Ismét
a Mátrában töltöttünk
egy hétvégét Kovács Tibor
muzeológus barátunk
meghívására. Napközben
több gyûjtõhelyre vitt el minket Tibor, este pedig
- Magos
Gábor természetvédelmi õr
barátunk segítségével -
higanygõzlámpás gyûjtést
terveztünk, amit sajnos a menetrendszerû, esti zivatar
szinte
teljesen meghiúsított. A két nap
során, gyöngyösi barátainknak
hála, több olyan
pattanóbogárral találkoztunk, amiket
még egyszer sem láttam.
Elsõ megállónk egy pár éves
irtás, melynek szélén
néhány öregebb, odvas bükkfa
állt.
A
talajon és korhadó
rönkökön
sétáló gömbnyakú
pattanókat találtunk (Pseudanostirus
globicollis).
Egy-két hegyvidéki lelõhelyrõl ismert
állatról lévén
szó, igazán jó eredmény a
faj mátrai elõfordulása.
Következõ megállónk a Kékes
lábánál volt, ahol hûvõs
bükkerdõben jártunk.
Attila gombás
bükkrönkökön fekete
komorkákat talált (
Melandrya
dubia).
Tibi egy kéményseprõ-kefe
segítségével az odvak felsõ
részeibõl próbálta
földrekényszeríteni az
odúlakó bogarakat.
Estefelé álpattanóbogarak (
Cerophytum elateroides)
tevékenykedtek a bükkodvak körül.
Hosszas
keresés után az egyik
bükkodúban egy hõn áhított
pattanóbogár
lárváját sikerült
megtalálnunk. Az odúlakó
pattanó (Crepidophorus
mutilatus)
egyetlen hazánkból ismert
példánya 1940 elõttrõl,
Kõszegrõl
való. Tibor azóta több helyen
talált szárnyfedõket a
Mátrában, ez a lárva pedig az első élő
egyed, ami előkerült a hegységből.
Külföldi szakirodalmak szerint a faj kis
egyedszámban található
bükkodvakban, és rövid ideig rajzik.
Talán még idén találkozunk
a kifejlett bogarakkal is.
Odúlakó pattanó (
Crepidophorus
mutilatus).
Egy tisztáson épp nagy szarvasbogarak (
Lucanus cervus)
bújtak elõ a földbõl.
Erdei homokfutrinka (
Cicindela
sylvicola).
Újabb gyûjtõhely, egy nedves
forrásvölgy.
A bokrokon
és a lágyszárúakon
sárgás legyezőspattanókat (
Ctenicera virens) láttunk.
E jellemzően hegyvidéki faj sem mondható elterjedtnek
Magyarországon.