ColeoColl

TRIP REPORTS

2012.III.15-16., Kõszegi-hegység

Idei első nagyobb kirándulásunk a Kőszegi-hegységbe vezetett. Két napot töltöttünk terepen, az Írott-kő és a cáki gesztenyés területén. Hajnali 4-kor indultunk a fővárosból, négyen Timi, Petra, Attila és én, majd Béla Győrben csatlakozott a csapathoz és Kőszeg mellett Győzővel vált teljessé a társaság.

Fél kilenckor már a Hörmann-forrásnál lévő autóparkolóban reggeliztünk, ez után pedig már be is vetettük magunkat a közeli lucosba, hogy megkeressük, amiért jöttünk.
(Bán Tímea fényképe)

Sűrű, telepített lucfenyves, ahol egy, a környező országokban előforduló, de itthon még meg nem talált pattanóbogarat szerettünk volna elsősorban meglelni. A faj hegyvidéken él, és fenyőfélék korhadt farészében fejlődik.

Amint munkához láttunk, gyakorlatilag percek alatt előkerült egy szintén csak a Kőszegi- és Soproni-hegységből, valamint a Zemplénből ismert mutatós pattanóbogár.
(Bán Tímea fényképe)

Ampedus balteatus (Linnaeus, 1758) – feketeöves pattanó.

Ampedus nigerrimus (Lacordaire, 1835) – fekete pattanó.

A kitartó keresés meghozta az eredményét. A földön fekvő, mohával benőtt fenyőtönköket megbontva előkerült az alig fél centiméteres, karcsú kis fekete állat, amiért elsősorban ideutaztunk.

Az Ampedus nigrinus (Herbst, 1784) – ébenpattanó hegyvidéki pattanóbogár, mely nálunk eddig még nem került elő, noha a Kőszegi-hegység meglehetősen jól ismert a hazai gyűjtők között. A bogár apró mérete és speciális életmódja lehet az oka annak, hogy eddig elkerülte a bogarászok figyelmét. A faj elsõ hazai adatát más faunánkra új bogarakkal együtt, elõreláthatólag a Folia entomologica hungarica 2012-es kötetében közöljük.

Az Írott-kõ felé a turistaúton haladtunk tovább.
Itt korhadt bükkrönkökben több nagyfutrinkával találkoztunk.

(Carabus germari) - Dunántúli kékfutrinka.

Hazánkban csak a Kõszegi- és a Soproni-hegységben fordul elõ a Carabus auronitens kraussi Vacher de Lapouge, 1898 – feketebordás aranyfutrinka.

Az öreg bükkfák odvaiban sok bogár fejlõdik, így érdemes átvizsgálni az üreg korhadt részeit.

Az eredmény: Melanotus castanipes (Paykull, 1800) – nyugati gyászpattanó hímje.

Melanotus castanipes (Paykull, 1800) – nyugati gyászpattanó nõsténye, mely rövidebb csápjával és tömzsibb elõtorával különbözik a faj hímjeitõl.

A hegygerinc tetején öreg hegyi juharok és bükkfák állnak. A talajon összegyûlt avar és moha közül sikerült rostálni egy, nálunk csak a Kõszegi hegységben élõ ritka bogarat.

A Necrophilus subterraneus (Dahl, 1807) – csigász áldögbogár az erdõ talaján élõ, rejtett életmódot élõ bogár mely bomló állati eredetú táplálékot fogyaszt.

Rhagium bifasciatum Fabricius, 1775 – kétcsíkos tövisescincér, elhalt fenyõbõl került elõ.
(Bán Tímea fényképe)

Közel az osztrák határhoz erdõirtások szabdalják a tájat.

(Bán Tímea fényképe)

Az itt fekvõ korhadt fenyõrönkökben a képen látható Ampedus sanguineus (Linnaeus, 1758) – vérvörös pattanó és Ampedus elegantulus (Schönherr, 1817) – csinos pattanó él.

A turistaút fiatal nyíresben vezet felfelé.

Itt a napsütésben már számos lepke és egyéb rovar repkedett. Az Archiearis parthenias
(Linnaeus, 1761) - nagy nappaliaraszoló, euroszibériai faj, a kontinens északi és középsõ részén él. Magyarországi lelõhelyei fõként a Dunántúlon, az Északi-középhegységben, a Budai-hegységben és a nyugati határszélen vannak. Március elejétõl április közepéig repül. Nyírfán élõ zöld hernyóját sárga vonalak díszítik. (Az információért köszönet Katona Gergõnek)

Kilátás az Írott-kõrõl. A fehértörzsû nyírfáktól balra az már osztrák terület.

Este a cáki Csikós Csárda konyháját élvezhettük.

Szállást is Cákon találtunk, kedvezõ áron, kényelmes szobával.
(Bán Tímea fényképe)

Másnap alig autóztunk pár száz métert, a falu végén elterülõ szelídgesztenyésig. Itt a domboldalra felkaptatva egész nap gyönyörû tavaszi idõben rostáltunk, kérgeztünk és vékony gallyakat gyûjtöttünk, melyekben társaim a Deroplia genei (Aragona, 1830) – keskeny tölgycincért keresték.

(Bán Tímea fényképe)

Szártalan kankalin (Primula vulgaris).

A betegeskedõ szelídgesztenyék kérge alatti korhadékot kirostálva és szárazabb ágaikat kopogtatva
érdekesebb tolvajbogarak kerültek elõ.
Ptinus schlerethi (Reitter, 1884) – bundásnyakú tolvajbogár.

Ptinus sexpunctatus Panzer, 1789 – hatfoltos tolvajbogár.

Béla kopogtatott pár nem túl ritka Salpingus planirostris (Fabricius, 1787) – sötétnyakú álormányost.

Feljebb haladva az út mentén hatalmas szelídgesztenye áll az erdõ szélén.

A majd öt méter kerületû fa odvában telelõ pattanóbogarakat találtunk.

Cardiophorus gramineus (Scopoli, 1763) – pirosnyakú szívespattanó.

Ampedus nigerrimus (Lacordaire, 1835) – fekete pattanó.
(Bán Tímea fényképe)

A fák tövébõl gyûjtött avarból számos apró bogár bújt elõ.
(Bán Tímea fényképe)

Ptinus pilosus P. W. J. Müller, 1821 – sarkantyús tolvajbogár.

Az avar markolászása közben egy megszeppent foltos szalamandra is elõkerült.

Két rovarász asszisztensünk. Timi és Petra, a cáki pincesor elõtt.
(Kotán Attila fényképe)

A Ptinus fur (Linnaeus, 1758) – közönséges tolvajbogár fõleg öreg házak, fáskamrák környékén él,
de fakéreg alatt is gyakran találkozhatunk vele.

Kellemesen elfáradva, és a tavaszi napsütéstõl feltöltõdve indultunk haza délután.
(Bán Tímea fényképe)

Update: Az első nap során, a Hörmann-forrásnál, korhadt bükkrönkből gyűjtött pattanóbogárlárvákból, húsz nappal később két pattanóbogár született otthon.

Balra: Denticollis rubens Piller et Mittelpacher, 1783 – alhavasi pattanó, jobbra rokona, a sokkal gyakoribb: Denticollis linearis (Linnaeus, 1758) – dülledtszemű pattanó
levedlett lárvabőrének faroktoldaléka.

Denticollis rubens Piller et Mittelpacher, 1783 – alhavasi pattanó.

Denticollis linearis (Linnaeus, 1758) – dülledtszemű pattanó.