A melegebb oldal tölgyei a
fagyos éjszakákon ledobták egy
hónapja
még zöldellõ lombjukat.
A szélvédett, ám
hûvösebb
oldalon sem volt
már sok levél a jókora
bükkökön.
Néhány
nem túl
nagy juhar
odvában
kotorászva több érdekes bogár
életmódjáról tudunk meg
többet.
A Megerle-pattanó (
Brachygonus
megerlei) szeppent
példányai hullottak ki az odvak
felsõbb, nedvesebb részeibõl.
Az elõzõ fajtól nehezen
elkülöníthetõ és
vele megyegyezõ helyen élõ,
jóval
ritkább
Bouyon-pattanó
(
Reitterelater
bouyoni).
A nedves, szálasan korhadó faanyagból
az
európai álpattanóbogár (
Cerophytum elateroides)
jellegzetes
lárvái kerültek elõ. Az
üregek
aljában
pedig számos imágó
maradványát
találtuk.
A kisméretû odvakhoz nehezebb hozzáférnie
a bogarásznak, de bennük
valószínûleg
állandóbb a mikroklíma, így
jobb
feltételeket biztosítanak az
odúlakó
bogarak számára.
Jellegzetes téli bogár a
különféle
gombákon fellelhetõ
vöröskék
álkomorka (
Tetratoma fungorum).
Kéreg alatt várta a tavaszt a
négytövises
ecsetcincér (
Pogonocherus
hispidulus).
Az avarból rostáltam néhány
pecebogarat
(Cholevinae), melyek a még párosodtak is egy
kép
kedvéért.
Sötétedéskor
elugrottunk még egy közeli helyre, ahol Tibi
nemrég
ritka, téli bogarat talált. A
koromsötétben
mobiltelefonok és pislákoló
fejlámpák
fényénél
elbotorkáltunk addig a bizonyos farönkig, melyen
gyantás
kérgestaplók
nõttek (
Ischnoderma
resinosum).
A tíz fok körüli
hõmérsékleten
látványos bogarak, a
hazánkból alig
féltucatnyi lelõhelyrõl ismert
sávos
álkomorkák (
Mycetoma
suturale)
tevékenykedtek a gomba termõtestein.
Újabb sosem látott faj
életmódjáról tudhattunk meg
többet,
így elégedetten indultunk hazafelé.