TRIP REPORTS

2012.X.21-22.

Zemplén

A hosszú, bogármentes nyárutó után végre elérkezett az idő egy őszi kiránduláshoz. Már nyáron megfogalmazódott bennünk, hogy az idén márciusban, a Kőszegi-hegységbe tett túránk alkalmával meglelt ébenpattanót (Ampedus nigrinus) érdemes lenne az ország másik felében, a Zemplén fenyveseiben is keresni. A kétnapos úton Petra, Nikola és Attila voltak társaim. Hajnalban indultunk, így a napfelkelte már a ködbe burkolózott Bodrog menti tájon ért minket. Az első napot a Füzérradványi Kastélyparkban terveztük eltölteni, másnapra pedig egy mélyen a hegységbe benyúló völgyet céloztunk meg. Végig remek időnk volt, jól esett kimozdulni a fővárosból a Zemplén színesedő erdeibe.

A nap nagyjából fél hét körül kelt fel.

Első megállónk a Bózsva partján.

Itt a csípős hajnaloknak és a szélmentes, zúzmarás reggelnek köszönhetően Nikolának lehetősége volt kedvenc fényképezési módszerét használni.

Reggel a kastélypark bejáratánál sátoraljaújhelyi barátunk Hegyessy Gábor várt minket. Míg családja temérdek gombát szedett, ő megmutatta a park legjobb bogaras fáit.

Ősi, odvas tölgy, melyben Gábor idén a rendkívül ritka Brachygonus ruficeps (Mulsant et Guillebeau, 1855) – sárgafejű pattanót fogta. Órákat töltöttünk az apró faj keresésével, de sajnos nem jártunk sikerrel. Viszont helyette előkerült az Ampedus hjorti (Rye, 1905) – Hjort-pattanó, mely eddig nem volt ismert innen.

Ampedus hjorti (Rye, 1905) – Hjort-pattanó.

A védett Elater ferrugineus Linnaeus, 1758 – fűzfapattanó jókora lárvája.

Gnorimus variabilis (Linnaeus, 1758) – nyolcpettyes virágbogár lárvái. Ezt a védett bogarat eddig még nem ismertük a Kastélyparkból.

Faodvakban, kéreg alatt szoktam találkozni az alig kétmilliméteres
Mycetaea subterranea (Fabricius, 1801) – szőrös álbödével.

Este Pálházára utaztunk, hogy elfoglaljuk szállásunkat. A közeli Tölgyfa Étteremben bőségesen megvacsoráztunk, majd lefekvés előtt a napközben összegyűjtött korhadékból kifuttattuk
az apró bogarakat.

A száraz tölgyek kérge alól viszonylag gazdag bogársereg került elő. Tolvajbogarak, gyászbogarak és gombabogarak szaladtak elő a begyűjtött rostátumból.

Másnap Kőkaputól indultunk rohamléptekkel fel a hegyekbe.

A nyirkos völgyben ezernyi gombát láttunk.
A kidőlt rönkökön hemzsegett a sok tapló és fán élő egyéb gomba.

Szalamandra egy kő alól.

Órákkal később végre találtunk egy olyan idősebb lucost, amelyben érdemes volt eltölteni egy kis időt. Bár őshonos fenyves nem található a Zemplénben, az idősebb telepített lucosokban sok fenyőhöz kötődő bogárfaj található. A zárt, barátságtalan erdő mohával benőtt, korhadó rönkjeit bontogatva előkerült, amiért jöttünk. A most megtalált ébenpattanó (Ampedus nigrinus) példányai az alig fél éve ismert egyetlen magyarországi lelőhelytől (Kőszegtől) közel 500 kilométerre kerültek elő. Ez arra enged következtetni, hogy a két lelőhely közti idősebb hegyvidéki lucosokban is élhet ez az apró pattanóbogárfaj.

Petra gombászik.

Mindig jó érzés, ha az ember szerencsével jár, és megtalálja azt a fajt, amiért ilyen sokat utazik. Az eredménytől fellelkesülve túráztunk tovább a Kerek-kőig, ahonnan meredeken ereszkedtünk le a színpompás bükkösön keresztül a völgyben álló autónkig. Sötétben indultunk neki a hazavezető 300 kilométeres útnak.

fénykép: Rahmé N.