A város főterétől nem messze, a
Petőfi-szigeten két
nyárfarönk áll. Közelebbről megvizsgálva
számos, nagyméretű díszbogárröplyukat
fedeztünk fel.
A vízparti tuskókon is sok,
jellegzetes díszbogárnyomot
láttunk.
A Sugovica túlpartján
ígéretes nyártorzó áll.
Átúszva láttam
meg, hogy itt is rengeteg a friss díszbogárnyom.
A pörbölyi
fűrésztelep messze
földön híres a bogarászok
és gyűjtők
közt. Társaimnak hála, én is jártam
már itt pár évvel ezelőtt. Akkor még csak
ismerkedtem a fényképezéssel, ám most az
új fényképezőgéppel szerettem volna
pár látványos fajt is "lőni".
Az irdatlan mennyiségű fa
sok bogárfajt vonz a közeli erdőkből. A
szikrázó napsütésben Petrával
pár perc
alatt kiszúrtuk az ékkőként ragyogó
díszbogarakat.
Szintén száraz fákba
helyezi petéit a Dicerca aenea
(Linnaeus, 1760) – nyárfa-díszbogár.
Cincéreket is láttunk: Aegomorphus clavipes (Schrank, 1781) –
tarka cincér.
Az Neoclytus acuminatus
(Fabricius, 1775) – amerikai darázscincér nem
is olyan régen érkezett meg Magyarországra,
azóta dél felől terjedve már a
fővárosban is gyakori.
Xylotrechus rusticus (Linnaeus,
1758) – egérszínű darázscincér.
És, hogy ne maradjon a nap
pattanóbogár nélkül: Agriotes ustulatus
(Schaller, 1783) – mezei pattanó, mely egyike a
legkésőbb rajzó pattanófajainknak.