TRIP
REPORTS
2012.VI.24-VII.7.
Elérkezett
soron következő
görögországi gyűjtőutunk. Ez alkalommal Észak-
és Közép-Görögországot vettük
célba. Megszokott útitársaimhoz, Andráshoz
és Attilához barátnőm, Petra is
csatlakozott, így négyen vághattunk neki a
közel két hetes útnak. Petra, új
beszállóként jó útitársnak
bizonyult, hősiesen tűrte a megpróbáltatásokat,
és
számos faj gyűjtésében is aktívan
segített. A mostani utat kényelmesebbre
terveztük a megszokottnál, több
megállással és pihenőnap
beiktatásával, de
végül ismét négyezer kilométert
utaztunk, így ez az út is roppant
fárasztóra
sikeredett. Az időjárás szinte végig
kifogástalan volt, csak a magasabb
hegyekben kaptunk némi esőt délutánonként.
A nagy hőség viszont megnehezítette
a bogárfogást. Számos helyen kiégett
aljnövényzettel, és már lerajzott bogarak
nyomaival, tetemeivel találkoztunk, így közepes
eredménnyel zártuk az utat.
Első
megállónk a 900 km-es
út végén, Florina megyében, a
görög-makedón határtól alig 20 km-re
volt.
Megérkezésünkkor párás idő fogadott,
estefelé még kis esőt is kaptunk.
Szálláshelyet 1300
méteres
tengerszint feletti magasságban, egy nedves bükkösben
találtunk.
A
kimerültség
ellenére hosszasan keresgéltünk lefekvés
előtt elemlámpáinkkal éjjeli bogarak
után kutatva.
Ez első bogár
egy röpképtelen gyalogpattanófaj volt.
Görögország hegyeiben számos Dima-faj
él, melyeket csak az utóbbi
időben kezd a tudomány felfedezni. Valamennyien éjszakai
életmódú, magashegyi bogár.
A gyalogcincérekhez hasonlóan szinte minden nagyobb
görög hegységben más-más
fajuk fordul elő. Ebből a hegységből eddig nem volt
tudomásom itt élő fajról,
így már a megfogáskor feltételeztem, hogy
új fajjal lehet dolgunk.
Hazaérkezésemkor kaptam egy frissen megjelent cikket
olasz kollégámtól, Giuseppe Platiától, melyben többek
közt egy, ebben a hegységben fogott állatot
ír le, tudományra új fajként, Dima
florinensis Platia, 2012 néven.
A nedves
bükkavaron számos bogárral találkoztunk.
Közel centiméteres, nem éppen gyakori
avargyászbogárfaj:
Laena schwarzi Reitter, 1885.
Accanthopus reitteri (Brenske, 1884) –
Albániában, Makedóniában és
Görögországban előforduló
gyászbogárfaj. Sokkal ritkább és kisebb,
mint a
nagyobb elterjedésű – hazánkban is élő
– cirpelő gyászbogár, Accanthopus
velikensis (Piller
et Mitterpacher, 1783).
Nosodomodes diabolicus (Schaufuss, 1862)
– gombás
fadarabkára emlékeztető héjbogár.
Másnap
délután egy ernyősvirágzatúakkal
borított erdei tisztáson gyűjtöttünk. A
bódító
virágillat számos bogarat vonzott.
Anostirus
binaghii Platia
et Gudenzi, 2006 – pattanóbogár.
Társaim hőn
áhított cincérfajával
is sikerült találkoznunk. Egy kedves francia
kollégától kapott tipp alapján
kerestük a területen előforduló
"fantomállatot", mely csak a délutáni
órákban fogható, a baraboly (Chaerophyllum) nevű
ernyősvirágzatú növényen. És
valóban, amint elindult lefelé a nap a környező
hegyek mögött, sorra jelentek
meg a Leptorhabdium
illyricum (Kraatz, 1870) egyedei a
virágokon. A fülledt, párás
naplementében
repkedő, ritka állatokat látni olyan
élmény, amit nem felejtünk el soha.
Leptorhabdium illyricum (Kraatz, 1870)
hímje.
Leptorhabdium illyricum (Kraatz, 1870)
nősténye.
Óriási
futóbogár sétált Petra elé egy erdei
ösvényen: Procerus gigas Creutzer, 1799.
Phaenotherion
ganglbaueri
Apfelbeck, 1918 – orrosbogár, melyet egyetlen régi,
Montenegróból származó múzeumi
példányunk alapján tudtam azonosítani.
Következő
reggelünk, közel egy síközponthoz, 1700
méteren.
Hosszas
keresés után, a Dorcadion
ljubetense
Pic, 1909
kopott, rajzás végi egyedeit találtuk a
fűcsomók közt.
Délután
a határ
közeli Kajmakčalan
hegyhez
vezetett
utunk.
1800
méteres magasságban néhány igazán
kopott Dorcadion kaimakcalanum
Jurecek, 1929 volt a zsákmány.
Feljebb
haladva mesés hegyi réteken haladtunk át, melyek
üde virágtakaróját hidegvizű
csermelyek táplálták.
2100 méter magasan még
hófoltok mellől
szedegethettük a tavaszi bogarakat. Szinte minden kő alatt lapult
egy-egy
ormányosbogár és futóbogár.
Társaim nagy
örömére egy csak itt előforduló mutatós
gyalogcincér rajzásába futottunk bele.
Dorcadion purkynei Heyrovsky, 1925.
Nagytermetű
homokfutrinkák repkedtek hangosan surrogó
szárnyakkal a napsütötte úton. Cicindela
sylvatica
fasciatopunctata Germar, 1844.
A talajon Selatosomus amplicollis (Germar, 1843)
pattanóbogarak mászkáltak.
A csermelyek
melletti kövek alatt apró pattanóbogarakat
találtunk.
Zorochros sp. –
fövenypattanó.
Hypnoidus riparius (Fabricius, 1782)
– fövenypattanó.
Ctenicera cuprea
(Fabricius, 1775) – rezes
legyezőspattanó
Az éjszakát alacsonyabb
területen, egy mediterrán bozótosban
töltöttük.
Másnap
meglepetésként egy fiatal
homoki viperát (Vipera
ammodytes meridionalis Boulenger, 1903) találtunk
Andrisék sátra alatt. Még
jó, hogy a reggeli készülődés közben nem
léptünk rá, mivel állítólag
Európában
ennek a kígyófajnak van a legerősebb mérge.
Az esti lámpafényre
többek
közt Melanotus fusciceps Gyllenhal, 1817 gyászpattanó érkezett.
Másnap egy bükkösben
próbáltunk újabb gyalogpattanófajra
bukkanni, de az állat már lerajzott,
mindössze az avarban élő lárváival
találkoztunk.
Dima
riesei Platia, 2010.
Rhamnusium bicolor (Schrank, 1781) –
kétszínű nyárfacincér repült
uzsonnázóasztalunkra.
Délután az Ossa hegyet vettük célba,
és az éjszakát
alacsonyan, ritkás tölgyerdőben töltöttük.
Nem tudtam,
hogy rovarpókok (Solifugae)
Európában is élnek, így igen
csak rácsodálkoztunk, amikor ezek az éjszakai
vadászok odaszaladtak
fénycsapdánkhoz, és elragadtak pár
lepkét. Galeodes graecus C.
L. Koch, 1842.
Édesvízi
tarisznyarák, talán a Potamon
fluviatile
Herbst,
1758.
Attila
kopogtatta ezt a magát színével
rendkívül
jól álcázó cincért: Niphona
picticornis Mulsant,
1839.
Isotomus speciosus (Schneider, 1787) – nyírfa-darázscincér,
farakásról.
Coraebus fasciatus (Villers, 1789) – szalagos
díszbogár.
Cerambyx welensii Küster, 1846
– molyhos hőscincér.
Petra teknősökkel
ismerkedik.
Ilyen hűvös patakok és
vízesések voltak a fürdőszobáink utunk
során.
Végre a tengerhez is
eljutottunk. Takaros tengerparti étteremben finom és
egyáltalán nem drága
ebédet költhettünk el, utána pedig végre
lemoshattuk az út porát a meleg
tengerben.
Délután kedvenc
gesztenyeligetünket látogattuk meg az Ossa keleti
oldalában.
A hegység vegyes erdeiben
számos bogárfajjal találkoztunk.
Osmoderma lassallei Baraud et Tauzin,
1991 – görög remetebogár.
Oberea oculata (Linné, 1758)
– vörösnyakú
fűzcincér.
Gyűjtés és
olvasás fényen.
Anoxia villosa
(Fabricius, 1781) - cserebogár.
Prionus
corarius (Linnaeus, 1758) – csőszcincér.
Athous sp. –
pattanóbogár.
Boroscsapdáink
kihelyezése után délnek indultunk, Volos
városa felé, de sajnos a terület nem
volt alkalmas számunkra, így még aznap
újabb több órás út után a
Pindos hegységhez
utaztunk.
Újabb Athous-faj – pattanóbogár.
A déli Pindos
erdeiben hatalmas jegenyefenyők állnak.
Morimus
asper Sulzer, 1776 – fekete
gyászcincér.
Mimela aurata (Fabricius 1801) –
nyugati szipoly.
Anthaxia
vittula Kiesenwetter, 1857
– virágdíszbogár.
Stictoleptura
erythroptera
(Hagenbach, 1822) – bordó virágcincér.
A
környék
gyönyörű erdeiben sajnos nem sok bogárral
találkoztunk, így másnap a Meteorák
felé vettük az irányt.
Amint
megérkeztünk, hálózni kezdtük a
napsütötte tölgyek lombját.
Elater ferrugineus Linnaeus, 1758 –
fűzfapattanó
repkedett hálómban az egyik "merítés
után".
Coraebus fasciatus (Villers, 1789) – szalagos
díszbogár.
Bradyporus
dasypus
(Illiger, 1800) – tüskéslábú
pozsgóc.
Ez az egér nagyságú, röpképtelen
szöcskefaj az 1860-as években még
Magyarországon, a Budai-hegységben is előfordult.
Elterjedési területe azóta
zsugorodott, és ma a balkán-félsziget keleti
részén él, legészakabbra
Dél-Romániában (Olténia,
Észak-Dobrudzsa) és Dél-Szerbiában.
Oryctes nasicornis (Linnaeus, 1758) –
orrszarvúbogár.
Reggel mérges
pásztorkutyák
zavarták meg a készülődésünket. A
közeli nyáj miatt hergelték fel magukat
annyira, hogy közel egy órán át
néztünk farkasszemet velük, mire
odébbálltak.
Purpuricenus kaehleri (Linnaeus, 1758) –
vércincér.
Osmoderma lassallei Baraud et Tauzin,
1991 – görög remetebogarakat láttunk a nem
túl vaskos tölgyek odvai mellett
mászkálni.
Cerambyx welensii Küster, 1846 – molyhos
hőscincér.
Petra
által észrevett Buprestis cupressi Germar, 1817 –
díszbogár.
Amorphocephala
coronata (Germar, 1817)
– a két európai
pálcaormányos-faj egyike.
Délután
továbbindultunk északnak Anixi felé, egy
általunk kedvelt folyóvölgybe. Sajnos
érkezésünkkor megdöbbenve láttuk, hogy a
folyó helyén keskeny patakocska
csörgedezik. A széles folyóvölgyet
ráadásul itatónak használják a
helyiek, így
ismét volt kutyakalandunk.
Az ugyanitt,
tavaly gyűjtött ujjnyi lárvákból
hazaérkezésem után egy frissen kelt Pittonotus theseus (Germar, 1817)
pattanóbogár kelt ki.
Innen másnap
hatalmas hegyeken és csodálatos hegyi réteken
át vezetett utunk.
Zorochros sp. –
fövenypattanó.
Agapanthia sp. –
bogáncscincér. Meghatározása még
várat magára.
Athous sp. –
pattanóbogár.
Éjszakára
egy
közeli bükköst kerestünk fel, kedves cseh
kollégáink tanácsára, akik két
héttel
előttünk jártak ugyanitt.
Az éjjeli
keresgélés ismét jó eredményt
hozott, számos éjszakai bogarat találtunk.
Carabus hortensis
neumeyeri
Schaum,
1856 – aranypettyes
futrinka.
Myas chalybaeus (Palliardi, 1825)
– futóbogár.
Dima
macedonica (?) Schimmel, 1993 –
macedón gyalogpattanó.
Dima
macedonica (?) Schimmel, 1993 –
macedón gyalogpattanó lárvája
a nedves bükkavaraból.
Chaetonyx robustus Schaum, 1862 –
talajlakó
lemezescsápú-féle az Orphnidae
családból.
A Saphanus
piceus
(Laicharting,
1784) – hegyi tönkcincér még
bábkamrában várta a nyarat.
Északra
tartva hihetetlenül szép tájakon jártunk.
Néhány
szimpatikus helyen megállva díszbogarakat
hálóztunk az évszázados
páncélfenyőkről
(Pinus
heldreichii H.
Christ. 1863).
Dicerca moesta (Fabricius, 1792)
– díszbogár.
Buprestis octoguttata Linnaeus, 1758 – nyolcfoltos
díszbogár.
Chalcophora intermedia (Rey, 1890).
Monochamus
galloprovincialis
Olivier, 1795 – foltos
fenyvescincér.
Pedostrangalia pubescens Fabricius, 1787.
Buprestis splendens Fabricius, 1775 –
pompás díszbogár.
Utunk a
Pindos hegységbe vezetett ismét, újabb
gyalogpattanófajok reményében.
Az út
szélén
találtunk szálláshelyet, és amint
besötétedett, indultunk is elemlámpáinkkal az
erdő sűrűjébe.
Dima pindosensis (?) Schimmel
et Platia, 2009.
Agriotes
sp. – pattanóbogár.
Hét nappal később
visszatértünk az Ossa hegyhez.
Este szokás szerint
higanygőzlámpát gyújtottunk, és
néhány bogár érkezett is a fényre.
Polyphylla
fullo (Linnaeus, 1758) – csapó cserebogár. Rokonával a Polyphylla boryi
Brullé, 1832 - val érkezett fényre.
Anoxia matutinalis Laporte
de Castelnau, 1823
Athous sp. –
pattanóbogár
Esti
szálláshelyünkön számos, meglehetősen
amatőr jellegű rovarcsapdát fedeztünk fel
a bükkodvakban. Műanyagpoharakba gyümölcsdarabok voltak
helyezve, bennük hangyákon
és legyeken kívül nem sok mindent láttunk.
Másnap
nekiláttunk a mi csapdáink
kiürítésének, melyeket a lentebb
elterülő, vegyes
erdőben helyeztünk ki egy héttel ezelőtt. A
csapdákat felkeresve megdöbbenve
láttam, hogy itt is jártak más rovarászok.
Sok fa oldalára a már ismert
gyümölcsleves poharak és egész banánok
voltak kiszögelve. Egyik csapdánkat
pedig valaki kifosztotta, és saját, rovarokat alig
vonzó löttyével töltötte
meg. Megnéztem az egyik idegen csapdát, és egy
levelet hagytam ott nekik a
játékszabályok betartásáról.
Szerencsére magasabbra tett palackjainkat nem érte
el jóakarónk, így azok bőséges
zsákmányt hoztak számunkra. Cincérek: Ropalopus siculus (Stierlin, 1864), Purpuricenus kaehleri (Linnaeus, 1758), Purpuricenus globulicollis Mulsant, 1839, Leioderes kollari (L. Redtenbacher, 1849), Stenocorus
meridianus (Linnaeus, 1758), Cerambyx
welensii Küster, 1846, Cerambyx cerdo
Linnaeus,
1758; rózsabogarak: Protaetia
aeruginosa (Drury, 1770), Protaetia
fieberi (Kraatz, 1880), Protaetia
cuprea obscura (Andersch, 1797), Protaetia
mirifica koenigi (Reitter,1894, Cetonia
aurata (Linnaeus, 1761), Potosia angustata (Germar, 1817), Gnorimus
nobilis (Linnaeus, 1758), Gnorimus variabilis
(Linnaeus, 1758), Osmoderma
lassallei Baraud et
Tauzin, 1991 és pattanók: Elater ferrugineus Linnaeus, 1758
repültek palackjainkba, némely faj meglehetősen nagy
egyedszámban.
Ropalopus siculus (Stierlin, 1864) –
Görögországban
nemrég megtalált mutatós cincér.
A naplemente épp oly
szép
volt ez alkalommal is, mint 13 hónappal ezelőtt.
Tizenhárom
nap gyűjtés és
utazás után hazaindultunk. Mivel nyári időszakban
még nem jártunk Görögországban,
ezen az expedíción főként a nyáron
aktív fajokkal szerettünk volna találkozni.
Ez részben sikerült, és sokszor még tavaszi
fajok késői egyedeit is sikerült elcsípni.
Valószínűleg még későbbi időpontban
már csak nyári állatokkal találkozhattunk
volna, melyek mostani utunk során még
bábkamrájukban várták, hogy az
igazán
meleg hónapokban előbújhassanak. Mindenesetre
ismét sok olyan fajjal találkoztunk,
melyekkel ezelőtt soha, ám tanulságként
levonható, hogy nyáron nehezebb, és kevesebb
fajt eredményez a bogarászat
Görögországban.