Oxythyrea funesta (Poda, 1761) – sokpettyes virágbogár.

Vadonia unipunctata (Fabricius, 1787) – kétpettyes virágcincér.

Terjőke kígyószisz (Echium vulgare).

Opsilia coerulescens (Scopoli, 1763) – kígyósziszcincér.

Agapanthia violacea (Fabricius, 1775) – kék somkórócincér.

Órákig nézelődtem az aljnövényzetben. Gyakorlatilag léptenként fotóalanyokba botlottam. A csapadékos tavasz és a mostani, vihar előtti fülledt idő okozhatta a bogárbőséget.

Oberea erythrocephala (Schrank, 1776) – pirosfejű kutyatejcincér.

A közeli szántóföld egészen a kökényes-sziles erdőszélig ér.

Itt a talajon Carinatodorcadion fulvum fulvum (Scopoli, 1763) – barna gyalogcincérek tevékenykedtek.

Pedestredorcadion pedestre (Poda, 1761) – kétsávos gyalogcincér.

Fajtalankodás, avagy fajok közti erotika: Carinatodorcadion aethiops (Scopoli, 1763) – fekete gyalogcincér vs. Carinatodorcadion fulvum fulvum (Scopoli, 1763) – barna gyalogcincér.

Drilus concolor Ahrens, 1812 – fekete csigabogár.

Ptosima undecimmaculata (Herbst, 1784) – sárgafoltos díszbogár.

Alacsony bokrokon jókora pattanók csápoltak. Neopristilophus insitivus (Germar, 1824) – lapos pattanó, nőstény.

Neopristilophus insitivus (Germar, 1824) – lapos pattanó, hím.

Rutpela maculata (Poda, 1761) – tarkacsápú karcsúcincér, az egyik leggyakoribb erdőszéli cincérfaj.

Stenurella septempunctata (Fabricius, 1792) – hétpettyes karcsúcincér és Dinoptera collaris (Linnaeus, 1758) – vörösnyakú virágcincér párosodó egyedei táplálkoztak önfeledten a virágokon.

Beérve az erdőbe esett pár csepp eső, de a bogárbőség csak fokozódott. Zsákhordóbogarak fotózásával töltöttem a drága gyűjtőidőt.

Cryptocephalus sericeus sericeus (Linnaeus, 1758) – nagy fészkesbogár.

Cryptocephalus marginatus Fabricius, 1781 – kékszegélyű zömökbogár.

Cryptocephalus bipunctatus (Linnaeus, 1758) – kétpettyes zömökbogár.

Néhány Coraebus fasciatus (Villers, 1789) – szalagos díszbogár által megfertőzött tölgyágat megkopogtatva számos cincérfaj hullott a kopogtatóernyőmbe.

Mesosa nebulosa (Fabricius, 1781) – ködfoltos cincér és Leiopus nebulosus (Linnaeus, 1758) – öves gesztcincér.

Nem várt ritkaság, a Deroplia genei (Aragona, 1830) – keskeny tölgycincér is egy ilyen ágról érkezett. Ez a faj szórványosan fordul elő tölgyeseinkben, főként melegebb helyeken, többek közt a Balaton-felvidéken szokták fogni a cincérgyűjtők.

A régi kőfejtő területén rezgőnyarak és fiatal kőrisek nőnek.

Rezgőnyárban fejlődik a Saperda populnea (Linnaeus, 1758) – kis nyárfacincér.

Fiatal kőrisekről hálóztam a Tetrops starkii Chevrolat, 1859 – feketeszélű négyszeműcincért, mely cincérrel még nem találkoztam itthon, gyűjteményünkben is csak pár példány található ebből a fajból. Rokona, a Tetrops praeustus (Linnaeus, 1758) – közönséges négyszeműcincér gyümölcsfák gallyaiban fejlődik, és országszerte gyakori.

Enedreytes sepicola (Fabricius, 1792) – hatdudoros orrosbogár és …

Phaeochrotes cinctus (Paykull, 1800) – tölgy-orrosbogár is került az ernyőbe.

Lasiorhynchites praeustus (Boheman, 1845) – vörös eszelény.

Egy sziklás, rendkívül meleg erdőrészen olyan pattanókkal találkoztam, melyeket eddig még nem, vagy csak elvétve fogtam Magyarországon. Annak ellenére, hogy méterre pontosan, tucatnyi alkalommal jártam kutyát sétáltatni, gombát szedni és kirándulni ezeken a helyeken, olyan meglepetésben volt részem, amire egyáltalán nem számítottam.

Quasimus minutissimus (Germar, 1823) – parányi pattanó. Közel tíz évvel ezelőtt fogtam itt egy példányt, mely ősszel repült rám kutyasétáltatás közben. Azóta számtalanszor kerestem e fajt, rostálással és a napsütötte tölgyek alapos vizsgálatával.

Cardiophorus nigerrimus Erichson, 1840 – szenes szívespattanó. Talán két alkalommal fogtam itthon ezt a szívespattanót, és gyűjteményünkben is csak pár tucatnyi példány található.

Cardiophorus anticus Erichson, 1840 – sárgalábú szívespattanó. Az egyik, ha nem a legritkább képviselője Magyarországon a szívespattanó-formáknak. Én itthon még nem is találkoztam e fajjal.

Hazánkban négy olyan szívespattanó (Cardiophorinae) él, melynek piros vagy piros-fekete az előtora. Elkülönítésük az előtor mintázatának figyelembevételével egyszerű.

Cardiophorus vestigialis Erichson, 1840 – vöröslábú szívespattanó.
Karsztbokorerdeinkben szórványosan előforduló faj. A Budai-hegységben és a Pilisben nem ritka.

Az erdő ligetesebb részein volt szerencsém mindkét kockáspattanófajba belefutni.

Prosternon chrysocomum (Germar, 1843) – a nagy kockáspattanót régóta hajkurászom, mivel talán két helyen fogtam eddig itthon. Most kisebb és gyakoribb rokonával (Prosternon tessellatum (Linnaeus, 1758)) együtt potyogott a kopogtatóernyőbe a tölgyek lombjáról. Akadt köztük szürkés és aranyszínű szőrrel borított egyed is.

Hosszú lombhálómmal szűrögettem a tölgyek vékony, napsütötte száraz ágait. Egy "merítés" után több apró, izgága cincér szaladgált a fehér háló aljában: Axinopalpis gracilis (Krynicki, 1832) – kecses selymescincér.

Tölgyesekben gyakori a Chrysobothris affinis (Fabricius, 1794) – aranypettyes díszbogár.

Anisorus quercus (Götz, 1783) – tölgy-gyökércincér

Cylindera germanica Linnaeus, 1758 – parlagi homokfutrinka.

Egész nap kerülgetett az eső, hol a főváros felől, hol pedig a Pilis irányából dörgött az ég. Szerencsére megúsztam a bőrig ázást. Fáradtan és vidáman indultam neki az alig tíz perces hazaútnak.

A begyűjtött anyag egy része. A terepen sokszor nem egyértelmű, melyik faj kerül a hálóba, így célszerű a minden gyanús példányt eltenni. Otthon, válogatás során, a mikroszkóp alatt derül ki, valójában mit is fogtunk. A felső képen a tucatnyi Prosternon tessellatum (Linnaeus, 1758) – kis kockáspattanó közt megbúvó Prosternon chrysocomum (Germar, 1843) – nagy kockáspattanók, míg az alsó képen a számos piros lábú Cardiophorus erichsoni Buysson, 1901 – sötét szívespattanó közt néhány teljesen fekete Cardiophorus nigerrimus Erichson, 1840 – szenes szívespattanó látható.