ColeoColl

TRIP REPORTS

2011.V.7-8., Zemplén

Újabb kétnapos terepmunkára indultam a hétvégén, ezúttal a Zemplénbe, Hegyessy Gábor, sátoraljaújhelyi muzeológus barátom meghívására. Podlussány Attila kollégámmal indultunk hajnalban Budapestrõl, és bár szakadó esõ kísért utunkon, a négyórás vonatút végén friss, napos idõ fogadott Sátoraljaújhelyen.

Itt a hegyvidéki klíma miatt a vegetáció és a rovarvilág még kora tavaszi állapotokat tükrözött.

A kék meztelencsiga (Bielzia coerulans) jellemzõ és látványos hegyvidéki faj, mely hazánkban a Zemplénben, a Bükkben és a Szatmár-Beregi-síkságon fordul elõ.

A kormos pattanó (Ectinus aterrimus) hegyvidéki erdõk aljnövényzetén található, hazánkból eddig hat lelõhelyadatáról tudunk. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fogott állatokon kívül egy soproni és egy régi budapesti példánya ismert.

A Ósva-patak hûvös vízében folyami rákok (Astacus astacus) és foltos szalamandrák (Salamandra salamandra) élnek.

Feketevégû pattanó (Anostirus castaneus) hímje.

A völgy nyíltabb részén nagy pocsolyákban alpesi gõték (Triturus alpestris) tartották nászukat.

Kis bíborbogár (Schisotus pectinicornis).

A völgy bejáratát szimpatikus, napsütötte hegyoldal szegélyezi. Szokatlan módon itt az erdõ alsóbb részén bükkök, míg a hegytetõn tölgyek állnak, ezt a jelenséget hívják inverziónak.

Egy kis növésû, ám öreg, göcsörtös bükk odvában a bordó virágcincér (Stictoleptura erythroptera) röplyukait fedeztem fel. A száraz farészen pedig a ritka hosszúkás korongbogár (Grynocharis oblonga) és egy törpeszúfarkasfaj (Corynetes) egyedei szaladgáltak.

A meredek, kõgörgeteges hegyoldalra felkapaszkodva mesés kilátás nyílt a környezõ hegyekre.

A napsütötte fák alsó ágain, mákszem méretû bogarak rajzottak.

Hazánk és a palearktikus régió legapróbb pattanóbogara a találó nevû, parányi pattanó (Quasimus minutissimus) tömeges rajzásába botlottam bele. A két milliméternél kisebb állatok önfeledten sétálgattak a számukra futballpálya nagyságú bükkleveleken

Parányi pattanó (Quasimus minutissimus). (fénykép: György Zoltán)

Fényes bokorpattanó (Pheletes aeneoniger), szintén hegyvidéki állat.

Másnap Kovácsvágás közelében gyûjtöttünk, célunk egy felhagyott fáslegelõ volt.

A Margit-forrás hûvös vizében sárgahasú (Bombina variegata) és vöröshasú (Bombina bombina) unkák, illetve mindkét faj bélyegeit magukon viselõ hibridek is úszkáltak.

Utunk egy rezgõnyarason vezetett a hegytetõ felé.

Kíváncsiságból meghasítottam pár öregebb ágat, és némelyikben a foltos hárscincér (Oplosia cinerea)
kikelés elõtti imágóit találtam.

A keresett erdõrészben évszázados tölgyek állnak. Az elsõ odvas fát megtalálva, kérgén egy egymás méregetõ Hjort-pattanót (Ampedus hjorti) és egy kardinális pattanót (Ampedus cardinalis) vettünk észre Gáborral. Mindkét faj ismeretlen volt eddig a megyébõl. (fénykép: Hegyessy Gábor)

Tûzvörös pattanó (Anostirus purpureus) hímje.

Egy napsütötte tölgy körül számos bogár és hártyásszárnyú rajzott a verõfényes napsütésben.

Gyepi béka (Rana temporaria) a Hollós-völgyben.

A mutatós márványos pattanó (Actenicerus siaelandicus) inkább nedvesebb területeken fordul elõ.

Hazafelé volt még idõnk a füzérradványi kastélyparkban is eltölteni pár órát.

Az lágyszárúakban rendkívül gazdag üde réteket itt hatalmas tölgyek, fenyõk és platánok szegélyezik

Platánmatuzsálem, melynek szobányi odvában elemlámpával kutatva olyan ritkaságokat találtam, mint az éknyakú pattanó (Ischnodes sanguinicollis), korhópattanó (Procraerus tibialis) és a hegyesszárnyú pattanó (Megapenthes lugens).

Kis fémesszarvasbogár (Platycerus caraboides) nõstény.