Ritka látvány a Visegrádi-hegységben az ekkora bükkodú. Az Elater ferrugineus Linnaeus, 1758 – fűzfapattanó lárváit találtam bennük, melyek otthon, a lakás melegében hetek alatt bogárrá fejlődtek.

A gerincre felérve a Duna felől a hegyekbe kúszó felhőkben gyönyörködhettünk.

Talán pár percre a nap is próbálkozott, de komoly hőérzetnövekedést nem okozott. Juharodvakban kotorásztunk elgémberedett ujjainkkal.

Elpusztult Stictoleptura erythroptera (Hagenbach, 1822) – bordó virágcincér maradványaival lettünk gazdagabbak.

Öles kőrisrönk, melyben Ampedus quadrisignatus (Gyllenhal, 1817) – négyfoltos pattanó fejlődik. A Visegrádi-hegységben egyetlen adata volt ismert e védett fajnak. Ebben a rönkben még jó néhány lárva és imágó várja a tavaszt.

A hegygerinc déli végéről gyönyörű a panoráma, ám most a tejföl-szerű ködtől a völgy aljáig sem láttunk.

Visszafelé beleszaladtunk egy keresgélő vaddisznókondába. A felőlük fújó szél és a sűrű köd miatt egészen közel jöttek hozzánk, így a velük együtt bóklászó muflonokat is láthattuk.

Idén áprilisban döntöttem úgy, hogy ismét meglátogatom a területet, egy családi séta keretein belül. Az ilyenkor szokatlanul nagy hó megnehezítette a feljutást a hegyre.

Egy erdei tisztáson hatalmas tölgyet találtunk, tükörfoltján az Eurythyrea quercus (Herbst, 1780) – tölgy-díszbogár számos, feltehetően tavalyi kirepülő nyílásával. Ez az eddig rendkívül ritkának gondolt védett díszbogár egyre több helyről kerül elő az utóbbi években. A nagy hó miatt ezen az úton nem sok bogárral találkoztunk, ám újabb ígéretes erdőrészt fedeztünk fel.





Alig egy héttel később másztunk fel újra a hegyre, ezúttal ketten, Petrával. Döbbenetes, de hat nap alatt teljesen eltűnt a hó, ami megkönnyítette a bogarászást.

Az erdő északi, hűvösebb oldalán törmeléklejtő-erdő terül el, ahol a rengeteg holtfa sok bogárnak kedvez.

Egy héttel ezelőtti utunkon kinéztem pár szimpatikus tuskót, melyeket ez alkalommal megbontva az Ampedus quadrisignatus (Gyllenhal, 1817) – négyfoltos pattanó telelő példányait és lárváit találtam.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park számára tucatnyi védett faj adatát vettem fel a három túra során egy éppen futó múzeumi projekt céljából, köztük számos olyat, melyek közül alig ismert néhány bizonyító adat a környékről. Ez a felfedezés is azt bizonyítja, hogy érdemes új területeket keresni a már jól bevált, klasszikus helyek rendszeres látogatása helyett. Feltehetően számos, erdészetileg kevésbé kezelt erdőrész van még a Visegrádi-hegységben, ami megérdemelné, hogy alaposabban megvizsgáljuk ritka és védett fajok feltárásának céljából.