TRIP REPORTS

2011.IV.17., Pécel-Ócsa

(Szöveg: Merkl Ottó és Németh Tamás)

Ezt a napot a péceli Vár-hegy löszgyepein, majd az ócsai katonai terület közelében töltöttük. Nem túl korai indulás után, déltájban értünk elsõ célunkhoz, ahol nyüzsgõ bogárélet fogadott minket. Számos, jellegzetesen tavaszi fajjal találkoztunk, melyekrõl igyekeztünk minél több fényképet készíteni. Késõbb átautóztunk Ócsára, ahol pár órát bóklásztunk a homoki gyepen, a szigorúan õrzött katonai terület külsõ szélén.



Társaim: Soltész Zoltán és Merkl Ottó.





Nagyfejû csajkók (Lethrus apterus) tevékenykedtek az út mentén.



Néhány gyakori gyalogcincér is akadt. A kisebb, szotyolaszerû nyolcsávos gyalogcincér (Pedestredorcadion scopolii).



És nagyobb rokona, a fekete gyalogcincér (Carinatodorcadion aethiops).





Májusi cserebogarak (Melolontha melolontha). (Soltész Zoltán fényképe)





Több nünükefaj legelészett a gyepen. A természetes és másodlagos löszgyepeknek különösen gazdag a nünükefaunája. Az érdes nünüke (Meloe scabriusculus) a közepesen gyakori fajok közé tartozik.



A közönséges nünüke (Meloe proscarabaeus) hazánk leggyakoribb, legnagyobb elterjedésû nünükefaja.
Az alföldi pusztáktól a hegyvidéki erdõszélekig mindenütt megtalálható, még szántóföldek szegélyében is.



Az óriásnünüke (Meloe cicatricosus) a legnagyobb termetû nünükefaj Magyarországon. A löszön kívül homoki és szikes gyepekben is elõfordul. Még a kisebb egyedei is jól felismerhetõk arról, hogy az elõhát elülsõ szögletei csúcsosak (a többi hazai fajnál lekerekítettetek), illetve a szárnyfedõin lévõ pontokból sugárirányban vékony vonalak futnak szét. Erre utal szinonim neve: Meloe punctatoradiatus.



A kék nünüke (Meloe violaceus) gyakran a közönséges nünükével együtt fordul elõ, de annál valamivel ritkább, és inkább a ritkás, déli fekvésû erdõs területeket részesíti elõnyben.



A nagytestû pompás nünüke (Meloe variegatus) egyike a leglátványosabb hólyaghúzófajainknak.



Érces közfutó (Amara aenea).





Sötét lágybogár (Cantharis obscura).



A bogáncsbarkó (Cleonis pigra) az egyik leggyakoribb barkófaj nálunk.



A fekete barkó (Psalidium maxillosum) nevével ellentétben nem a barkóformák (Lixinae),
hanem a rövidormányos-formák (Entiminae) alcsaládjába tartozik, tehát inkább az Otiorhynchus-fajok rokona.



Rövid dudvabarkó (Lixus angustus)



Párzó mezei homokfutrinkák (Cicindela campestris).



Kék címerespoloska (Zicrona caerulea).



A védett magyar virágbogár (Protaetia ungarica) a löszgyepek jellegzetes lakója.



Ócsára átérve folytattuk a napot.



A kis keresztesfutrinka (Panagaeus bipustulatus)
leginkább mocsaras erdőkben fordul elő, de tavasszal máshol is rábukkanhatunk.



Réti pattanó (Agriotes sputator).



A fémfekete pattanó (Cidnopus ruzenae) homokos helyeken tavasszal fordul elõ.





Apró termetû pattanóbogár: változékony pattanó (Drasterius bimaculatus).



Kis kockáspattanó (Prosternon tessellatum).



Copyright © 2009. Hungarian Natural History Museum, Department of Zoology, Coleoptera Collection