TRIP REPORTS

2012.X.21-22.

Zemplén

A hosszú, bogármentes nyárutó után végre elérkezett az idő egy őszi kiránduláshoz. Már nyáron megfogalmazódott bennünk, hogy az idén márciusban, a Kőszegi-hegységbe tett túránk alkalmával meglelt ébenpattanót (Ampedus nigrinus) érdemes lenne az ország másik felében, a Zemplén fenyveseiben is keresni. A kétnapos úton Petra, Nikola és Attila voltak társaim. Hajnalban indultunk, így a napfelkelte már a ködbe burkolózott Bodrog menti tájon ért minket. Az első napot a Füzérradványi Kastélyparkban terveztük eltölteni, másnapra pedig egy mélyen a hegységbe benyúló völgyet céloztunk meg. Végig remek időnk volt, jól esett kimozdulni a fővárosból a Zemplén színesedő erdeibe.



A nap nagyjából fél hét körül kelt fel.



Első megállónk a Bózsva partján.



Itt a csípős hajnaloknak és a szélmentes, zúzmarás reggelnek köszönhetően Nikolának lehetősége volt kedvenc fényképezési módszerét használni.



Reggel a kastélypark bejáratánál sátoraljaújhelyi barátunk Hegyessy Gábor várt minket. Míg családja temérdek gombát szedett, ő megmutatta a park legjobb bogaras fáit.





Ősi, odvas tölgy, melyben Gábor idén a rendkívül ritka Brachygonus ruficeps (Mulsant et Guillebeau, 1855) – sárgafejű pattanót fogta. Órákat töltöttünk az apró faj keresésével, de sajnos nem jártunk sikerrel. Viszont helyette előkerült az Ampedus hjorti (Rye, 1905)  Hjort-pattanó, mely eddig nem volt ismert innen.



Ampedus hjorti
(Rye, 1905)
 Hjort-pattanó.





A védett Elater ferrugineus Linnaeus, 1758 –
fűzfapattanó jókora lárvája.



Gnorimus variabilis (Linnaeus, 1758) – nyolcpettyes virágbogár lárvái. Ezt a védett bogarat eddig még nem ismertük a Kastélyparkból.



Faodvakban, kéreg alatt szoktam találkozni az alig kétmilliméteres
Mycetaea subterranea
(Fabricius, 1801) – szőrös álbödével.



Este Pálházára utaztunk, hogy elfoglaljuk szállásunkat. A közeli Tölgyfa Étteremben bőségesen megvacsoráztunk, majd lefekvés előtt a napközben összegyűjtött korhadékból kifuttattuk
az apró bogarakat
.



A száraz tölgyek kérge alól viszonylag gazdag bogársereg került elő. Tolvajbogarak, gyászbogarak és gombabogarak  szaladtak elő a begyűjtött rostátumból.



Másnap Kőkaputól indultunk rohamléptekkel fel a hegyekbe.






A nyirkos völgyben ezernyi gombát láttunk.
A kidőlt rönkökön hemzsegett a sok tapló és fán élő egyéb gomba
.


Szalamandra egy kő alól.







Órákkal később végre találtunk egy olyan idősebb lucost, amelyben érdemes volt eltölteni egy kis időt. Bár őshonos fenyves nem található a Zemplénben, az idősebb telepített lucosokban sok fenyőhöz kötődő bogárfaj található. A zárt, barátságtalan erdő mohával benőtt, korhadó rönkjeit bontogatva előkerült, amiért jöttünk. A most megtalált ébenpattanó (Ampedus nigrinus) példányai az alig fél éve ismert egyetlen magyarországi lelőhelytől (Kőszegtől) közel 500 kilométerre kerültek elő. Ez arra enged következtetni, hogy a két lelőhely közti idősebb hegyvidéki lucosokban is élhet ez az apró pattanóbogárfaj.



Petra gombászik.












Mindig jó érzés, ha az ember szerencsével jár, és megtalálja azt a fajt, amiért ilyen sokat utazik. Az eredménytől fellelkesülve túráztunk tovább a Kerek-kőig, ahonnan meredeken ereszkedtünk le a színpompás bükkösön keresztül a völgyben álló autónkig. Sötétben indultunk neki a hazavezető 300 kilométeres útnak.

 
fénykép: Rahmé N.

Copyright © 2009. Hungarian Natural History Museum, Department of Zoology, Coleoptera Collection