Nem csak az érintetlen tájak, emberkéz által nem bolygatott erdők nyújthatnak érdekes információkat hazánk pattanóbogárfaunájáról. Egy napütéses délutánon, munka után Rahmé Nikolával eltekertünk egy, már régebben kinézett odvas fához a zajos főváros közepén fekvő népligetbe. A járókelők és kutyasétáltatók értetlen tekinteteitől nem zavartatva magunkat hosszasan kutakodtunk egy jókora, haldokló fehér akác (Robinia pseudoacacia) odvában, és nem is eredménytelenül. Noha a fehér akác tájidegen fafajunk, egyre több fafogyasztó bogár, például több cincér- és díszbogárfaj kerül elő ebből az országszerte gyakori fából. Az pedig, hogy a következő, rejtett életmódot élő, főként öreg tölgyekhez, fűzekhez kötődő bogárfajokat is megtaláltuk, azt bizonyítja, hogy a hazai bogarak kezdik megszeretni a fehér akácot.

A forgalmas út mentén áll ez a torzó, környékén is számos odvas platán és juhar is található. Ha az ember el tud vonatkoztatni attól, hogy bármelyik pillanatban előbukkanhat egy hajléktalan a bozótból, és nem törődik a szétdobált szeméttel, akkor rá kell döbbennie, hogy nem is rossz bogárélőhely ez a terület. A következő bogárfajok, illetve maradványai kerültek elő a szűk egy órás gyűjtés során:

Procraerus tibialis (Lacordaire, 1835) – korhópattanó (maradvány)
Melanotus sp. – gyászpattanó (maradvány)
Ampedus nigroflavus (Goeze, 1777) – feketesárga pattanó
Ampedus elegantulus (Schönherr, 1817) – csinos pattanó
Brachygonus megerlei (Lacordaire, 1835) – Megerle-pattanó (maradvány)
Lacon querceus (Herbst, 1784) – tarka pikkelyespattanó (maradvány)
Protaetia cuprea obscura (Andersch, 1797) – olajzöld virágbogár (maradvány)
Neatus picipes (Herbst, 1797) – fűz-gyászbogár
Mycetochara axillaris (Paykull, 1799) – fényes taplász (maradvány)
Prionychus ater (Fabricius, 1775) – sötét alkonybogár (maradvány)
Eustrophus dermestoides (Fabricius, 1792) – porvaszerű álkomorka
Aegosoma scabricorne (Scopoli, 1763) – diófacincér (röplyuk)

Ampedus nigroflavus (Goeze, 1777) – feketesárga pattanó. Eddig szinte kizárólag itt, és a közeli Városligetben találkoztam ezzel a szabad természetben szórványosan előforduló fajjal. Annak ellenére, hogy az elmúlt években országszerte próbáltam ráakadni, végül kiderült, hogy lakóhelyemtől pár percre található meg legbiztosabban.

Ampedus elegantulus (Schönherr, 1817) – csinos pattanó. Nedves élőhelyeken, vörösen korhadó puhafában élő faj. Hogy mit keres a porszáraz akácodúban, rejtély számomra.

Eustrophus dermestoides (Fabricius, 1792) – porvaszerű álkomorka. Gombás kéreg alatt, leggyakrabban a sárga gévagombán találkozhatunk ezzel a viszonylag gyakori komorka-félével.

Egy tavaly tavaszi telefonnal készült kép, melyen társam mellett az a teljesen szétkorhadt, szintén akác látható, melyből a Lacon querceus (Herbst, 1784) – tarka pikkelyespattanó maradványai kerültek elő. Számomra a faj fővárosi jelenléte, és az újonnan felfedezett tápnövénye számomra olyan hihetetlen adat, mintha valaki lazacot fogna a Dunában, vagy viperát a Gellérthegyen.