ColeoColl

TRIP REPORTS

2011.V., Gerecse

Ismét a Gerecsében jártam, ezúttal Merkl Ottó kollégámmal. A már felfedezett Bikol-patak völgyébe érkeztünk délelőtt, majd a völgy két oldalára másztunk fel, az aljnövényzetet hálózva és a virágzó bokrokat, száraz faágakat kopogtatva. A vegetáció igazán sokat változott az elmúlt két hét alatt, harsogó zöld erdő fogadott minket.

Athous vittatus (Fabricius, 1792) – vörössávos pattanó. Ez egyik legkorábbi Athous-faj, tömegével hullott a kopogtatóernyőbe.

Öreg odvas tölgy, korhadékában a Limoniscus violaceus (P.W.J. Müller, 1821)
– kék pattanó lárváival.

Vörösen korhadó tölgycsonk, petézgető Ampedus cardinalis (Schiödte, 1865) – kardinális-pattanó nőstényekkel.

A ritkább Mycetophagus ater (Reitter, 1879) – fekete gombabogár.

A völgyet szegélyező hegy gerincén sziklás kiszögellést találtam.

Itt apró pattanóbogarak nyüzsögtek az aljnövényzeten.

Dicronychus rubripes (Germar, 1824) – kis szívespattanó.

Hazánkban hat gyászpattanó-féle él, ezek közül egyetlen, a Melanotus tenebrosus (Erichson, 1841) – réti gyászpattanó mondható ritkának. Itthon eddig még nem találkoztam ezzel a fajjal.

Dicronychus cinereus (Herbst, 1784) – szürke szívespattanók a kopogtatóernyőben.

Egy Camptorhinus simplex Seidlitz, 1867 – sima holttettetős-ormányos is belepottyant a kopogtatóernyőbe. A másik hazai és védett Camptorhinus -fajjal, a C. statua (Rossi, 1790) – bordás holttettetős-ormányossal együtt fényen és faodvakban szokták fogni ezeket a furcsa mozgású, ágdarabra hasonlító ormányosokat.

Legnagyobb álszúfajunk, a Hedobia pubescens (Olivier, 1790) –
szőrös álszú több példányát kopogtattuk, főleg somról.

Díszbogarak jellegzetes kirepülőnyílásai gyertyán törzsén.

A lyukak gazdája: Dicerca berolinensis (Herbst, 1779) – bükkfa-díszbogár.

Öreg odvas hársakat találtunk a meredek, kőgörgeteges hegyoldalban.

Első alkalommal figyelhettem meg egy odvas juhar oldalán mászkáló Ischnodes sanguinicollis (Panzer, 1793) – éknyakú pattanót. Az ilyen, és ehhez hasonló rejtett életmódú fajokkal a gyűjtő inkább vegetációs időszakon kívül találkozik, amikor könnyebb őket fejlődésük színhelyén, odvakban, korhadt fákban fellelni.

Cardiophorus nigerrimus Erichson, 1840 – szenes szívespattanó,
somról kopogtatva. Szintén egy ritkábban szem elé kerülő faj,

Pogonocherus hispidus (Linnaeus, 1758) – kéttövises ecsetcincér.

Plagionotus arcuatus (Linnaeus, 1758) – bársonyos darázscincér
meglepően korán előbújt egyede.