TRIP REPORTS

2013.VI., Budapest

A már korábban közölt nagyvárosi lakótársaink mellett
újabb bogárfajokról szereztem tudomást a nyáron.

Kőbányai park, kutyasétáltatás. Egy szokatlanul rozoga fűz gyökérhez közeli részén tucatnyi jellegzetes, ovális röplyuk tátong. A hazai Dicerca-fajok közül a legvalószínűbb, hogy a Dicerca aenea (Linnaeus, 1760) – nyárfa-díszbogár a tettes. A Pest környéki homokos területek nyárfáin láthatók hasonló nyomai, ám előfordulása az erősen urbanizált környéken meglepő. 

Sajnos, élő egyedet nem láttam, de a frissebb lyukak idén kikelt bogaraktól származhatnak.



Belváros, Duna, alsó rakpart, munka utáni sörözés. Alig pár héttel az után, hogy életemben először találkoztam a Kiskunságban a Cylindera arenaria viennensis (Schrank, 1781) – bécsi parti homokfutrinkával, egy nem várt helyen is belefutottam e fürge mozgású bogárba.



Magvas gondolatok és a jól megérdemelt citromos sör ízlelgetése közben tűnt fel egy, a napon fürgén szaladó rovar a Duna part lépcsőin. Mozgása, és az a tény, hogy apró legyekre vadászott, homokfutrinkára utalt.





Sikerült megfogni, és lefényképezni ezt az egyáltalán nem ide való fajt. Talán uszadékfán érkezhetett a betondzsungelbe, egy Budapest fölötti élőhelyről



Zugló, kert. Egy fárasztó, boroscsapda-begyűjtő nap után, alkonyatkor értünk haza, rovarász barátomhoz. Társasháza kertjében méretre vágott tüzelő, halomba rakott tölgyfa található.

 

Kerékpárom első lámpájának felszerelése után a lámpa fénycsóvája a farakásra világított, ahol fürgén szaladgáló cincéreket vettünk észre. Számos friss röplyukat láttunk, és a bütükön petéző nőstények ültek, őket pedig fickós hímek kergették.



A Trichoferus campestris (Faldermann, 1835) – szállóvendég éjicincért 2010-ben közölte Hegyessy Gábor és Kutasi Csaba kollégám. Akkor még egy-két helyről volt ismert hazánkból, de azóta, úgy tűnik, tempósan terjeszkedve stabil populációt hozott létre a fővárosban is.

---