Társammal, Rahmé Nikolával két napos dél-magyarországi fotótúrára indultunk hajnalok hajnalán. A fájdalmasan korai indulásnak köszönhetően volt időnk útközben pár kiskunsági területen megállni. Az alkalmi megállásnak szánt helyek végül olyan fajokat és fényképeket eredményeztek, melyek a hétvége legkülönlegesebbjeinek bizonyultak.

Cylindera germanica Linnaeus, 1758 – parlagi homokfutrinka. Országszerte gyakori, főként szántóföldek mentén szoktam látni ezt a fajt.

A Cylindera arenaria viennensis (Schrank, 1781) – bécsi parti homokfutrinka kötött talajon, például sziken és agyagon él. Az utóbbi években kevés helyről került elő.

A Lophyridia littoralis nemoralis (Olivier, 1790) – foltos sziki homokfutrinka az előző két fajnál jóval nagyobb bogár, és a ritkás növényzettel benőtt helyeket részesíti előnyben.

Homokfutrinka-fotózás. Az izgága állatok a hőmérséklet emelkedésével egyre fürgébbek lettek.
Végül már esélyünk sem volt közelükbe férkőzni, több méterről szárnyra kaptak közeledtünkre.

A Protapalochrus flavolimbatus (Mulsant et Rey, 1853) – déli bibircsesbogár első példányai a 2000-es évek elején kerültek elő innen. cikk itt.

Hátrahagyva a repkedő homokfutrinkákat átautóztunk Fülöpházára.

Homokos területek jellemző nyári faja  a Mylabris crocata (Pallas, 1781) – pettyes hólyaghúzó.

Dianthus serotinus – kései szegfű.



Sphenoptera substriata (Krynicki, 1834) – sávos gyalogdíszbogár, szegfűfélékben fejlődik. Néha egy-egy felhő állta útját a napsugaraknak, ilyenkor volt esélyünk a fürgén röpködő bogarakat lencsevégre kapni.









A virágzó kutyatejek számos hártyásszárnyút és nagy örömömre pattanóbogarakat is vonzottak. Egy tipikus, homokon előforduló apró faj rajzásába futottunk bele.

Paracardiophorus musculus (Erichson, 1840) – pusztai szívespattanó. Dél-Európában homokos folyópartokon és tengerparton is előfordul.

Főként homokos helyeken fordul elő és szintén nyári állat az Agriotes modestus Kiesenwetter, 1858 – szürke pattanó.

A vándorló homokbuckák látványát nem tudom megunni.