ColeoColl

TRIP REPORTS

2012.II.24., Ócsa- Örkény

Természetjáró barátaimmal már nem tudtunk tovább várni, így egy kissé elhamarkodott, tavaszváró kirándulásra indultunk Budapesttől nem messze, az ócsai láperdőbe. Az erdei ösvényen fagyott hóban és saras latyakban áztattuk bakancsainkat, de a naposabb tisztásokon már néhány repkedő legyet, és egy kék nünükét is találtunk. Már nincs messze a tavasz!

Kidőlt fák kérge alatt tömegével telelnek a védett nagyfutrinkák. A nagyobb, szórványosan előforduló Carabus clathratus Linnaeus, 1761 - szárnyas futrinka, és a mindenfelé gyakori Carabus granulatus Linnaeus, 1758 - mezei futrinka.

Carabus cancellatus. Illiger, 1798 - ragyás futrinka, piroscombú változata.

Ampedus pomonae (Stephens, 1830) – ráncosnyakú pattanó, egy kevésbé gyakori faj.

Megunva a sárdagasztást, átautóztunk Örkényre, szárazabb területet remélve.

Korhadt rönkökben és kérgük alatt keresgéltem társaimmal.

Cucujus cinnaberinus (Scopoli, 1763) – skarlátbogár lárva.

Hololepta plana (Sulzer, 1776) – lemez-sutabogár. atkáktól kínozva.

A vörösen korhadó fehérnyarakban (Populus alba) pattanóbogarakat kerestünk. Az eredmény: Ampedus pomorum (Herbst, 1784) – rozsdás pattanó, Ampedus sanguinolentus (Schrank, 1776) – középfoltos pattanó, Ampedus praeustus (Fabricius, 1792) – rőtvörös pattanó

Már messziről kiszúrtunk pár borókát (Juniperus communis), melyek vörös színe belsejükben élő cincérről árulkodnak. A fertőzött ágakat meghasítva elő is került a növényben fejlődő rovar.

Semanotus russicus (Fabricius, 1776) – borókacincér

A szeles, de napos nap után átázott bakancsokkal indultunk haza, egy nemrég még erdőként funkcionáló tarvágáson keresztül...