ColeoColl

TRIP REPORTS

2013.VII., Eucnemi-days

A bogárszezon utolsó felvonása számomra általában a tövisnyakú bogarak keresése. Néhány fajuk már júniusban fogható, de amikor fokozatosan lerajzanak az egyéb, kora nyári bogarak, akkor jön el az ő idejük. Ezen a nyáron, a szeszélyes időjárás miatt nehezen indult a keresés, ám ahogy berobbant az igazi kánikula, sikerült a hazai húsz fajból jó néhánnyal találkoznom. Az ország számos részére eljutottam társaimmal, akik segítségét ezúton is köszönöm.

Első alkalommal a Pilisbe vezetett utunk, ahol pár éve került elő az Otho sphondyloides (Germar, 1818) – vaskos tövisnyakúbogár. A faj itteni felfedezése óta volt szerencsém párszor bükkrönkön petéző nőstényekkel találkozni, illetve egy esetben korhadt hársban is találtunk ki nem kelt egyedeket. Friss elterjedési adatai vezettek többek közt ahhoz, hogy 2013-tól felkerült a védett fajok listájára, pénzben kifejezett értéke jelenleg 50 000 Ft. A nagynak aligha, de stabilnak talán nevezhető populáció adta az ötletet, hogy megosszam élményeimet csehországi kollégáimmal. A palearktikus pattanóbogarak egyik legismertebb szakértője, Josef Mertlik és társai, Ivo Jeniš és Jan Pelikán érkezett meghívásomra a Pilisbe. Mindhárman a tövisnyakú bogarak szakértői is. Náluk eddig még nem került elő a vaskos tövisnyakúbogár, így a faj életmódját, élőhelyét tanulmányozva szerettek volna közelebb jutni csehországi és szlovákiai megtalálásához. Balszerencséjükre a megbeszélt napon alig 15 fok és erős szél várt minket az erdőszélen, amikor Rahmé Nikolával kiszálltunk az autóból. A cseh kollégák pontosak voltak, a megérkezés és az örömteli üdvözlés után neki is vágtunk az erdőnek. (Rahmé Nikola fotója).

A völgybe érve hiába bizonygattam nekik, hogy a területen számos tövisnyakú faj él, a barátságtalan időjárásban szinte minden bogár rejtve maradt előlünk. (Rahmé Nikola fotója).

Bükkrönk, mely 2011 telén dőlt ki, a kép 2012-ben készült. (Rahmé Nikola fotója).

Idei, 2013-as kép, ugyanarról a fáról. Kérge kezd leválni, a törzsből gombák nőnek. (Josef Mertlik fényképe)

Végül a hideg és a csepergő eső ellenére sikerült egy vaskos tövisnyakúbogarat találni, mely egy kéregdarab alá bújt el a szokatlan idő elől. A feladatot megoldottuk, kollégáink láthatták e ritka fajt az élőhelyén. Miután átvizsgáltuk a területet, értékes információkkal gazdagodva továbbindultak Szlovákia felé, hogy ott keressenek hasonló, a faj számára alkalmas területeket. (Josef Mertlik fényképe)

Otho sphondyloides (Germar, 1818) – vaskos tövisnyakúbogár nőstény.

Otho sphondyloides (Germar, 1818) – vaskos tövisnyakúbogár hím.

Otho sphondyloides (Germar, 1818) – vaskos tövisnyakúbogár lárvája.

Következő túránk Kotán Attilával és Seres Gáborral a Naszályra vezetett. Mindhárman imádunk ide járni. Nem nagy kiterjedése ellenére a váci Naszály hihetetlen ritkaságokkal és újdonságokkal örvendezteti meg a bogarászt, ahányszor erre jár. Idén áprilisban is voltam már itt, néhány kép akkor készült. Az Idolus picipennis (Bach, 1852) – vállfoltos pattanót még tavasszal kopogtattam hársfákról. Hazánkban főként a Bükkből ismert e hegyvidéki kis pattanóbogár.

Szintén még a tavaszi úton gyűjtöttem be az Oplosia cinerea (Mulsant, 1839) – foltos hárscincér bábját, mely pár héttel később bogárrá alakult.

Az északi erdőrész bükkösében számos korhadéklakó faj él. Ide kapaszkodtam fel, míg társaim a lejjebb elterülő tölgyesben gyűjtöttek. Száraz és gombás ágakat kopogtattam, így került elő a Dircaea australis Fairmaire, 1856 – déli komorka. Régebben sokat nézegettem a gyűjteményünkben lévő, összesen 4 db hazai, múzeumi példányt, melyek közül kettő származik a 2000-es évekből, a másik kettőn pedig nem található évszám. Nem gondoltam, hogy valaha találkozom e csinos bogárral.

Hylis cariniceps (Reitter, 1902) – ráncos tövisnyakúbogár.

Isorhipis melasoides (Laporte, 1835) – legyezős tövisnyakúbogár.

Az Ulorhinus bilineatus (Germar, 1818) – dülledtszemű orrosbogár egyedei árnyasabb részeken fekvő rönkökön szaladgáltak fürgén.

Társaim sem tétlenkedtek. A cseres tölgyesben repkedő Akimerus schaefferi (Laicharting, 1784) – szilfacincéreket…

és Purpuricenus kaehleri (Linnaeus, 1758) – hosszúcsápú vércincéreket láttak.

A lombkoronában pattanók is mozogtak: Prosternon chrysocomum (Germar, 1843) – nagy kockáspattanó

Hazafelé tartva az út menti dárdaheréken a Chlorophorus hungaricus Seidlitz, 1871 – magyar darázscincér táplálkozó egyedeivel találkoztunk.

Következő hétvégén, a nyugati végeken és a Balaton-felvidéken hajkurásztuk a bogarakat Kotán Attilával. Afféle hálóletévő utazásnak szántuk a szokatlanul hosszú szezon végére ezt az utat. Ám a sikerektől felbuzdulva, másfél héttel később múzeumi kollégáimmal is ellátogattunk a helyre. Valahogy ez a szezon nem akar végetérni.

Korai indulás után, már délelőtt kedvenc Vas megyei erdőnkben vizsgáltunk a gombás farönköket a szúnyoginvázióban.

Thambus friwaldszkyi Bonvouloir, 1871 – Frivaldszky-tövisnyakúbogár. Apró faj, mely alig pár helyről ismert Magyarországon.

Nematodes filum (Fabricius, 1801) – karcsú tövisnyakúbogár.

Mindig nagy élmény találkozni a kipusztulástól fenyegetett Osmoderma eremita (Scopoli, 1763) – remetebogárral. Az öreg erdők felszámolásának és a gátlástalan gyűjtőknek hála haznánkban alig pár stabil populációját ismerjük. Gyors fényképezés után szárnyrakapott az amúgy méretéhez képest fürge bogár, maga után sárgabarackillatot húzva a levegőben.

Az estét egy, számunkra szintén kedves fáslegelőn töltöttük. Este sajnos esett, de pár faj itt is előkerült.

Nyár közepén a nagytestű cincérek és lemezescsápúak is előbújnak.

Lucanus cervus cervus (Linnaeus, 1758) – nagy szarvasbogár.

Prionus coriarius (Linnaeus, 1758) – csőszcincér.

Cerambyx cerdo Linnaeus, 1758 – nagy hőscincér.

Este fénycsapdánkra Dytiscus marginalis Linnaeus, 1758 – szegélyes csíkbogár érkezett.

Másnap a Balaton-felvidéken kerestünk kedvünkre való erdőket. Tapolca közelében, az egykori katonai területen öreg tölgyliget terül el. Gyűjteményi adat hozott minket ide: a Farsus dubius (Piller et Mitterpacher, 1783) – zömök tövisnyakúbogár két példányát 1993-ban fogta Bartha Péter. Ezen kívül 1987-ből ismert még egyetlen Baranya megyei példány hazánkból. Tavaly is kísérletet tettünk a hely és a faj megtalálására, ám nem jártunk sikerrel. Cseh kollégáktól megtudtunk időközben, hogy a bogár éjjel aktív, ilyenkor sétál gombás rönkökön. odvak közelében. Attilával egy szimpatikus részen nekivágtunk az erdőnek.

Kidőlt tölgyfa. Gombás kérge alatt számos bogárfajt találtunk.
A farönk alá lepedőt terítve, apránként néztük át az ígéretes részeket.

A puhább farészben elpusztult egyedeket találtunk.

A ki nem kelt állatok bábkamráját jellegzetes gombagyűrű veszi körül.

Némelyik röplyukban élő állat mozgott. Nyári állat révén még ilyen késői időpontban is találtunk éppen kibújó egyedeket.

Az alapos és fáradhatatlan keresésnek meg is lett az eredménye.
Farsus dubius (Piller et Mitterpacher, 1783) zömök tövisnyakúbogár.

A hímek és nőstények közt hatalmas a méretbeli különbség.
A nőstény bő centis, míg a kisebb hímek testhossza alig éri el a 3 millimétert.

A gombás fa más tövisnyakúakat is vonz. Elpusztult Dromaeolus barnabita (A. et J. B. Villa, 1838) – csuhás tövisnyakúbogár maradványait és egy hazaérkezésünkig ismeretlen kilétű apró állatot találtunk a fán. Itthon aztán kiderült, hogy nem mást fogtunk, mint a Clypeorhagus clypeatus (Hampe, 1850) – széleshomlokú tövisnyakúbogarat, melynek eddig csak Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, a mágócsi kastély parkjából kerültek elő példányai, melyeket Hegyessy Gábor gyűjtött 2004-ben.

Clypeorhagus clypeatus (Hampe, 1850) – széleshomlokú tövisnyakúbogár.

A korhadó fában a faj lárváját is megtaláltuk.

A Drapetes mordelloides (Host, 1789) – kétcseppes merevpattanó napsütötte, gombás fákban fejlődik.

A másfél héttel későbbi úton is örömbogarászat folyt, a nők és a férfiak jelentősen jobb arányával.

Hatalmas farkaspókok szaladgáltak a száradó fűcsomók közt. Réti farkaspók - Hogna radiata

Kéreg alatt lapult a szintén nem gyakori, védett Cryphaeus cornutus (Fischer de Waldheim, 1823) – szarvas gyászbogár tucatnyi példánya.

E két ritka bogárfaj tömegesnek mondható jelenléte olyan élmény, melyet nem felejtünk el könnyen.

Az erős napsütés elől szintén a kéreg alá bújva találtuk a Chrysolina cerealis alternans (Panzer, 1799) – változó mentalevelészt.

Cerambyx cerdo Linnaeus, 1758 – nagy hőscincér női kézben.

Nem messze a felfedezett helytől öreg fáslegelő terül el. Itt jártunk már tavaly, és a Cerambyx welensii Küster, 1846 – molyhos hőscincér erős populációjára bukkantunk.

Ez a hely tartogat még meglepetést számunkra. Eredményes gyűjtést magunk mögött tudva vágtunk neki hazavezető útnak.