Gépünk
éjjel 3 körül szállt le a
damaszkuszi repülõtéren, majd gyors
autóbérlés és
berámolás után már
úton is voltunk a
fõvárostól
másfél órányira
lévõ elsõ célunk, Bloudan
felé.
Megérkezésünkre a nap is felkelt, mi
pedig sebtében elfogyasztott reggeli és
átöltözés, nulla óra
alvás után bele is csaptunk a
sûrûjébe.
Az
elsõ cincér, amit Attila talált, a Phytoecia
kabateki
volt, mely csak tizennégy éve ismert a
tudomány számára. A bõ
centis
állatok a virágzó
Hermon-husángokon (Ferula
hermonis)
tartózkodtak és tucatnyit sikerült
belõlük
táplálkozás
és párosodás közben
megfigyelni.
A köves talajon néhány hatalmas
gyászbogár jött-ment (
Blaps
cribrosa).
Egy gyalogdíszbogár (
Sphenoptera
sp.).
Nehéz volt pár
négyzetméternyi kõmentes helyet
találnunk sátrainknak.
Cincérportré.
Közel kétezer méter magasan,
ragyogó napsütésben és tiszta
levegõben mászkáltunk a
területen.
Közönséges agáma (
Laudakia stellio).
Ivóvíznyerõ helyünk egy
közeli
gyümölcsös
öntözõcsatornájánál.
(Rahmé Nikola fényképe)
Falanszterhangulat a fõvárosban.
(Mizsei Edvárd fényképe)
A Bloudanban töltött nap és
éjszaka után elindultunk
következõ
célunk felé, keletre a sivatagba….
A
sivatagot átszelõ autóúton
kocsikáztunk, néha 160
km/órás
sebességgel. A hõség még
letekert
ablakokkal is elviselhetetlen volt,
és az állandóan
fújó meleg, homokot
szállító szél is
gyötört minket. A
semmi közepén kis pihenõt tartottunk egy
kávézóban.
Hatalmas díszbogár gyalogolt a
parkolóban
(Julodis syriaca
distincta).
Végül
megérkeztünk Palmyrába, ahol a
külváros egyik oázisában
találtunk szálláshelyet. A
következõ két
éjszakát itt
töltöttük, hála a
terület gazdájának, aki
szívesen invitált minket
hajlékába.
Az oázisban keresgéltünk a
kínzó kánikulában.
(Rahmé Nikola fényképe)
(Kotán Attila fényképe)
Mimózafélén él ez a
mutatós gyalogdíszbogár (
Sphenoptera scovitzi).
(Rahmé Nikola fényképe)
Az esti lámpázás meglepõen
sok bogarat
hozott. Egész este a két,
egymástól távolabb
felállított UV-csapda között
ingáztunk és szedegettük az
apróságokat…
Apró pattanóbogár (
Aeoloderma crucifer).
Egy szívespattanó (
Cardiophorus
pharaonum).
A nálunk is élõ
változékony
pattanó (
Drasterius
bimaculatus).
Szilfaterméshez hasonló
gyászbogárfaj (
Cossyphus
tauricus).
Szintén gyász (
Centorus
heydeni).
Éjjel a homokdombokon közel négy
centiméteres vájárfutrinkák
vártak zsákmányra (
Scarites
procerus
eurytus).
Éjszaka sétált a homokon ez a
két gyászbogár (
Scaurus puncticollis).
Blaps
judaeorum.
Aeoloides
grisescens nevû
pattanóbogár, szintén
fényre érkezett.
Másnap bolyongtunk pár órát
a kõsivatagban.
Palmyrától egy órányira,
északra néhány
õsöreg
pisztácia áll a semmi közepén.
(Kotán Attila fényképe)
Duzzasztott vízgyûjtõ.
Partján
posvány
és rothadásszag.
Haldokló paripa hörgött egy bokorban a
vízparton.
Apró gyászbogár, kõ
alól (
Adelostoma sulcatum).
Palmyra romjai hajdan virágzó
civilizációról árulkodnak.
Scarabaeus
sp.
(Rahmé Nikola fényképe)
A sivatagot megelégelve keletnek vettük az
irányt, és az Eufrátesz
partján fekvõ Deir Ez Zor
városáig
utaztunk.
Szálláshelyet a külváros
egyik elhagyott telkén, közvetlenül a
fõút mellett találtunk.
(Rahmé Nikola fényképe)
Az Eufrátesz közel volt, és
végre lemoshattuk magunkról az út
porát.
Apró márnafélék
csipkedték lábunkat a sekély
és gyorsfolyású vízben.
Ahogy sötétedett, nagyobb, angolnaszerû
halak
bújtak elõ és feszítettek a
sóderes aljzaton.
Némi ügyetlenkedés után
sikerül egyet kihalásznunk.
(Rahmé Nikola fényképe)
Egy ideiglenes medencét
építve pedig fénykép is
készülhetett a
tüskésangolnáról (
Mastacembelus
mastacembelus).
Másnap aztán a külváros
utcáit róttuk az agyzsibbasztó
hõségben, a fák és bokrok
körül repkedõ díszbogarakat
hajkurászva (
Psiloptera
argentata).
A közel négy centis
Chalcophorella
bagdadensis
díszbogár a folyóparti
nyárfákban fejlõdik.
Este
az avarban motoszkálást hallva lettünk
figyelmesek néhány nõstény
csõszcincérre, melyeket beketyegett
hímek
zaklattak. A hatalmas testû, petéktõl
duzzadó
potrohú nõstények éjjelente
a
fák tövében
ücsörögnek, míg a kisebb,
fésûscsápú hímek
õket
keresve szaladgálnak és repkednek a
környékükön.
Attila örömére jó
pár egyedet sikerül találni (
Prionus lefebvrei).
Éjjel gyászbogarakat is leltünk (
Akis latreillei).
Gonocephalum
sp.
Egy nemrég leégett partszakaszon a még
szinte füstölgõ
nyárfarönkökön több
díszbogárfaj is tevékenykedett.
Legérdekesebb közülük a
Melanophila cuspidata
volt, mely még tájékozott
díszbogaras barátunk, Nikola
számára is új fajnak bizonyult.
Éjjel egy hosszúfülû
sün (
Hemiechinus auritus)
is tiszteletét tette a lámpánk mellett.
Nem vagyok nagy madárfotós, de
legalább dokumentálni sikerült ezt a
gyönyörû, smaragdszínû
perzsa gyurgyalagot
(
Merops
persicus).
A következõ este a török
határhoz
közel ért minket, egy iszlám
szentély közelében vertünk
sátrat a térdig érõ
szemétben.
Éjjel a fiúk egy alvó
kaméleont fogtak (
Chamaeleo
chamaeleon).
A közelben csordogált egy poshadó
vizû
patakocska. A partján növõ
szilfák
lombján több díszbogárfaj
repkedett, amelyeket hosszúnyelû
hálóval remekül el lehetett
csípni.
Chalcophorella
quadrioculata.
Lamprodila
gloriosa.
A bozótot alkotó ecetfákon
fémfényû zöld és
kék díszbogarak repkedtek (
Polyctesis rhois).
Különféle fákon és
lágyszárúakon utunk során
hat Capnodis-fajt fogtunk. Ez a
Capnodis
porosa.
Utunk a tenger felé az ország északi
határa mentén vezetett.
Berber szkink.
Gallbela
felix – egy
szokatlan formájú díszbogár.
Fényre repült pattanók: egy
Agriotes-faj,
melyrõl
kiderült, új a tudomány
számára.
Leírása folyamatban van, és Nikola
barátom
nevét fogja viselni.
És egy
Melanotus.
A török határnál
végre megpillanthattuk a tengert, és lemoshattunk
magunkról a koszt.
(Rahmé Nikola fényképe)
Szálláshelyünk egy elhagyott
kõfejtõben.
Estefelé a sárga virágokon
virágdíszbogarak és
cincérek ültek.
Anthaxia
sponsa.
Stenopterus
rufus syriacus.
Szerencsére érdekesebb bogarak is akadtak. A
tengerpart bogáncsainak virágjában
mutatós szívespattanók
bújtak meg (
Cardiophorus
sacratus).
Fémfényû cincérek (
Helladia millefolii)
repdestek a tengerpart növényei
körül.
Fürdõruhás asszonyok.
Egy hazahozott ágból nevelte Attila ezt a
Trichofeus kotschyi-t.
Kasab környékén
néhány farakást találtunk,
ahol mindenképp érdemes volt megállni.
Óriási hajnalbogár (
Lycostomus sp.).
Kéreg alól egy fogasnyakú
gyászbogár (
Menephilus
cylindricus).
És egy pontozott pikkelyespattanó (
Lacon punctatus).
Buprestis dalmatinus díszbogár.
Egy óriás a pattanóbogarak
közt (
Calais parreysi)...
... és lárvája.
A környék erdeiben is megálltunk
szétnézni, és egy régi
út mentén érdekes cincérfaj
tápnövényét fedeztük
fel.
Pygoptosia
speciosa
Pygoptosia
speciosa
Leereszkedve egy víz által kivájt
völgybe kissé nyirkosabb
élõhelyeket
találtunk.
Ampedus
phoenicium
Raiboscelis
syriacus
gyászbogár.
Niphona
picticornis nevû
cincéreket kopogtattam száraz
gallyakról.
Fûcincér (
Blepisanis
vittipennis).
Slunfeh környékén álltunk meg
ezután, ahol mediterrán bozótosban
izzadhattunk hosszú órákat, a
tölgyfákat hálózva bogarak
reményében.
A fák árnyasabb oldaláról
viszonylag sok bogár került
hálóba, köztük ez a
szívespattanó (
Cardiophorus
kindermanni).
A dögmelegben nagyobb díszbogarak repdestek a
tölgybokrok felett (
Perotis
sp.).
Drágakõre emlékeztetõ
rózsabogár (
Protaetia
speciosa
jousselini).
A közel három méter magasra
megnövõ mályvák
bimbóin
darázscincéreket láttunk
(Plagionotus bobelayei).
Újabb szívespattanó a
tölgybozótról (
Cardiophorus
vestigialis).
Egy slágerállat:
Saperda quercus ocellata
nevû cincér.
Edvárd és Nikola egyik hõn
áhított célja egy hegyivipera
befogása és
fényképezése volt. Hosszas
keresés után sikerült egy
méretes hím
búvóhelyét felfedezni, és
együttes erõvel nagy nehezen be is fogtuk a
jószágot.
Fényképezés után
hosszadalmas adatfelvétel vette kezdetét:
hossz- és tömegmérés,
pikkelyszámolás, DNS-mintavétel.
Egy másik kígyófaj, egy
ártalmatlan haragossikló-féle (
Dolichophis jugularis).
Eirenis
sp.
Méhészbogár (
Trichodes
sp.).
Rózsabogár (
Cetonia
delagrangei).
(Kotán Attila fényképe).
Esti válogatás (Kotán Attila
fényképe).
Slunfeh felett zártabb, nyirkos erdõt
találtunk,
itt végre alkalom nyílt
rostálásra és
kérgezésre is.
Egy korhadt fa rönkjén találtam ezt
az Ampedus phoenicium-ot.
Hypoganus
(Rahmé Nikola fényképe)
Következõ célunk a Salah Addin
vár volt.
A környéken nagy tölgyek
nyújtanak jó élõhelyet
megannyi
rovarnak.
Hatalmas molyhos hõscincérek (
Cerambyx welensii)
szaladgáltak éjjel a tölgyeken. A
nagyobb hímek több mint hat centiméter
hosszúak voltak.
Egy korhadó rönköt megbontva
sokféle lárvarágást
találtunk.
Egy ritka díszbogár fejlõdik az itteni
karmazsintölgyekben (
Quercus
coccifera).
Latipalpis
plana.
Hatalmas cincérjáratokat
követtünk a kemény farészben,
de a már kialakított
bábkamrákban nem cincérekkel, hanem a
velük táplálkozó,
közel öt centis pattanóbogarak (
Tetrigus cyprius)
lárváival és
átalakulás elõtti bábjaival
találkoztunk. (Rahmé Nikola
fényképe)
(Rahmé Nikola fényképe)
(Rahmé Nikola fényképe)
A hazahozott bábok és
lárvák egy
része itthon sikeresen átalakult
imágóvá. A faj
hímjének jellegzetes,
tollas csápja van.
A kikelt bogár vedlési folyadékot
választ
ki a végleges átalakulás
utolsó
lépéseként.
A tojó jó másfélszerese a
hímnek.
Sötétedés után
elemlámpával mászkáltunk a
romok közt, és a tölgyeken
sokféle bogarat találtunk.
Pálcaormányos (
Amorphocephala
coronata).
Csuklyásszú (
Lichenophanes
numida).
Héjbogarak (
Dastarcus libanicus).
Szarvas gyászbogár hímje (
Cryphaeus laticeps).
Azúrkék gyászbogár (
Metaclisa azurea).
Másnap este egy kõrisligetben vertük fel
sátrainkat. Éjjel itt is a jól
bevált elemlámpás
keresgéléssel
töltöttük az idõt a
szélviharban.
Egy párt sikerült fogni ebbõl a nagy
fekete
pattanóból (
Pittonotus
simoni).
Az öreg kõrisek tövében itt is
csõszcincéreket fogtunk (
Prionus
lefebvrei).
Nõstény zöldgyíkrokon (
Lacerta media).
(Rahmé Nikola fényképe)
Utolsó éjszakánkat Krak des Chevaliers
romjainál töltöttük. Itt
szállást béreltünk, hogy
kissé
rendbe szedjük magunkat és csomagjainkat.
Az egycsillagos hotel környékén
azért még
szétnéztünk kicsit.
Julodis andreae.
Repülõnk hajnal négykor indult,
így
elõtte némi
városnézést
terveztünk Damaszkuszban.
Ajándékvásárlás
ürügyén a bazárt is
meglátogattuk, ahol sok érdekeset
láttunk. Például szolid
fehérnemûket.
Tizennégy
napot töltöttünk és
közel háromezer kilométert
tettünk meg az országon belül.
Jártunk sivatagban, hegyvidéki fenyvesekben,
sziklás tengerparton és
bõvizû folyó
partján. Utazásunk sokszor
rendkívül fárasztó
és megerõltetõ volt,
keményen kellett
dolgozni az
eredményért. Több mint 3000 bogarat
gyûjtöttünk, melyek jelentõs
része a
Magyar Természettudományi Múzeum
bogárgyûjteményét
gazdagítja. Akárhol is álltunk meg,
legyen az nyüzsgõ város vagy
ritkán
lakott természetközeli terület, a helyi
emberek vendégszeretete rögtön
elért minket. Mindenhol teával
kínáltak, ottlétünk
céljáról
érdeklõdtek, de
sosem tolakodóan. Néhány alkalommal
kisebb gondunk akadt hivatalos szervekkel, ilyenkor jól
jött Nikola arabtudása, amely amúgy is
nélkülözhetetlen volt egész
utunk során. Életem elsõ
szír
útján semmihez nem fogható
élményekkel lettem gazdagabb.
Köszönjük Szíria!