Tipikus sztaravodai cseres-tölgyes.





Gyászcincér (Morimus funereus).



Bükkfa-díszbogár (Dicerca berolinensis)



Az erdõszél fáinak száraz ágairól néhány érdekesebb bogarat kopogtattam.



Múzeumunk bogárgyûjteményében mindössze kettõ, száz év körüli példány található  a hullámos orrosbogárbol (Allandrus undulatus). Most vagy tíz darab hullott a kopogtatóernyõbe.



Csuhás tövisnyakúbogár (Dromaeolus barnabita).



Apró tövisnyakúbogár (Microrhagus pygmaeus).



Karcsú korongbogár (Nemozoma elongatum).





Árnyasabb helyeken, korhadó tuskókban fejlõdik a szõrös szarvasbogár (Aesalus scarabaeoides).



Egyik legritkább tövisnyakúnk, a vaskos tövisnyakúbogár (Otho sphondyloides) újabb lelõhelyrõl került elõ.



Selymes komorka (Xylita laevigata).



Attila szokásos pózban.



A szilfacincér (Akimerus schaefferi) általában magasan a lombkoronában tartózkodik.







Az aranyszõrü fürkészcincér (Necydalis ulmi) egyik legritkább cincérfajunk. Faodvakban fejlõdik, és nyár közepétõl aktív.