TRIP REPORTS

2012.VI.24-VII.7.

 

Első megállónk a 900 km-es út végén, Florina megyében, a görög-makedón határtól alig 20 km-re volt. Megérkezésünkkor párás idő fogadott, estefelé még kis esőt is kaptunk.

 
Szálláshelyet 1300 méteres tengerszint feletti magasságban, egy nedves bükkösben találtunk.
  A kimerültség ellenére hosszasan keresgéltünk lefekvés előtt elemlámpáinkkal éjjeli bogarak után kutatva.

 

 
  A nedves bükkavaron számos bogárral találkoztunk. Közel centiméteres, nem éppen gyakori avargyászbogárfaj: Laena schwarzi Reitter, 1885.

 
Accanthopus reitteri (Brenske, 1884) – Albániában, Makedóniában és Görögországban előforduló gyászbogárfaj. Sokkal ritkább és kisebb, mint a nagyobb elterjedésű – hazánkban is élő – cirpelő gyászbogár, Accanthopus velikensis (Piller et Mitterpacher, 1783).
 

Nosodomodes diabolicus (Schaufuss, 1862) – gombás fadarabkára emlékeztető héjbogár.

 





Másnap délután egy ernyősvirágzatúakkal borított erdei tisztáson gyűjtöttünk. A bódító virágillat számos bogarat vonzott.

 
Anostirus binaghii Platia et Gudenzi, 2006 – pattanóbogár.
 

Társaim hőn áhított cincérfajával is sikerült találkoznunk. Egy kedves francia kollégától kapott tipp alapján kerestük a területen előforduló "fantomállatot", mely csak a délutáni órákban fogható, a baraboly (Chaerophyllum) nevű ernyősvirágzatú növényen. És valóban, amint elindult lefelé a nap a környező hegyek mögött, sorra jelentek meg a Leptorhabdium illyricum (Kraatz, 1870) egyedei a virágokon. A fülledt, párás naplementében repkedő, ritka állatokat látni olyan élmény, amit nem felejtünk el soha.

 

Leptorhabdium illyricum (Kraatz, 1870) hímje.
 

Leptorhabdium illyricum (Kraatz, 1870) nősténye.
 

Óriási futóbogár sétált Petra elé egy erdei ösvényen: Procerus gigas Creutzer, 1799.
 

Phaenotherion ganglbaueri Apfelbeck, 1918 – orrosbogár, melyet egyetlen régi, Montenegróból származó múzeumi példányunk alapján tudtam azonosítani.

 





Következő reggelünk, közel egy síközponthoz, 1700 méteren.

  

Hosszas keresés után, a Dorcadion ljubetense Pic, 1909 kopott, rajzás végi egyedeit találtuk a fűcsomók közt.

 

Délután a határ közeli Kajmakčalan hegyhez vezetett utunk.
 


1800 méteres magasságban néhány igazán kopott Dorcadion kaimakcalanum Jurecek, 1929 volt a zsákmány.

 

Feljebb haladva mesés hegyi réteken haladtunk át, melyek üde virágtakaróját hidegvizű csermelyek táplálták.

 
2100 méter magasan még hófoltok mellől szedegethettük a tavaszi bogarakat. Szinte minden kő alatt lapult egy-egy ormányosbogár és futóbogár.


 
Társaim nagy örömére egy csak itt előforduló mutatós gyalogcincér rajzásába futottunk bele.
 

Dorcadion purkynei Heyrovsky, 1925.

 
Nagytermetű homokfutrinkák repkedtek hangosan surrogó szárnyakkal a napsütötte úton. Cicindela sylvatica fasciatopunctata Germar, 1844.
 

A talajon Selatosomus amplicollis (Germar, 1843) pattanóbogarak mászkáltak.

 

A csermelyek melletti kövek alatt apró pattanóbogarakat találtunk.

 
Zorochros sp. – fövenypattanó.
 

Hypnoidus riparius (Fabricius, 1782) – fövenypattanó.

 
Ctenicera cuprea (Fabricius, 1775)  – rezes legyezőspattanó



Az éjszakát alacsonyabb területen, egy mediterrán bozótosban töltöttük.
 

Másnap meglepetésként egy fiatal homoki viperát (Vipera ammodytes meridionalis Boulenger, 1903) találtunk Andrisék sátra alatt. Még jó, hogy a reggeli készülődés közben nem léptünk rá, mivel állítólag Európában ennek a kígyófajnak van a legerősebb mérge.
 

Az esti lámpafényre többek közt Melanotus fusciceps Gyllenhal, 1817 gyászpattanó érkezett.

 
Másnap egy bükkösben próbáltunk újabb gyalogpattanófajra bukkanni, de az állat már lerajzott, mindössze az avarban élő lárváival találkoztunk.



Dima riesei Platia, 2010.
 

Rhamnusium bicolor (Schrank, 1781) – kétszínű nyárfacincér repült uzsonnázóasztalunkra.

 



Délután az Ossa hegyet vettük célba, és az éjszakát alacsonyan, ritkás tölgyerdőben töltöttük.
 

Nem tudtam, hogy rovarpókok (Solifugae) Európában is élnek, így igen csak rácsodálkoztunk, amikor ezek az éjszakai vadászok odaszaladtak fénycsapdánkhoz, és elragadtak pár lepkét. Galeodes graecus C. L. Koch, 1842.

 
Édesvízi tarisznyarák, talán a Potamon fluviatile Herbst, 1758.
 

Attila kopogtatta ezt a magát színével rendkívül jól álcázó cincért: Niphona picticornis Mulsant, 1839.
 

Isotomus speciosus (Schneider, 1787) – nyírfa-darázscincér, farakásról.

 
Coraebus fasciatus (Villers, 1789) – szalagos díszbogár.

 
Cerambyx welensii Küster, 1846 – molyhos hőscincér.
 

Petra teknősökkel ismerkedik.

 

Ilyen hűvös patakok és vízesések voltak a fürdőszobáink utunk során.

 

Végre a tengerhez is eljutottunk. Takaros tengerparti étteremben finom és egyáltalán nem drága
ebédet költhettünk el, utána pedig végre lemoshattuk az út porát a meleg tengerben.
 

Délután kedvenc gesztenyeligetünket látogattuk meg az Ossa keleti oldalában.
 

A hegység vegyes erdeiben számos bogárfajjal találkoztunk.
 

Osmoderma lassallei Baraud et Tauzin, 1991 – görög remetebogár.

 
Oberea oculata (Linné, 1758) – vörösnyakú fűzcincér.

 
Gyűjtés és olvasás fényen.

 
Anoxia villosa (Fabricius, 1781) - cserebogár.
 

Prionus corarius (Linnaeus, 1758) – csőszcincér.

 
Athous sp. – pattanóbogár.

 
Boroscsapdáink kihelyezése után délnek indultunk, Volos városa felé, de sajnos a terület nem volt alkalmas számunkra, így még aznap újabb több órás út után a Pindos hegységhez utaztunk.

 
 
Újabb Athous-faj – pattanóbogár.

 

A déli Pindos erdeiben hatalmas jegenyefenyők állnak.

 





Morimus asper Sulzer, 1776 – fekete gyászcincér.
 

Mimela aurata (Fabricius 1801) – nyugati szipoly.
 

Anthaxia vittula Kiesenwetter, 1857 – virágdíszbogár.



 

Stictoleptura erythroptera (Hagenbach, 1822) – bordó virágcincér.

 
A környék gyönyörű erdeiben sajnos nem sok bogárral találkoztunk, így másnap a Meteorák felé vettük az irányt.
 

Amint megérkeztünk, hálózni kezdtük a napsütötte tölgyek lombját.
 





Elater ferrugineus Linnaeus, 1758 – fűzfapattanó repkedett hálómban az egyik "merítés után".
 

Coraebus fasciatus (Villers, 1789) – szalagos díszbogár.
 

 

Oryctes nasicornis (Linnaeus, 1758) – orrszarvúbogár.
 

Reggel mérges pásztorkutyák zavarták meg a készülődésünket. A közeli nyáj miatt hergelték fel magukat annyira, hogy közel egy órán át néztünk farkasszemet velük, mire odébbálltak.
 

Purpuricenus kaehleri (Linnaeus, 1758) – vércincér.
 

Osmoderma lassallei Baraud et Tauzin, 1991 – görög remetebogarakat láttunk a nem túl vaskos tölgyek odvai mellett mászkálni.
 

Cerambyx welensii Küster, 1846 – molyhos hőscincér.
  

Petra által észrevett Buprestis cupressi Germar, 1817 – díszbogár.





Amorphocephala coronata (Germar,  1817) – a két európai pálcaormányos-faj egyike.
 

Délután továbbindultunk északnak Anixi felé, egy általunk kedvelt folyóvölgybe. Sajnos érkezésünkkor megdöbbenve láttuk, hogy a folyó helyén keskeny patakocska csörgedezik. A széles folyóvölgyet ráadásul itatónak használják a helyiek, így ismét volt kutyakalandunk.

 

Az ugyanitt, tavaly gyűjtött ujjnyi lárvákból hazaérkezésem után egy frissen kelt Pittonotus theseus (Germar, 1817) pattanóbogár kelt ki.



Innen másnap hatalmas hegyeken és csodálatos hegyi réteken át vezetett utunk.
 

 
Zorochros sp. – fövenypattanó.
 





Agapanthia sp. – bogáncscincér. Meghatározása még várat magára.

 

Athous sp. – pattanóbogár.

 



Éjszakára egy közeli bükköst kerestünk fel, kedves cseh kollégáink tanácsára, akik két héttel előttünk jártak ugyanitt.

 



Az éjjeli keresgélés ismét jó eredményt hozott, számos éjszakai bogarat találtunk.
  Carabus hortensis neumeyeri Schaum, 1856 – aranypettyes futrinka.
 

Myas chalybaeus (Palliardi, 1825) – futóbogár.

 
Dima macedonica (?) Schimmel, 1993 – macedón gyalogpattanó.
 

Dima macedonica (?) Schimmel, 1993 – macedón gyalogpattanó lárvája a nedves bükkavaraból.
 

Chaetonyx robustus Schaum, 1862 – talajlakó lemezescsápú-féle az Orphnidae családból.

 

A Saphanus piceus (Laicharting, 1784) – hegyi tönkcincér még bábkamrában várta a nyarat.

 
Északra tartva hihetetlenül szép tájakon jártunk.
 



Néhány szimpatikus helyen megállva díszbogarakat hálóztunk az évszázados páncélfenyőkről
(Pinus heldreichii H. Christ. 1863).

 

Dicerca moesta (Fabricius, 1792) – díszbogár.

 

Buprestis octoguttata Linnaeus, 1758 – nyolcfoltos díszbogár.

 
Chalcophora intermedia (Rey, 1890).

 

Monochamus galloprovincialis Olivier, 1795 – foltos fenyvescincér.

 
Pedostrangalia pubescens Fabricius, 1787.



 



Buprestis splendens Fabricius, 1775 – pompás díszbogár.
 

Utunk a Pindos hegységbe vezetett ismét, újabb gyalogpattanófajok reményében.
 

Az út szélén találtunk szálláshelyet, és amint besötétedett, indultunk is elemlámpáinkkal az erdő sűrűjébe.



 



Dima pindosensis (?) Schimmel et Platia, 2009.

 

Agriotes sp. – pattanóbogár.

 





Hét nappal később visszatértünk az Ossa hegyhez.
 



Este szokás szerint higanygőzlámpát gyújtottunk, és néhány bogár érkezett is a fényre.
 

Polyphylla fullo (Linnaeus, 1758) – csapó cserebogár. Rokonával a Polyphylla boryi Brullé, 1832 - val érkezett fényre.

 
Anoxia matutinalis Laporte de Castelnau, 1823

 
Athous sp. – pattanóbogár
 

Esti szálláshelyünkön számos, meglehetősen amatőr jellegű rovarcsapdát fedeztünk fel a bükkodvakban. Műanyagpoharakba gyümölcsdarabok voltak helyezve, bennük hangyákon és legyeken kívül nem sok mindent láttunk.
 

Másnap nekiláttunk a mi csapdáink kiürítésének, melyeket a lentebb elterülő, vegyes erdőben helyeztünk ki egy héttel ezelőtt. A csapdákat felkeresve megdöbbenve láttam, hogy itt is jártak más rovarászok. Sok fa oldalára a már ismert gyümölcsleves poharak és egész banánok voltak kiszögelve. Egyik csapdánkat pedig valaki kifosztotta, és saját, rovarokat alig vonzó löttyével töltötte meg. Megnéztem az egyik idegen csapdát, és egy levelet hagytam ott nekik a játékszabályok betartásáról. Szerencsére magasabbra tett palackjainkat nem érte el jóakarónk, így azok bőséges zsákmányt hoztak számunkra. Cincérek: Ropalopus siculus (Stierlin, 1864), Purpuricenus kaehleri (Linnaeus, 1758), Purpuricenus globulicollis Mulsant, 1839, Leioderes kollari (L. Redtenbacher, 1849), Stenocorus meridianus (Linnaeus, 1758), Cerambyx welensii Küster, 1846, Cerambyx cerdo Linnaeus, 1758; rózsabogarak: Protaetia aeruginosa (Drury, 1770), Protaetia fieberi (Kraatz, 1880), Protaetia cuprea obscura (Andersch, 1797), Protaetia mirifica koenigi (Reitter,1894, Cetonia aurata (Linnaeus, 1761), Potosia angustata (Germar, 1817),  Gnorimus nobilis (Linnaeus, 1758), Gnorimus variabilis (Linnaeus, 1758), Osmoderma lassallei Baraud et Tauzin, 1991 és pattanók: Elater ferrugineus Linnaeus, 1758 repültek palackjainkba, némely faj meglehetősen nagy egyedszámban.

 

Ropalopus siculus (Stierlin, 1864) – Görögországban nemrég megtalált mutatós cincér.
 

A naplemente épp oly szép volt ez alkalommal is, mint 13 hónappal ezelőtt.

 

Tizenhárom nap gyűjtés és utazás után hazaindultunk. Mivel nyári időszakban még nem jártunk Görögországban, ezen az expedíción főként a nyáron aktív fajokkal szerettünk volna találkozni. Ez részben sikerült, és sokszor még tavaszi fajok késői egyedeit is sikerült elcsípni. Valószínűleg még későbbi időpontban már csak nyári állatokkal találkozhattunk volna, melyek mostani utunk során még bábkamrájukban várták, hogy az igazán meleg hónapokban előbújhassanak. Mindenesetre ismét sok olyan fajjal találkoztunk, melyekkel ezelőtt soha, ám tanulságként levonható, hogy nyáron nehezebb, és kevesebb fajt eredményez a bogarászat Görögországban.

---