ColeoColl

TRIP REPORTS

2010.VI.29., Tolna megye, Bátaapáti

szöveg: Németh Tamás és Szél Gyõzõ

Múzeumi kiszállás keretében látogattunk el kollégáimmal a Mecsek lábainál, a Geresdi-dombságban található Bátaapátiba. A csapat tagjai: Grabant Aranka, Merkl Ottó, Németh Tamás, Puskás Gellért és Szél Gyõzõ. Célunk a környék délies elemekben gazdag bogárfaunájának vizsgálata volt. A területen 2002 óta folynak rendszeres állattani megfigyelések a közeli atomhulladék-lerakó létesítése miatt.

Elsõ megállónk a Nagy-Mórágyi-völgy az atomhulladék-lerakó közelében. Félelemre nincs ok, a gránit alapkõzet mélyébe vájt üreg leárnyékolja a sugárzást, az esetleges mérgezõ oldatok szivárgását pedig megakadályozza.

Kaszab-pattanó (Athous kaszabi) hímje. Ezt az egy centiméteres pattanóbogarat 1986-ban írta le a kijevi néhai Dolin professzor, számos dél-magyarországi példány alapján. A faj Kaszab Zoltán (1915-1986), a Magyar Természettudományi Múzeum egykori fõigazgatójának nevét örzi.

Kaszab-pattanó (Athous kaszabi) nõsténye.

Utunk fõ célja a Hutai-völgy legmagasabb pontján elhelyezkedõ ezüsthársas-tölgyes és a az erdõszegélyben található farakások. Sokféle cincér és díszbogár található itt, melyek a farakáson jóval nagyobb egyedszámban mutatkoznak, mint az élõhelyüket képezõ erdõ egyéb részein.

Tájképileg is élvezetes a Hutai-völgy platója, ahonnan lenézve a jellegzetes lankás tolnai táj bontakozik ki elõttünk. Nem messze innen a fekete gólya és a rétisas is tanyát vert. A látványos, nagy testû madarak olykor errefelé is fölbukkannak.

Égerfa-díszbogár (Dicerca alni).

Egy kisebb farakásra dobott zöld mûanyagpalackon egy gyönyörûséges hársfa-tarkadíszbogár
(Lamprodila rutilans) sütkérezett, olykor a futrinkákat is megszégyenítõ sebes futásnak eredve.
Jó egy hónapja tett utunk alkalmával lényegesen több egyedet láttunk a farakásokon.

A havasi cincér (Rosalia alpina) rajzásának közepére esett ez a június végi kánikulai nap. A kékes árnyalatú bogarak szinte mindenhol fölbukkantak a farakásokon. A nagy melegben gyakran szárnyra is kaptak.

A környék ezüsthársas-tölgyeseiben összefüggõ aljnövényzetet alkot a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus).

Lapos pattanó (Neopristilophus insitivus).

A Hutai-völgyben egy napsütötte löszös úton két erdei homokfutrinka (Cicindela sylvicola) cikázott a tûzõ napsütésben. Némileg emlékeztet az alföldi homokfutrinkára (Cicindela soluta), amennyiben fehér vállfoltja középen megszakad. Elkülönítõ bélyege viszont, hogy a vállán nincsenek hosszú szõrök, valamint átlagos testhossza is nagyobb.

Hazafelé Bölcskénél megálltunk egy hosszú löszvölgynél, és a közeli puhafaligetben is gyûjtöttünk.

A löszvölgyet terjedelmes fûzliget kíséri, helyenként méretes fákkal. Rövidebb-hosszabb nézelõdés
után néhány pézsmacincért (Aromia moschata) is sikerült megpillantani. Az itteni egyedek színe
bíboros bronzvörös. A pézsmacincér árulkodó illata már több méterrõl is jól érzékelhetõ.

Cserjepattanó (Adrastus sp.)

A hosszúnyakú pattanó (Athous bicolor) nagyon hasonlít az utunk elején fogott fajra. A Kaszab-pattanóval ellentétben országszerte elterjedt, és attól a külsõleg a következõkben különbözik: elõhátának hátulsó szögletei nem szétállók, az elõhát közterei pedig fénytelenek.

Az osztrák szipoly (Anisoplia austriaca) a száraz füves pusztákon és a gabonatáblákon található
nyár derekán. Hímjének elülsõ lábán az egyik karom feltûnõen megnagyobbodott.

Sötét pattanó (Agriotes obscurus).