picticornis nevû cincéreket kopogtattam száraz gallyakról.





Fûcincér (Blepisanis vittipennis).





Slunfeh környékén álltunk meg ezután, ahol mediterrán bozótosban izzadhattunk hosszú órákat, a tölgyfákat hálózva bogarak reményében.





A fák árnyasabb oldaláról viszonylag sok bogár került hálóba, köztük ez a szívespattanó (Cardiophorus kindermanni).





A dögmelegben nagyobb díszbogarak repdestek a tölgybokrok felett (Perotis sp.).



Drágakõre emlékeztetõ rózsabogár (Protaetia speciosa jousselini).



A közel három méter magasra megnövõ mályvák bimbóin darázscincéreket láttunk (Plagionotus bobelayei).



Újabb szívespattanó a tölgybozótról (Cardiophorus vestigialis).



Egy slágerállat: Saperda quercus ocellata nevû cincér.





Edvárd és Nikola egyik hõn áhított célja egy hegyivipera befogása és fényképezése volt. Hosszas keresés után sikerült egy méretes hím búvóhelyét felfedezni, és együttes erõvel nagy nehezen be is fogtuk a jószágot.



Fényképezés után hosszadalmas adatfelvétel vette kezdetét:
hossz- és tömegmérés, pikkelyszámolás, DNS-mintavétel.



Egy másik kígyófaj, egy ártalmatlan haragossikló-féle (Dolichophis jugularis).



Eirenis sp.



Méhészbogár (Trichodes sp.).



Rózsabogár (Cetonia delagrangei).



(Kotán Attila fényképe).



Esti válogatás (Kotán Attila fényképe).



Slunfeh felett zártabb, nyirkos erdõt találtunk, itt végre alkalom nyílt rostálásra és kérgezésre is.





Egy korhadt fa rönkjén találtam ezt az Ampedus phoenicium-ot.



Hypoganus stepanovi.



(Rahmé Nikola fényképe)



Következõ célunk a Salah Addin vár volt. A környéken nagy tölgyek nyújtanak jó élõhelyet megannyi rovarnak.





Hatalmas molyhos hõscincérek (Cerambyx welensii) szaladgáltak éjjel a tölgyeken. A nagyobb hímek több mint hat centiméter hosszúak voltak.



Egy korhadó rönköt megbontva sokféle lárvarágást találtunk.



Egy ritka díszbogár fejlõdik az itteni karmazsintölgyekben (Quercus coccifera).



Latipalpis plana.



Hatalmas cincérjáratokat követtünk a kemény farészben, de a már kialakított bábkamrákban nem cincérekkel, hanem a velük táplálkozó, közel öt centis pattanóbogarak (Tetrigus cyprius) lárváival és átalakulás elõtti bábjaival találkoztunk. (Rahmé Nikola fényképe)



(Rahmé Nikola fényképe)



(Rahmé Nikola fényképe)



A hazahozott bábok és lárvák egy része itthon sikeresen átalakult imágóvá. A faj hímjének jellegzetes, tollas csápja van.



A kikelt bogár vedlési folyadékot választ ki a végleges átalakulás utolsó lépéseként.





A tojó jó másfélszerese a hímnek.





Sötétedés után elemlámpával mászkáltunk a romok közt, és a tölgyeken sokféle bogarat találtunk.
Pálcaormányos (Amorphocephala coronata).



Csuklyásszú (Lichenophanes numida).



Héjbogarak (Dastarcus libanicus).



Szarvas gyászbogár hímje (Cryphaeus laticeps).



Azúrkék gyászbogár (Metaclisa azurea).





Másnap este egy kõrisligetben vertük fel sátrainkat. Éjjel itt is a jól bevált elemlámpás keresgéléssel töltöttük az idõt a szélviharban.



Egy párt sikerült fogni ebbõl a nagy fekete pattanóból (Pittonotus simoni).







Az öreg kõrisek tövében itt is csõszcincéreket fogtunk (Prionus lefebvrei).





Nõstény zöldgyíkrokon (Lacerta media).



(Rahmé Nikola fényképe)



Utolsó éjszakánkat Krak des Chevaliers romjainál töltöttük. Itt szállást béreltünk, hogy kissé
rendbe szedjük magunkat és csomagjainkat.



Az egycsillagos hotel környékén azért még szétnéztünk kicsit. Julodis andreae.









Repülõnk hajnal négykor indult, így elõtte némi városnézést terveztünk Damaszkuszban.



Ajándékvásárlás ürügyén a bazárt is meglátogattuk, ahol sok érdekeset láttunk. Például szolid fehérnemûket.













Tizennégy napot töltöttünk és közel háromezer kilométert tettünk meg az országon belül. Jártunk sivatagban, hegyvidéki fenyvesekben, sziklás tengerparton és bõvizû folyó partján. Utazásunk sokszor rendkívül fárasztó és megerõltetõ volt, keményen kellett dolgozni az eredményért. Több mint 3000 bogarat gyûjtöttünk, melyek jelentõs része a Magyar Természettudományi Múzeum bogárgyûjteményét gazdagítja. Akárhol is álltunk meg, legyen az nyüzsgõ város vagy ritkán lakott természetközeli terület, a helyi emberek vendégszeretete rögtön elért minket. Mindenhol teával kínáltak, ottlétünk céljáról érdeklõdtek, de sosem tolakodóan. Néhány alkalommal kisebb gondunk akadt hivatalos szervekkel, ilyenkor jól jött Nikola arabtudása, amely amúgy is nélkülözhetetlen volt egész utunk során. Életem elsõ szír útján semmihez nem fogható élményekkel lettem gazdagabb. Köszönjük Szíria!

Copyright © 2009. Hungarian Natural History Museum, Department of Zoology, Coleoptera Collection