ColeoColl

TRIP REPORTS

2011.IV., Gerecse

Egy, a nagy fákról szóló internetes oldalon (dendromania) találtam rá pár nagy tölgy képére a Gerecsében. Mivel a Gerecse nincs is nagyon messze a fővárostól, és új helyeket felfedezni mindig nagy élmény, Petrával és Attilával autóba ugrottunk, és nekivágtunk a körülbelül 100 kilométeres útnak.

Az autóból észrevettük a keresett tölgyeket. Valóban hatalmasak voltak, bár a völgy aljában mindössze ketten árválkodtak.

A kisebbikre felmászva, oldalágának odvában Ampedus nigerrimus (Lacordaire, 1835) – fekete pattanó, Ampedus cardinalis (Schiödte, 1865) – kardinális-pattanó és a Gnorimus variabilis (Linnaeus, 1758) – nyolcpettyes virágbogár lárváit találtuk. Ezek a fajok eddig nem voltak ismertek a Gerecséből, csak úgy, mint az utunk során, fogott bogárfajok többsége.

Kéreg alatt már, a szabadban rejtőzött ez a Lacon querceus (Herbst, 1784) – tarka pikkelyespattanó, mely már a napsütés hatására elhagyta bábkamráját.

Napsütötte, meleg hegyoldal, nyüzsgő rovarélettel, és virágzó lágyszárúakkal.

Ornithogalum sp.

Iris pumila

Dianthus sp.

Sisyphus schaefferi (Linnaeus, 1758) – lőcslábú galacsinhajtók készítettek apró gombócokat szarvastrágyából

A levelüket bontogató alacsonyabb fákat kopogtatva sok bogár hullott a kopogtatóernyőbe.

Stenocarus cardui (Herbst, 1784) – pipacsgyökér-ormányos.

Coeliodes transversealbofasciatus (Goeze, 1777) – fehéröves gömböcormányos.

Lignyodes enucleator (Panzer, 1798) – tölgyvirágormányos.

A Bikol-patak.

Néhány öregebb erdőnkben él a Tenebrio opacus Duftschmid, 1812 – fogastorkú lisztbogár.

Az előző fajnál sokkal gyakoribb faj: Neatus picipes (Herbst, 1797) – fűz-gyászbogár.

Hatalmas tölgytorzó, mely tükörfoltján a Necydalis ulmi Chevrolat, 1863 – aranyszőrű fürkészcincér tucatnyi kirepülőnyílását figyeltük meg.

A leesett kéregdarabok alatt kuszmák (Anguis fragilis) bujkáltak.

A nap végén találtuk ezt a mesebeli öreg mezei juhart (Acer campestre). Odvába belenézve elsőként egy Procraerus tibialis (Lacordaire, 1835) – korhópattanót vettem észre, amint az "ajtófélfán" kapaszkodott felfelé.

Ezután az odúban lévő korhadt fadarabokat és pókhálós sünmaradványokat óvatosan kiemelve egy lepedő fölött vizsgálódtunk, rejtett életmódot élő bogarak után.

A kinyert korhadékból több Cerophytum elateroides Latreille, 1809 – európai álpattanóbogár nősténye mászott elő. Nem gondoltam volna, hogy ilyen korai időpontban találkozunk ezzel a nagyon ritka bogárral.

A fésűscsápú hímek a fa alsó részén sétálgattak, nőstények után kutatva.

Egy kisebb Megapenthes lugens (Redtenbacher, 1842) – hegyesszárnyú pattanó hím is lepottyant a kihalászott fadarabokról.

Brachygonus megerlei (Lacordaire, 1835) – Megerle-pattanó. Pont juharodvakba való.

A Gerecse e része, a patakvölgy, oldalain az öreg erdőkkel, kiváló élőhely a korhadéklakó bogarak számára. remélem lesz még alkalmunk visszatérni ide később, hogy más hónapban is feltárhassuk a környék bogárfaunáját..