TRIP
REPORTS
2010.XI., Mátra
A melegebb oldal tölgyei a
fagyos éjszakákon ledobták egy
hónapja
még zöldellõ lombjukat.
A szélvédett, ám hûvösebb oldalon sem volt már sok levél a jókora bükkökön.
A Megerle-pattanó (Brachygonus megerlei) szeppent példányai hullottak ki az odvak felsõbb, nedvesebb részeibõl.
Az elõzõ fajtól nehezen elkülöníthetõ és vele megyegyezõ helyen élõ, jóval ritkább Bouyon-pattanó
(Reitterelater bouyoni).
A nedves, szálasan korhadó faanyagból az európai álpattanóbogár (Cerophytum elateroides) jellegzetes lárvái kerültek elõ. Az üregek aljában pedig számos imágó maradványát találtuk.
A kisméretû odvakhoz nehezebb hozzáférnie a bogarásznak, de bennük valószínûleg állandóbb a mikroklíma, így jobb feltételeket biztosítanak az odúlakó bogarak számára.
Jellegzetes téli bogár a különféle gombákon fellelhetõ vöröskék álkomorka (Tetratoma fungorum).
Kéreg alatt várta a tavaszt a négytövises ecsetcincér (Pogonocherus hispidulus).
Az avarból rostáltam néhány pecebogarat (Cholevinae), melyek a még párosodtak is egy kép kedvéért.
Sötétedéskor
elugrottunk még egy közeli helyre, ahol Tibi
nemrég
ritka, téli bogarat talált. A
koromsötétben
mobiltelefonok és pislákoló
fejlámpák
fényénél
elbotorkáltunk addig a bizonyos farönkig, melyen
gyantás
kérgestaplók
nõttek (Ischnoderma
resinosum).
A tíz fok körüli hõmérsékleten látványos bogarak, a hazánkból alig féltucatnyi lelõhelyrõl ismert sávos álkomorkák (Mycetoma suturale) tevékenykedtek a gomba termõtestein.
Újabb sosem látott faj
életmódjáról tudhattunk meg
többet,
így elégedetten indultunk hazafelé.
2010.XI., Mátra
Egy
hónap elteltével
ismét a Mátrában jártam.
Ezúttal
Kotán Attilával buszoztam
Gyöngyösre, itt
terepjáróba szállva Kovács
Tibor
vezetésével, Magos Gábor és
Urbán
László természetvédelmi
õrök
kalauzoltak minket. A pár hete látogatott
területet
vettük célba ismét, ám most
az öreg
tölgyes kutatása helyett inkább a
hegygerinc
árnyasabb oldalának juharodvait
szerettük volna
megvizsgálni. Egy kis kiterjedésû
területen
szöszmötöltünk egész
nap, igyekeztünk
minél alaposabb munkát végezni. Az
eredmény
nem is maradt el, ritka és a Mátrára
új
fajok is elõkerültek.
A szélvédett, ám hûvösebb oldalon sem volt már sok levél a jókora bükkökön.
Néhány
nem túl
nagy juhar
odvában
kotorászva több érdekes bogár
életmódjáról tudunk meg
többet.
A Megerle-pattanó (Brachygonus megerlei) szeppent példányai hullottak ki az odvak felsõbb, nedvesebb részeibõl.
Az elõzõ fajtól nehezen elkülöníthetõ és vele megyegyezõ helyen élõ, jóval ritkább Bouyon-pattanó
(Reitterelater bouyoni).
A nedves, szálasan korhadó faanyagból az európai álpattanóbogár (Cerophytum elateroides) jellegzetes lárvái kerültek elõ. Az üregek aljában pedig számos imágó maradványát találtuk.
A kisméretû odvakhoz nehezebb hozzáférnie a bogarásznak, de bennük valószínûleg állandóbb a mikroklíma, így jobb feltételeket biztosítanak az odúlakó bogarak számára.
Jellegzetes téli bogár a különféle gombákon fellelhetõ vöröskék álkomorka (Tetratoma fungorum).
Kéreg alatt várta a tavaszt a négytövises ecsetcincér (Pogonocherus hispidulus).
Az avarból rostáltam néhány pecebogarat (Cholevinae), melyek a még párosodtak is egy kép kedvéért.
A tíz fok körüli hõmérsékleten látványos bogarak, a hazánkból alig féltucatnyi lelõhelyrõl ismert sávos álkomorkák (Mycetoma suturale) tevékenykedtek a gomba termõtestein.
Copyright
©
2009. Hungarian Natural History Museum,
Department of Zoology, Coleoptera Collection