ColeoColl

TRIP REPORTS

2011.IV.29., Bakony, Rába

Ismét kétnapos gyûjtõútra indultam a hétvégén, ezúttal Nyugat-Magyarországra, a cél pedig a Bakony és a Rába-mente volt. Kora reggel Gyõrbõl, Szelenczey Béla barátommal és kisfiával, Áronnal autóztunk az Északi-Bakonyba. Az érintett települések Bakonyszentlászló, Vinye és Fenyõfõ voltak. Itt délutánig gyûjtöttünk, majd Áront hazavittük, és kis pihenõ után indultunk tovább a Rába felé. Az éjszakát az autóban töltöttük, a délelõtt folyamán a folyópart faunáját vizsgáltuk, majd délután egy közeli legelõt kerestünk fel. Változékony idõjárás kísért utunk során. Többször kaptunk esõt, illetve a nedves aljnövényzet áztatta a cipõinket, de az út végén elégedetten és élményekkel tele vonatoztam hazafelé.

Kissé borult égbolt fogadott elsõ bakonyi megállásunkkor.

Ilyen segítséggel könnyen megy a gyûjtés.

A friss tölgyhajtásokat erdei cserebogarak (Melolontha hippocastani) rágták.

A sávos gyászpattanó (Melanotus punctolineatus) meglehetõsen gyakori füves területeken és erdõszéleken.

Fenyõfõ környéke. Homokos területen növõ vegyes erdõ, juharokkal és hatalmas fenyõkkel.

Korhadt fában fejlõdik a nagy hajnalbogár (Dictyoptera aurora).

Zártabb erdõkeben nem ritka a szegélyes pattanó (Dalopius marginatus).

Ólomszürke hársfacincér (Stenostola ferrea).

Mogyoró-levélsodró (Apoderus coryli).

Következõ megállónk egy jellegtelen, nedvesebb erdõrész volt.

Hazaindulás elõtt a csalánok és turbolyák csúcsán feltûnõ pattanóbogarakra lettünk figyelmesek.

A keresztes pattanó (Selatosomus cruciatus) hazánkban szórványosan elõforduló, nedvesebb erdõk avarjában fejlõdõ látványos pattanóbogár.

Másnap a Rába partján gyûjtöttünk. A vadregényes, szabályozatlan folyó itt sóderzátonyokat és meredek, agyagos partoldalakat épít. Fövenypattanókat (Negastriinae) szerettünk volna találni a partra vetett növényi törmelék közt, ám hosszas keresgélés után csak futóbogarakkal találkoztunk. A sóderes folyópartok futóbogárfaunája rendkívûl gazdag, tucatszámra szaladgálnak táplálék után a különféle apró bogarak.

Rövidszárnyú gyorsfutó (Bembidion subcostatum).

Közönséges iszapfutó (Elaphrus riparius).

Egyszínû vakondfutó (Clivina fossor).

Már majdnem feladtuk a keresést, amikor a partól távolabb, egy árvíztõl védett réten, egy sóderkupacon észrevettem egy két milliméteres Zorochros-fajt. Az alig négyzetméternyi területet hasonfekve, centiméterrõl centiméterre vizsgáltuk át. A borsószem méretû kövek alól és a füvek gyökerei közül sorra bukkantak elõ az apró, tarka pattanók.

A Stibick-fövenypattanó (Zorochros stibicki) a Zorochros genusz legritkább faja hazánkban.

Négy milliméteres testhosszával a díszes fövenypattanó (Negastrius sabulicola) az alcsalád egyik legtermetesebb képviselõje. Bõ órányi térdeplés és szemet erõltetõ keresés után, még kettõ faj, a közel két miliméteres szemecskés fövenypattanó (Zorochros meridionalis) és a tarka fövenypattanó (Negastrius pulchellus) is elõkerült.

Az ártéri õserdõben néhány elfelejtett, többszáz éves tölgy áll.

A tölgyavarból rostáltam ezt az apró, talajlakó osztrák duzzadtorrúbarkót (Rhinomias austriacus).

Ezt a tolvajbogarat (Ptinus palliatus) tavaly közöltük faunára új bogárként, elõször Magyarország területérõl.
Legközelebb hozzánk Zágrábból ismert.

Következõ állomásunk egy nagy kiterjedésû birkalegelõ volt.

A szõrös pattanó (Cidnopus pilosus) itt tömegesen fordult elõ.

A beketyegett hímek teljesen ellepték a nõstény egyedeket.

A ritkának mondható déli bûzbogár (Blaps abbreviata) fõként sziklagyepeken fordul elõ,
itt kisemlõsök üregeiben fejlõdik.

Száraz csontokon, dögön él a nem túl gyakori feketeszõrû porva (Dermestes fuliginosus).

A közel két napos út során nagyjából háromszáz kilométert utaztunk, és huszonhárom pattanóbogár fajjal találkoztunk.