TRIP
REPORTS
2012.X.21-22.
Zemplén
A hosszú,
bogármentes nyárutó után végre
elérkezett
az idő egy őszi kiránduláshoz. Már nyáron
megfogalmazódott bennünk, hogy az
idén márciusban, a Kőszegi-hegységbe tett
túránk alkalmával meglelt
ébenpattanót
(Ampedus nigrinus)
érdemes lenne az ország másik felében, a
Zemplén
fenyveseiben is keresni. A kétnapos úton Petra, Nikola
és Attila voltak
társaim. Hajnalban indultunk, így a napfelkelte
már a ködbe burkolózott Bodrog
menti tájon ért minket. Az első napot a
Füzérradványi Kastélyparkban terveztük
eltölteni, másnapra pedig egy mélyen a
hegységbe benyúló völgyet céloztunk
meg.
Végig remek időnk volt, jól esett kimozdulni a
fővárosból a Zemplén színesedő
erdeibe.
A nap
nagyjából fél hét körül kelt fel.
Első megállónk a Bózsva partján.
Itt a csípős
hajnaloknak és a szélmentes, zúzmarás
reggelnek köszönhetően Nikolának lehetősége
volt kedvenc fényképezési módszerét
használni.
Reggel a kastélypark bejáratánál
sátoraljaújhelyi
barátunk Hegyessy Gábor várt minket. Míg
családja temérdek gombát szedett, ő
megmutatta a park legjobb bogaras fáit.
Ősi, odvas tölgy,
melyben Gábor idén a rendkívül
ritka Brachygonus ruficeps
(Mulsant et Guillebeau, 1855) – sárgafejű
pattanót
fogta. Órákat töltöttünk az apró
faj keresésével, de sajnos nem
jártunk sikerrel. Viszont helyette előkerült az Ampedus hjorti (Rye, 1905) – Hjort-pattanó, mely
eddig nem volt ismert innen.
Ampedus hjorti (Rye, 1905) – Hjort-pattanó.
A védett Elater ferrugineus
Linnaeus, 1758 –
fűzfapattanó jókora
lárvája.
Gnorimus variabilis (Linnaeus,
1758) – nyolcpettyes
virágbogár lárvái. Ezt a védett
bogarat eddig még nem ismertük a
Kastélyparkból.
Faodvakban, kéreg alatt szoktam találkozni az alig
kétmilliméteres
Mycetaea subterranea (Fabricius, 1801) – szőrös
álbödével.
Este
Pálházára utaztunk, hogy elfoglaljuk
szállásunkat. A közeli Tölgyfa
Étteremben bőségesen megvacsoráztunk, majd
lefekvés előtt a napközben összegyűjtött
korhadékból kifuttattuk
az
apró bogarakat.
A száraz
tölgyek kérge alól viszonylag gazdag
bogársereg került elő. Tolvajbogarak, gyászbogarak
és gombabogarak szaladtak elő a begyűjtött
rostátumból.
Másnap Kőkaputól indultunk rohamléptekkel fel a
hegyekbe.
A nyirkos
völgyben ezernyi gombát láttunk.
A kidőlt
rönkökön hemzsegett a sok tapló és
fán élő egyéb gomba.
![](2012.X.21_22_Zemplen/Zemplen11.jpg)
Szalamandra egy kő alól.
Órákkal
később végre találtunk egy olyan idősebb lucost,
amelyben érdemes volt eltölteni egy kis időt. Bár
őshonos fenyves nem található a Zemplénben, az
idősebb telepített lucosokban sok fenyőhöz kötődő
bogárfaj található. A zárt,
barátságtalan erdő mohával benőtt, korhadó
rönkjeit bontogatva előkerült, amiért
jöttünk. A most megtalált ébenpattanó (Ampedus nigrinus)
példányai az alig fél éve ismert
egyetlen magyarországi lelőhelytől (Kőszegtől) közel 500
kilométerre kerültek elő.
Ez arra enged következtetni, hogy a két lelőhely közti
idősebb hegyvidéki
lucosokban is élhet ez az apró
pattanóbogárfaj.
Petra
gombászik.
Mindig jó
érzés, ha az ember szerencsével jár,
és
megtalálja azt a fajt, amiért ilyen sokat utazik. Az
eredménytől fellelkesülve
túráztunk tovább a Kerek-kőig, ahonnan meredeken
ereszkedtünk le a színpompás
bükkösön keresztül a völgyben
álló autónkig. Sötétben indultunk neki
a hazavezető
300 kilométeres útnak.
fénykép: Rahmé N.
Copyright
©
2009. Hungarian Natural History Museum,
Department of Zoology, Coleoptera Collection