ColeoColl

TRIP REPORTS

2013.V.

Budapest

Ha a bogarász nyitott szemmel jár a fővárosban, örömmel tapasztalhatja, hogy nem kevés szép és érdekes bogár osztozik velünk élőhelyével. A kisebb-nagyobb zöldterületek és út menti fasorok néha meglepő és nem várt fajoknak nyújtanak otthont. A hazai bogarak talán leglátványosabb képviselői a díszbogarak és cincérek, ám feltűnő megjelenésük ellenére mégis észrevétlenül élnek velünk, sokszor a legkevésbé bogárbarát helyeken. A legtöbb ilyen élőhelyet fényképező gép helyett, jobb híján telefonnal örökítettem meg.

Bogarásztársaim tavaly nyáron fedezték fel elsőként a boróka-tarkadíszbogár budapesti jelenlétét. http://www.ng.hu/Termeszet/2012/08/vedett_bogarbol_tujakartevo Azóta sok helyen sikerült megtalálni jellegzetes röplyukát, és több helyről neveltük is az állatot. Ám az igazi találkozásig május végéig kellett várnom, amikor Óbudán akadt elintéznivalóm. Már tavaly megvizsgáltam pár száradó keleti életfát, melyeken egy-két röplyukat is találtam. A fákat nemrég kivágták, mivel teljesen elhaltak, helyettük fiatal tujákat ültettek a kertészek.

Hűvös, szeles időben érkeztem a farakáshoz, amin észre is vettem egy szeppent, a hidegben kapaszkodó díszbogarat. Amint a fiatal fákhoz értem, meglepve láttam, hogy tucatnyi bogár ül a hajtásokon. A szeles időben nem röppentek el közeledtemre, ahogy azt ezek a napfényimádó díszbogarak teszik általában. A fákat megrázva apró csillogó ékszerekként, tömegesen estek a földre a dermedt bogarak.

Boróka-tarkadíszbogár lárvája.

Lamprodila (Palmar) festiva (Linnaeus, 1767) – boróka-tarkadíszbogár.

A kertészek, növénybarátok számára aggasztó tény, de előreláthatólag a város több pontján hasonlóan találkozhatunk
még a nyár folyamán a tömegesen elszaporodó boróka-tarkadíszbogárral, ami feltehetően komoly csapást mér Budapest

pikkelylevelű örökzöldjeire.

Egy másik, kevésbé kártékony, ám helyenként szintén tömeges faj a hársfa-tarkadíszbogár. Főként zuglói és városligeti előfordulását Rahmé Nikola rovarásztársam is sokszor megénekelte, remek fotókkal illusztrálva:
http://buprestidae.blogspot.hu/2007/05/2007v24-budapest-vrosliget.html
http://rahme.blogspot.hu/2008/05/budapest-vrosliget-idn-is.html
http://rahme.blogspot.hu/2007/06/vrosi-cincrek-s-egyb-bogarak.html

Lamprodila (Lamprodila) rutilans (Fabricius, 1777) – hársfa-tarkadíszbogár. Ez a példány az egyetemi kárkép-gyűjteménybe szánt hárskéregből bújt elő, melyet a zuglói Róna utcában gyűjtöttem.

Mindkét fajról szól az Élet és Tudomány 15. (2013, április) számában megjelent írás:

(Katt a képre!)

Egyetemi vizsgáimnak köszönhetően bukkantam rá a Corvinus Egyetem Budai Arborátumában a következő városlakóra. Itt ugyan nincs túl messze a különleges bogárfaunával bíró Sas-hegy, illetve a Budai-hegység, ám számomra mindenképp érdekes megfigyelés a Dicerca berolinensis (Herbst, 1779) – bükkfa-díszbogár előfordulását bizonyító röplyukak felfedetése egy gyertyán törzsén. Az arborétum területe egyébként remek bogárélőhely. Nemcsak az itt előforduló növények változatossága, hanem a természetbarát kertrendezés – odvas fák életben hagyása, korhadó ágak részben megőrzése – is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy több ritkább faj is megtalálja itt életfeltételeit.

Röplyukak gyertyánon – Carpinus betulus 'pendula'

Dicerca berolinensis (Herbst, 1779) – bükkfa-díszbogár.

Lakóhelyemhez közeledve, a bogár és bogarász számára is az egyik legbarátságtalanabb környéken, a kőbányai kínai piac mellett vettem észre a következő díszbogárfaj nyomait. Naponta járok kerékpárral a bicikliúton, melyet különféle díszfák szegélyeznek. Számos juhar is van köztük, melyek az erős környezetszennyezés miatt sorra száradnak el.

Az ilyen fákat alaposabban megnézve számos, jellegzetes röplyukat fedeztem fel nemrég. A Chrysobothris affinis (Fabricius, 1794) – aranypettyes díszbogár főként tölgyfarakásokon figyelhető meg erdeinkben, ám nem válogat a fafajokban. Bogarász ismerőseim nevelték már többek közt cseresznyéből és akácból is.

Chrysobothris affinis (Fabricius, 1794) – aranypettyes díszbogár.

Az egyik legképtelenebb bogárlelőhely a sarki buszmegálló. Már tavaly is volt szerencsém egy Anisarthron barbipes (Schrank, 1781) – szőrös cincérbe belefutni egy nyugati ostorfán. A természetben talán kétszer találkoztam ezzel a fajjal életemben. Idén is számos friss röplyuk és a tükörfolton petéző nőstény bizonyítja, hogy jól érzi magát ez a cincér a szennyezett út mentén.

Anisarthron barbipes (Schrank, 1781) – szőrös cincér.