Az elsõ megálló a tengertõl pár kilométerre lévõ bozótos terület. Itt kitettünk néhány boroscsapdát, majd az alacsonyabb fenyõket kopogtattuk.



Az eredmény elsõsorban cincér és díszbogár volt.



A kistermetû nyolcfoltos díszbogarak (Buprestis octoguttata) a napsütötte fenyõk lombján rajzottak.



A kilencfoltos díszbogarak (Buprestis novemmaculata) kivágott száraz fenyõkön petézgettek.



Chalcophora intermedia szaladgált a tavaly kivágott fenyõrönkökön.



Chrysobothris solieri.



A Formánek-fürgedíszbogár (Phaenops formaneki) tömegesen hullott a kopogtatóernyõbe.



A fenyõ-díszbogár (Dicerca moesta) rejtõszínével a fatörzsön szinte észrevehetetlen.



A Buprestis cupressi nevû díszbogarak reggelente kiültek a borókák leveleire napozni.





Több Arhopalus-fajjal is találkoztunk. Arhopalus syriacus.



Gödrösnyakú cincér (Arhopalus rusticus).



Sötét fenyõcincér (Arhopalus ferus).



Az Acanthocinus henschi daliáscincér napközben a fenyõágakon rejtõzik.



Alkalmi sátorhelyünk.



Egy komlógyertyánon bükkfa-díszbogár (Dicerca berolinensis) feszített.



Bélus meghasítva egy szedergallyat egy földiszeder-díszbogár elpusztult egyedét találta.



Földiszeder-díszbogár (Coraebus rubi).



A tikkasztó melegben a sziklás tájon bóklásztam.



Más rovarász kollégák által "ottfelejtett" boroscsapda. Rózsabogárhadak értelmetlen halála…



A mi boroscsapdáink nem sok eredményt hoztak, mindössze néhány Trichoferus fasciculatus nevû cincér repült beléjük.



Az esti fénycsapdázás sem járt komoly sikerrel.



Apró barna cserebogarak rajzottak naplementekor. Aplidia transversa



Éjjel elemlámpákkal vizsgáltuk a fák törzsét.



Egy gyászbogár: Helops rossii.



Béla juhar törzsén fogta ezt az izgága cincért, melynek horvátországi elõfordulása elég nagy szám (Alocerus moesiacus).



B, mint BÉLA.



A magasabb régiókba indulva másnap barátságtalan idõ fogadott minket.



Farakásoknál és tisztásokon néha megálltunk körülnézni.



Nagy fenyvescincér (Monochamus sartor).



A késõ nyáron is üde rétek virágjain számos virágcincérfaj táplálkozott.



Tarkacsápú karcsúcincér (Rutpela maculata) és párzó vörös virágcincérek (Stictoleptura rubra).



Bajnócacincér (Pachyta quadrimaculata).



Pihenõ a lucövben. Az erdõben néma csend uralkodott, és folyamatosan lógott az esõ lába.



Korhadó fenyõrönköket szétverve néhány számomra is érdekes faj is elõkerült.



Több pattanóbogár bábját hoztam haza, melyekbõl hegyvidéki fajok keltek ki.
Téglavörös pattanó (Hypoganus inunctus) sötét egyede bújt elõ a legnagyobb hazavitt bábból.



Egy apró Ampedus-bábból nálunk nem élõ Ampedus nigrinus lett.





Egy még kisebb bábból pedig egy nálunk egyetlen adattal bíró, sárgaszögletû pattanó (Ampedus erythrogonus) született.



Az Ampedus scrofa még szabadban is fogható volt. Ez sem él Magyarországon



Egyik tuskóban tömegesen találtam az európai fogasállúbogár (Prostomis mandibularis) minden fejlõdési alakját.







Egy tisztáson akadt még néhány késõi Athous-faj, valószínûleg az osztrák pattanó (Athous austriacus).



Az elõzõ faj nõsténye.



Skarlátvörös hajnalbogár (Pyropterus nigroruber).



Vérbogár (Lygistopterus sanguineus).



Pézsmacincér (Aromia moschata).



Alpesi gõte (Triturus alpestris) sétált az aszfaltúton.



A labdacsbogarak legnagyobbika, a mogyoró-méretû Byrrhus gigas.





Útközben hazafelé szokás szerint megálltunk néhány hatalmas fenyõfarakásnál, Modrus közelében.



Amikor elõbújt a nap a felhõk közül, nagytestû osztrák díszbogarak (Eurythyrea austriaca) repültek petéjüket lerakni a fenyõrönkökre.





Foltosfejû díszbogár (Buprestis haemorrhoidalis).



Farontó komorka (Serropalpus barbatus).



Kora délután hagytuk ott a horvát hegyvidéket. A hazaút eseménytelenül telt, leszámítva az autópálya fizetõkapuinál lévõ dugókat. Este nyolcra már Budapesten voltunk…