ColeoColl

TRIP REPORTS

2013.V.9-19.

Ezen a tavaszon nagyot kockáztatva a vizsgaidőszak előtt, május elején indultunk balkáni expedíciónkra. Egészen az indulást megelőző napokig Montenegrót és Albániát céloztuk meg, az útiterv is ehhez készült. Ám a kedvezőtlen időjárás előrejelzése miatt egy héttel az indulás előtt módosítottunk a terveken, és ismét Görögországot vettük célba. Ezúttal egy tágasabb autóval, öten indultunk a tíznapos útnak. Megszokott társaimhoz, Kotán Attilához (Cerambycidae) és Petrához (Utazidae és Jólérzeidae) ezúttal, Németh Győző (Cerambycidae) és Szénási Valentin (Curculionidae) csatlakoztak. A frontos, sokszor kellemetlen idő sajnos utolért minket, számos kedvelt helyünkön emiatt nem tudunk jó eredményt elérni, noha egész a Spártáig autóztunk a jó idő reményében. Több, tavaly nyárról már ismert helyet látogattunk meg, ezúttal tavaszi aszpektusban vizsgáltuk a rovarfaunájukat.

Első megállónk, ahol már a hálókat is elővettük Dél-Macedóniában, a görög határtól nem messze volt.

A párás időben sok bogarat hálóztunk az üde aljnövényzetről, mint például a
Vadonia moesiaca (K. Daniel et J.Daniel, 1891) nevű virágcincért

Ezután szélsebesen utaztunk első napi szállásunkra, az már jól ismert, és pihenőhelynek tökéletes Ossza-hegyre.

Szelídgesztenye száraz gallyaiban kifejlett Ropalopus clavipes (Fabricius, 1775) – feketelábú facincérek várták születésük pillanatát.

Másnap délelőtt pár órát szántunk a már ismert ossai helyekre.

Virágzó kőrisről hálóztam több Tetrops starkii Chevrolat, 1859 – feketeszélű négyszeműcincért, mellyel akkor találkoztam életemben először.

Tempósan autóztunk délnek. Szálláshelyet a szárazföldi rész déli oldalán, a Timfrisztosz hegyen találtunk. Külföldi kollégáink koordinátái alapján kerestük fel ezt az élőhelyet.

A hegy teteje felé haladva köves talajon, ritkás jegenyefenyvesben gyűjtöttünk. A kecskék által lelegelt réteken gyalogcincéreket találtunk a sötétedés előtti csípős hidegben.

Pedestredorcadion veluchense (Pic, 1903) hím

Pedestredorcadion veluchense (Pic, 1903) nőstény.

Másnap egy odvas fenyőmatuzsálem belsejében számomra ismeretlen pattanólárvákat gyűjtöttem. Ezek közül néhány itthon bogárrá alakult a nyár folyamán.

A faj pontos meghatározására még várnom kell, de valószínűleg az Elathous brucki Candèze, 1878, mely fajból egy, legalább száz éve gyűjtött példány található a Bogárgyüjteményben.

Az öreg fenyők száraz kérge alatt viszonylag sok bogár lapult, köztük a Allonyx quadrimaculatus (Schaller, 1783) – négyfoltos szúfarkas is.

Utunk harmadik napján már el is értük a Peloponnészoszra vezető hidat.

Carabus-faj szálláshelyünkről.

A Tilloidea unifasciata (Fabricius, 1787) – szőlő-szúfarkas tucatszámra hullott a kopogtatóernyőnkbe a napsütötte tölgyekről és szilekről.

Spárta felé megálltunk a már jól ismert réten, ahol társaim fűcincéreker reméltek. Számításuk bevált, s a cincéreken kívül más bogár is bőven akadt.

Opsilia coerulescens (Scopoli, 1763) – kígyósziszcincér.

Oxylia duponcheli (Brullé, 1833).

Pilemia hladilorum (Holzschuh, 2006)

Pilemia inarmata Holzschuh 1984

Bogáncson táplálkozó rózsabogarak: Netocia Ungarica viridana Brullé, 1812

Ligetesebb részeken Athous-fajok ültek a fűszálak tetején.

Imolán táplálkozó és kopuláló Cortodera steineri Sama, 1997 pár.

Cortodera steineri Sama, 1997.

Az aljnövényzet hálózása közben több Agriotes-fajt is gyűjtöttem. Hasonlóságuk és változatosságuk miatt terepen szinte lehetetlen határozni őket. Faji hovatartozásuk így csak itthon, preparálás után derült ki. Agriotes rufipalpis (Brullé, 1832), Agriotes paludum (kiesenwetter, 1859) és Agriotes sputator (Linnaeus, 1758).

Rostálás utáni rovarfuttatás.

Prostomis mandibularis (Fabricius, 1801) – európai fogasállúbogár

Sötétedés után egy jól bejáratott helyünkön, Spárta fölött gyalogpattanókat keresgéltünk. Párosodó Dima parnonensis Schimmel, 2007.

Másnap Spárta fölött gyűjtöttünk a Tajgetosz déli lejtőin. Itt végre megtapasztalhattuk a mediterrán nyarat. A naptól felhevült sziklák sugározták a meleget, mi pedig a nyüzsgő rovarsereget hajkurásztuk.

Kardosfátyolka (Nemoptera)

Vadonia bisignata (Brullé, 1832)

Buthus occitanus (Amoreux, 1789)

Julodis pubescens (Olivier, 1790)

Agapanthia asphodeli (Latreille 1804) királyné gyertyáján.

Ochina ptinoides (Marsham, 1802), mutatós álszú borostyánról.

Rejtő színű araszolóhernyó és egy imádkozósáska lárvája: gyalogcincér keresésének melléktermékei.

Neodorcadion virleti (Brullé, 1833)

Hangulatos, ám hűvös szállás Megalopoli közelében.

Ptilophorus dufouri (Latreille, 1817) – szürke darázsbogár

Másnap szerencsére elvonult a front, és virágos réteken szedegethettük a bogarakat.

Paracorymbia pallens (Brullé, 1833)

Mallosia graeca (Sturm, 1843)

Két mutatósabb tolvajbogár, a főként kopogtatva gyűjtött fajok közül. Ptinus sexpunctatus Panzer, 1789 – hatfoltos tolvajbogár és egy Dignomus-faj.

Utunk a hűvös Menalon hegységbe vezetett.

Esti szálláshelyünkön Attila kivágott Prunus-ágakat faragott meg, melyekből tucatszám kerültek elő a kikelésre váró díszbogarak.

Anthaxia lucens Küster, 1852

Anthaxia vittula Kiesenwetter, 1857, virágzó galagonyáról kopogtatva.

Anthaxia hungarica (Scopoli, 1772) – magyar virágdíszbogár, mindenfelé gyakori Görögországban.

Anthribus fasciatus Forster, 1770 – foltsoros pajzstetvész, pajzstetves fenyőágakról kopogtatva.

A Mecorhis ungarica (Herbst, 1783) – magyar eszelény vadrózsán él.

A számos görög folyó egyikének partján…

Utunk felénél visszakanyarodtunk északra, és elértük az Olümposzt.

Ezer méteren bóklásztunk, egy üde réten.

Tömegesen rajzó bogáncscincéreket találtunk a királyné gyertyáján.
Agapanthia schurmanni Sama, 1979.

A közönségkedvenc Carabus arcadicus Gistl, 1850 is előkerült.

A Cortodera steineri Sama, 1997 itt is gyakori volt.

Dorcadion (Carinatodorcadion) propinquum Breuning, 1962.

Esti fürdőszobánk fagyos vizén gőtelárvákkal és unkákkal osztoztunk.

Utolsó éjszakáinkat északon, a Kaimakcalanon és környékén töltöttük. Már jártunk itt nyáron, és számos jó fajt találtunk akkor is. Most a korábbi időpontnak köszönhetően újabb, nem is akármilyen fajokkal bővült a zsákmány.

Esti szállásunk egy bükkerdő szélén volt.

Még be sem sötétedett igazán, amikor az első gyalogpattanót megtaláltam. Ahogy sorra nekiálltunk az éjszakai műszaknak, és fejlámpáinkkal az avart, és a fatörzseket vizsgáltuk, úgy kerültek elő az újabb és újabb példányok.

Az izgága hímek gyakran csoportosan támadták a párzásra kész, feromont eregető nőstényeket.

A Dima riesei Platia, 2010 gyalogpattanó csúcsrajzásába futottunk bele. Tavaly csak elpusztult egyedeket és néhány lárvát találtunk, de most végre szerencsénk volt.

Hypoganus inunctus (Lacordaire, 1835) – téglavörös pattanó bükktörzsről.

Reggel félvad lócsapat ébresztett minket.

Ezerötszáz méteren, a frissen elolvadt hó nyomában éledező rovarvilággal találkoztunk.

Pedestredorcadion kaimakcalanum Jurecek, 1929.

Az üde legelőkön számos pattanóbogár repkedett. Egy nemrég leírt fajt szerettem volna itt megtalálni. A begyűjtött anyag preparálásakor derült ki, hogy sikerrel jártunk. A Cidnopus macedonicus-t 1989-ben írták le észak-Görögországból, kettő hím példány alapján. Az általunk gyűjtött anyagban több nőstény is van, mely a leírás születésekor még nem volt ismert. Leírása már folyamatban van.

Cidnopus macedonicus Cate et Platia, 1989

Mutatós Carabus-faj, a nedves rétről.

Dorcadion ljubetense Pic, 1909

Kissé sietősre sikeredett utunkat sajnos sokszor befolyásolta a kedvezőtlen időjárás. Ennek ellenére ismét számos olyan fajjal találkoztunk, melyekkel eddig még ezelőtt sosem.