ColeoColl

TRIP REPORTS

2012.IV.30., Bakony

Négyen látogattunk a Bakonyba, Petra, Attila, Nikola és én. Igazán korán, még sötétben indultunk el Budapestről, így már kora reggel munkához láthattunk.

Az üde hársasban számos bogárfaj várta a reggeli felmelegedést.
Dicronychus cinereus (Herbst, 1784) – szürke szívespattanó.

Athous haemorrhoidalis (Fabricius, 1801) – szurkos pattanó

Stenostola ferrea (Schrank, 1776) – ólomszürke hársfacincér, melynek tucatnyi egyedét láttuk a leveleken és az ágakon.

Hála a korai érkezésnek, egy éppen vadászó lábatlan gyíkba (Anguis fragilis) is belefutottam.

Az aljnövényzet közt lassan sétálva mutatós pattanóbogarakat vettünk észre.

Némelyikük a leveleken várta az első napsugarakat, míg mások már lassan repültek az erdő ritkább részein.

Selatosomus cruciatus (Linnaeus, 1758) – keresztes pattanó

Nikola rövid vieókat készített ezekről a nem mindennapi bogarakról.

Lixus iridis Olivier, 1807 – bürökfúró dudvabarkó

Pyrochroa serraticornis (Scopoli, 1763) – közép-bíborbogár

A vasút mellett öreg farakásra bukkantunk.

Egy felszeletelt, öreg, odvas bükkben a Megapenthes lugens (Redtenbacher, 1842) – hegyesszárnyú pattanó lárváit és maradványait találtuk.

A Cuha-völgy. Nem is sejtettük mennyire népszerű kiránduló hely ez a környékbeliek számára. A völgy aljában százával özönlöttek a turisták, kirándulók, kutyasétáltatók és piknikezők.

Egy korhadó bükkrönkben a Denticollis linearis (Linnaeus, 1758) – dülledtszemű pattanó bábját találtam. Kissé korán érkeztünk, ezek a fajok még nem rajzanak.

Most találkoztam előszőr a rendkívül ritka
Rhysodes sulcatus (Fabricius, 1787) – kerekvállú állasbogárral.

Az embertömeget megelégelve felkapaszkodtunk a szurdok egyik oldalára, majd a hegygerincre. Itt találkozik a hideg bükkös és a meleg tölgyes-juharos erdő. Az ilyen élőhelyek rendszerint élőhelyet biztosítanak pár érdekes bogárfajnak. Eurythyrea quercus (Herbst, 1780) – tölgy-díszbogár maradványait találtuk egy öreg tölgyben. Ez a faj eddig ismeretlen volt a Bakonyból.

Útközben álszúkat kopogtattam a száraz faágakról.
Hyperisus plumbeus (Illiger, 1801) – fémes álszú.

Ptinomorphus imperialis (Linnaeus, 1767) – díszes álszú

Egy ritkább faj: Ochina latreillii (Bonelli, 1809) – kétszínű álszú, általában juharról lehet kopogtatni.

Délután visszasétáltunk a völgybe

A parkoló és a vasútállomás körül szembesültünk csak igazán e hely népszerűségével. Emberek százai várták a vonatot, készülve a hazaútra.