TRIP REPORTS
2012. III-IV., Bakony
Kollégám, a Bakonyi
Természettudományi Múzeum bogarásza
és igazgatója Kutasi Csaba hívására
ezen a tavaszon többszőr látogattam el a Bakonyba.
Invitálásának fő célja a Limoniscus violaceus, (P. W.. J.
Müller, 1821) – kék pattanó első bakonyi
megtalálása volt. Előzetes egyeztetés
alapján Csaba ajánlott pár helyet, ahol jó
eséllyel kereshettük ezt a védett és ritka
fajt.
Első alkalommal, március első felében Veszprémbe vonatoztam, ahonnan két botanikus és egy erdész kollégával Zánkára autóztunk.
A borongós időben, a még ki nem zöldült tájon öreg gyümölcsösök mellett vezetett utunk.
A környék erdeiben
számos öreg csertölgyet vizsgáltunk meg a nap
folyamán. A Hercegerdő magántulajdonosainak
közössége a WWF Magyarország
támogatásával gazdálkodástól
mentes erdőrezervátumot hozott létre itt.
http://www.greenfo.hu/hirek/2011/11/19/orokerdo-a-zankai-hatarban
Az avarban, egy kő alatt kis pettyes gőte (Triturus vulgaris) ült.
A Bakonyban és innen nyugatra fordul elő a Ptinus capellae Reitter, 1879 – kereknyakú tolvajbogár
Bogárzsákmány a nap végén.
Következő alkalommal Attila
barátommal és párjával, Timivel utaztunk a
Balatonhoz. Társaim tavaszi nagytakarítást
terveztek a nagyszülők házában, és a munka
befejeztével egy kis bogarászásra is
szakítottunk időt.
A kocsiból öreg banyafák lombkoronáját vettük észre egy domboldalban.
Közelebb érve tucatnyi öreg tölgyet találtunk
Korhadt részükben
és odvaikban keresgéltünk, ahol a számos
rózsabogárkokon közt a Cerambyx welensii Küster, 1846
– molyhos hőscincér maradványait találtuk.
Ez a nagytestű cincér a Mediterráneumban nem ritka, de
Magyarországon szinte csak a Balaton-felvidéken fordul
elő. Végül pedig a sok rovarmaradvány közt a Limoniscus violaceus, (P. W.. J.
Müller, 1821) – kék pattanó maradványai
és lárvái is előkerültek, első alkalommal a
Keszthelyi-hegységből.
Apró tolvajbogarakat rostáltam a fakéreg alatti korhadékból: Ptinus pilosus P. W. J. Müller, 1821 – sarkantyús tolvajbogár.
A nagyszülők
házának nádfedelében számos
magányos méh vert tanyát. Folymatos
zúgással hordták be a virágport a
nádszálakba, melyeket agyagdugóval zártak
le.
Egy ilyen nádat megbontva jókora Trichodes favarius Illiger, 1801 – hatfoltos méhészbogár figyelt az üreges szárban.
A harmadik bakonyi kirándulásra április elején került sor, és ez alkalommal nem kellett egyedül vonatoznom, társam, Petra is elkísért. Annak ellenére, hogy esőt ígért az időjárás-előrejelzés, igazi tavaszi időben bóklásztunk egész nap.
Csaba terepjáróval vett fel minket a vasútállomáson ismét, majd alig pár percre innen, már egy tölgyligetben keresgéltünk.
Gyakorlatilag az első tíz
percben előkerült, amiért elsősorban ideutaztunk. Több
kék pattanót találtunk egy csertölgy
odvában, így a nap további részében
már a feloldódva bogarászhattunk, kutathattunk
más fajok után.
A terepjáróba ugorva Csaba egy szigorúan őrzött katonai területen áthaladva idős erdőhöz vitt minket.
A füves plató szélén, az erdő kezdeténél hatalmas csertölgyek sorakoznak.
Egy eltévedt elme csontokkal és tollakkal díszített fel egy banyafát.
Bent az erdőben, a nedvesebb völgy alján tömegesen tenyészik a medvehagyma (Allium ursinum).
Az odvakat, és korhadt rönköket vizsgálva az Elater ferrugineus Linnaeus, 1758 – fűzfapattanó közel három centis lárváját találtam. Csaba már tavaly fogott itt boroscsapdával egy példányt.
Egy kidőlt, gombás bükk kérge alatt, több száz apró féreg társaságában érdekes formájú pattanóbogár-lárvát találtunk. Talán egy kockáspattanó (Prosternon-faj) lesz belőle.
Az évszázados kidőlt tölgyek korhadó faanyagában Ampedus cardinalis (Schiödte, 1865) – kardinális-pattanó és Ampedus hjorti (Rye, 1905) – Hjort-pattanó telelő példányát találtuk. Mindkét faj új a Bakonyra nézve.
Ampedus hjorti (Rye, 1905) – Hjort-pattanó.
Az erdő szélén Csaba tavaly hazánk faunájára új cincérfajt fogott boroscsapdáival. Trichoferus campestris (Faldermann, 1835).
Copyright
©
2009. Hungarian Natural History Museum,
Department of Zoology, Coleoptera Collection