ColeoColl

TRIP REPORTS

2011.IV. Naszály, Pomáz, Gerecse

A hosszú hétvégének és a tavaszias idõjárásnak köszönhetõen eseménydúsan teltek az elmúlt napok. Elsõ nap Vörös Judit múzeumi kolléganõmmel a Naszályon jártam, ahol szalamandrákat kerestünk Judit kutatásaihoz. A kitûzött célt teljesítettük, Judit elegendõ mennyiségû mintát tudott venni a patakban élõ lárvákból, és még egy hasas nõstényt is találtunk. Természetesen igyekeztem a Naszály bogaraira is kellõ figyelmet fordítani. Másnap délután Pomáz közelében túráztunk, ahol több fényképész és gyûjtõ barátunkkal futottunk össze. Itt estig tevékenykedtünk, és néhány, a területre jellemzõ állatfajjal találkoztunk. A következõ napon pedig a Gerecsébe mentünk Márkus András és Kotán Attila barátaimmal. Pár éve, tél végén jártunk a kiszemelt területen, ahova most, a szezon kezdetével, nagy reményekkel indultunk.

Naszály

A Lósi-patak hûvös vizében erõs szalamandrapopuláció tenyészik.

A két-három centiméteres szalamandralárvák az aljzaton várnak zsákmányukra.

A meleg, napsütéses idõ ellenére nagy szerencsével találkoztunk egy kifejlett állattal is, amint épp a nap elõl próbált menedéket találni.

Egy-egy lárvából csipetnyi bõrdarabra volt szükségünk a DNS-vizsgálatokhoz.

A felnõtt állatról pedig gombamintát is vett Judit.

A gyertyánok lombján már aktívak a szurkos pattanók (Athous haemorrhoidalis).

Noha a Naszályon több évig alapos bogárfaunisztikai kutatás folyt, megeshet, hogy néhány faj elkerülte a gyûjtõk figyelmét. A feketesárga pattanó (Ampedus nigroflavus) szórványosan elõforduló bogár, mely eddig nem volt ismert a területrõl.

Pomáz

A következõ állomás másnap a Pomázhoz tartozó Kis-Csikóvár volt. A déli fekvésû, ritkás erdõben már komoly aljnövényzet zöldellt, hálóinkban is bõven akadt bogár.

Kis kockáspattanó (Prosternon tessellatum).

Egy ritkább lemezescsápú, a hamvas cserebogár (Melolontha pectoralis), melyet fehér szõrzete és utolsó haslemezének más formájú nyúlványa különböztet meg a jóval gyakoribb májusi cserebogártól (Melolontha melolontha).

Látványos, de nem ritka faj a tûzvörös pattanó (Anostirus purpureus), mely tavasz közepétõl repked tölgyeseinkben.

Egérszínû pikkelyespattanó (Agrypnus murinus).

Erdei pattanó (Agriotes pilosellus).

Kis hõscincér (Cerambyx scopolii).

Az alcsonyabb tölgyek lombján számos kis bábrabló (Calosoma inquisitor) pusztítja a lombon élõ hernyókat.

Falánk hétpettyes katica (Coccinella septempunctata).

Gerecse

Másnap egésznapos utat terveztünk a Gerecsébe. Elsõ megállóhelyünk a bajnai kastélypark öreg erdeje volt.

Szépen rendbentartott, öreg fákban gazdag ligetben kezdtük a napot.

Innen tovább autózva egy úszakaszon tömeges gyalogcinérrajzásra lettünk figyelmesek. Az úttesten számos elgázolt példányt, az útpadkán pedig még több táplálkozó és párosodó egyedet láttunk. A szerelem vak: kétsávos gyalogcincér (Pedestredorcadion pedestre) hímje próbálkozik egy fekete gyalogcincérrel (Carinatodorcadion aethiops).

Kétsávos gyalogcincérek (Pedestredorcadion pedestre).

Egy szimpatikus erdõrésznél megállva, egy öreg hársasban vetettük be magunkat a sûrû aljnövényzetbe.

Változó futrinka (Carabus scheidleri).

Ennek az õsöreg hársfának az odvába akár több ember is elférhet.

Az odú védett rejtekében több ritka és különleges igényû bogárfaj fejlõdik. A hegyesszárnyú pattanó (Megapenthes lugens) az egyik legritkább hazai pattanóbogárfajunk. Hosszú ideig csupán három, több évtizedes adata volt hazánkból, ám a 2000-es években elõkerült a Bakonyból, a Naszályról és a Mátrából is. A most talált maradványok és az aljnövényzetrõl gyûjtött nõstény egyed bizonyítja a faj elõfordulásást a Gerecsében, melynek ritkaságát rendkívûl speciális igényei, kis egyedszáma és rejtett életmódja magyarázza.

A korhadt odúfalban a bordó virágcincér (Stictoleptura erythroptera) maradványait és átalakulás elõtti lárváit sikerült felfedeznünk. Ez a cincér szintén öreg, odvas fákhoz kötõdik. Nyár elején, fehér virágokon táplálkozó egyedei kerülnek nagy ritkán szem elé.

"Huzatos" juharmatuzsálem, melynek alsó odvából a fa felsõ részén beáramló, az üregen átahaladó, idõközben lehülõ levegõ áramlik ki.

A kék pattanó (Limoniscus violaceus) számára tökéletes életfeltételeket biztosítanak a háborítatlan erdõ odvas fái.

Szürke szívespattanó (Dicronychus cinereus).

A legyezõs tövisnyakúbogár (Isorhipis melasoides) bábja már a nyarat várja, hogy kifejlett bogárként szaladgálhasson a száraz fatörzseken.