TRIP REPORTS

2011.V.13-26, Görögország

Ebben az évben május közepétõl terveztünk egy kéthetes külföldi gyûjtõutat. A két évvel ezelõtti görögországi utazásunk folytatásaként ezúttal Dél-Görögországot választottuk a két barátommal, Kotán Attilával és Márkus Andrással. A jól bevált csapat reggel hatkor ált össze Szegeden, és innen Szerbián és Macedónián át, egyhuzamban leautóztunk a görög-macedón határtól mintegy kétórányira lévõ Ossza hegyig. Innen indult kéthetes körutazásunk, melynek során délnek tartva Larisszán át eljutottunk a tengerig, majd kelet felé elértük a Peloponnészoszra átvezetõ Rio-Antirio hidat. Innen a félsziget közepe felé tartva Megalopoliig, majd Spártáig vezetett utunk. A legdélebbi hegység, a Taigetosz éríntése után visszafordultunk, és Korintoszon áthaladva hagytuk el a Peloponnészoszt, majd visszatértünk az Osszára. Utolsó napjainkat pedig a már ismert Haszia hegységben töltöttük. Az idõjárás meglehetõsen változatos volt, ahogy különféle tájakon jártunk. A hegyekben még kora tavaszi állapotok uralkodtak, sok helyen a reggeli felszálló párából délutánra összefüggõ felhõzet alakult ki, és nemegyszer bõrig áztunk. Az éjszakák a tengerparti szálláshelyek kivételével hûvösek voltak, fagy is elõfordult reggelente. 1400 méteres tengerszint feletti magasságban gyakran sétáltunk hófoltok között. A rovarfaunán érezni lehetett a hosszú tavasz hatását, az országra jellemzõ díszbogarakkal például alig találkoztunk. Ennek ellenére rendkívül gazdag anyagot sikerült hazahoznunk, megítélésem szerint legalább háromezer állattal gyarapítva múzeumunk bogárgyûjteményét.



Indulás Szegedrõl.



A sofõr ezúttal is Attila volt, több mint 4200 kilométert vezetett gond nélkül a két hét folyamán.





Késõ délután már megpillanthattuk az Olimposz havas csúcsait.



Elsõ szálláshelyünkön méhkaptárhordó lovakkal osztoztunk.





Arias-díszbogár (Kisanthobia ariasi) a tölgyek felsõ ágairól hálózva.



Saperda quercus, melyet egy napsütötte tölgy száraz ágairól lombhálóztam, társaim nagy örömére.



A tölgyerdõ árnyas szurdokvölgyeiben buja a vegetáció.



Az ilyen helyeken érdemes rostálni, számos apró, avarlakó állat gyûjthetõ így



Karitsai tengerpart. Sehol egy turista, alkalmas hely volt elsõ görög gíroszunk elfogyasztására. (fénykép: Kotán A.)



Sátorhelyünket elhagyva feljebb hatoltunk a hegységben, kilencszáz méteren már megjelentek az elsõ lucfenyõk.



Egy tisztáson akadt hálónkba ez a meglehetõsen ritka és tetszetõs díszbogár,
az Anthaxia midas.





Esti sátorhelyünk: a hegygerinc vegyes erdeje (fénykép: Kotán Attila).





Éjjel elemlámpával jártuk a környéket. Az avarban és a fák törzsén számos éjszakai bogár tevékenykedett. Nagyobb testû futóbogár: Myas chalybaeus.



Nyúlánk korongbogárfaj: Temnoscheila caerulea



A vastag bükkavarból is sok bogár bújt elõ a sötétben.



A nedvesebb részeken röpképtelen pattanóbogarakat vettünk észre. Ezeket a rejtett életmódú bogarakat más módszerrel nehéz megtalálni, de a fejlámpák fényénél számos egyed került elõ





Dima pecoudi.







Másnap ezer méter fölé kapaszkodtunk az Osszán. Hála a sípályákra vezetõ jó minõségû utaknak, a legtöbb görög hegyre könnyen fel lehet autózni (fénykép: Kotán Attila).





Ilyen magasan már nincsenek fák, az üde hegyi legelõkön, a talajon lehet bogarakat találni, mint ezt a fémes színû pattanóbogarat is: Selatosomus amplicollis.



Kõ alatt élõ, röpképtelen, éjszakai gyászbogár: Asida fairmairei fairmairei.



Szintén pázsitlakó: a mi pannongyíkunk ide való alfaja.



Még magasabbra jutva a kopár, hófoltos hegycsúcsot is megpillanthattuk.



Az elsõ gyalogcincér, amivel találkoztunk, a csak itt elõforduló Dorcadion ossae volt.





Valamivel lejjebb egy újabb gyalogcincér sétált az úton: Dorcadion thessalicum.



Továbbhaladva dél felé, alacsonyabb tájakon utaztunk át. A Herophila tristis fõleg fügében fejlõdõ, röpképtelen cincér. Ez az egyed a betonúton sétált át elõttünk a Kallidromo-hegységben.



Purpuricenus dalmatinus – egy mutatós cincér a macchiából.



Következõ megállóhelyünk a számomra barátságtalan Parnasszosz-hegység volt. Az erõs szélben gyalogcincérek után kutattak társaim a köves talajon.





Az eredmény egy apró faj, a Dorcadion minutum, melynek hímje és nõsténye meglehetõsen különbözik.









1500 méteren a nemrég elolvadt hó által lenyomott aljnövényzettel, és tél végén nyíló virágokkal találkoztunk.



A hegység déli oldalán lakatlan üdülõfalvakon át vezetett utunk, ahol olyan kora tavaszi  bogarakkal találkoztunk,
mint a nálunk április elején rajzó redõs virágdíszbogár(Anthaxia plicata).





Egy újabb apró, alig három éve leírt gyalogcincér rajzásába futottunk bele: Dorcadion vincenzae.



Zöld korongcincér (Callidium aeneum).



Megunva a hûvös hegyvidéki idõjárást, délnek tartva eljutottunk Delphoiig.



Az ókori romok körül nagytestû, sivatagi hangulatot idézõ gyászbogarak sétáltak. Cephalostenus orbicollis.



Akis elongata.



Végre a tengert is megpillanthattam Galaxidi falvában.



A tengerhez közel találtunk szálláshelyet, itt végre nem kellett fagyoskodnunk éjszaka.



Meliboeus-faj.



Nagy örömömre Attila észrevett a földön egy pikkelyespattanót (Lacon kapleri).



Fényre érkezett ez a Közel-Keletrõl betelepült cincérfaj: Xylotrechus stebbingi



A területen embermagasságú kutyatejfélék (Euphorbia dendroides) színesítik a tájat.



Száraz törzseikben egy nemrég felfedezett cincérfaj él. Hosszas keresés után egyetlen szabadban lévõ állatot találtunk, de számos bábot, és eltömött röpnyilással ellátott ágat sikerült gyûjteni.



Parmena novaki.



Ez a fõként a Peloponnészoszon elõforduló fûcincérfaj, a Mallosia graeca, mely iringóban fejlõdik. A nõstények tápnövényük tövében ücsörögnek, míg a náluk kisebb termetû hímek meleg idõben repkednek.



Híd a félszigetre.



Csapadékos és hûvös idõ fogadott elsõ peloponnészoszi megállóhelyünkön, az Aroania-hegységben.



A mi lábatlangyíkunk görög rokona: Anguis graeca.



Aljnövényzetrõl hálóztam ezt a látványos díszbogarat: Anthaxia lucens.





Az esõ elõl menekülve és a félsziget közepe felé tartva áthaladtunk Megalopoli városán, majd az Alfiosz folyó partján keresgélhettem a közeledõ zivatar elõtt (fénykép: Kotán Attila)





A folyó sóderes, köves partján több fövénypattanófajjal találkoztam, a legapróbb, alig két milliméteres faj a szemecskés fövenypattanó (Zorochros meridionalis) volt.



Egy szintén folyópartokon élõ lapos, nagyobb állat az Agrypnus crenicollis.



A gát oldalában érdekes darázsbogarak élnek: szürke darázsbogár (Ptilophorus dufouri).



A szakadó esõben egy kis kápolna (vagy ravatalozó) kertjében találtunk menedéket. Az épület nem volt zárva, így megmenekültünk a csapadéktól és az autóban eltöltött unalmas óráktól.





Másnap reggel csuromvizes erdõ és derékig érõ aljnövényzet fogadott minket.



A területen három évvel ezelõtt komoly erdõtûz tombolt. A környék erdeiben mindenfelé fekete, leégett tölgyek meredeztek az ég felé.



Közel három centis, lomha ormányosok mászkáltak a fák törzsén. (Hylobius alpheus).





Délnyugatnak tartva újabb sóderes, kiszáradófélben lévõ folyóparton szedegettük az apróságokat.





Egy nagyobb fövénypattanófaj, a Zorochros alysidotus, mely három milliméteres testhosszával igazi óriásnak számít a rokonai közt.



(photo: András Márkus)



(photo: András Márkus)



A Tajgetosz lábát elérve változatos tájra értünk. A virágzó galagonyákon és termetes tölgymatuzsálemeken nyüzsgött a rovarélet.











Elhalt tölgy kérge alatt lapult ez a leopárdsikló (Zamenis situla), mely az egyik legszebb kígyófaj a balkáni régióban.





Az egyik szikla alatt egy hatalmas négycsíkos sikló (Elaphe quatuorlineata) lapult.



Attila legyúrta.





A domboldalon évszázados tölgyekbõl álló ligetben bolyongtunk. Az odvas fák olyan fajoknak nyújtanak kedvezõ életfeltételeket, mint a tarka pikkelyespattanó (Lacon querceus), az éknyakú pattanó (Ischnodes sanguinicollis), a korhópattanó (Procraerus tibialis) és a pirosnyakú szívespattanó (Cardiophorus gramineus).



Egész nap a területen gyûjtöttünk, a fülledt, vihar elõtti idõben kopogtattuk az alacsonyabb tölgybokrokat.



Grammoptera auricollis.





Ennyire délen már él ez a látványos vércincérféle: Calchaenesthes oblongomaculatus.





Elcsigázott társaim: Attila...



... és András.



Délután Athous-fajok akadtak a fûhálóba.







Egy kisebb patak partján ismét sikerült több Zorochros-fajt találnunk. Összeszedésük csak egyesével, aprólékos módon történhet, ráadásul jobb minden egyedet elhozni, hiszen sokszor csak itthon, mikroszkóp alatt derül ki, hogy hány fajt is találtunk.







A patakpartról egy érdekes külsejû gyászbogár: Opatrum verrucosum.



Újabb gyalogcincér a kecskenyáj által használt földúton: Neodorcadion virleti.



(Fénykép: Márkus András)



Másnap a Tajgetoszt vettük célba.



Itt is komoly erdõtûz égett pár évvel ezelõtt, a hegység fenyveseit szinte teljesen tönkretette.



Gyászcincér (Morimus asper).



Jókora korongbogár jegenyefenyõ kérge alól: Peltis grossa.



Ezen a napon találkoztunk Ilniczky Sándor cimboránkkal, aki már nem elõször járt a területen, és volt kedves megmutatni pár általa jól ismert bogárlelõhelyet.





Az út mentén feltûnõ kutyatejeket (Euphorbia wulfenii) láttunk, és egy alkalmas helyen megállva az Oberea taygetana nevû cincér tömegrajzásába futottunk bele.



Spártát elhagyva északnak vettük az irányt, és tölgyes-bozótos dombvidéken meg-megállva gyûjtöttünk. Az éjszakát is a területen töltöttük.



A szalagos szúfarkassal (Opilo taeniatus) szinte mindenhol találkoztunk.



A bozótos szélén növõ kígyósziszeken olyan cincéreket találtunk, mint a Oxylia duponcheli és a Magyarországon is élõ  kígyósziszcincér (Opsilia coerulescens).



Magyar virágbogár (Protaetia ungarica).



Phytoecia caerulea baccueti.







A lágyszárúakban rendkívül gazdag réteken több órát keresgéltünk. Ahol több tõ atracélt láttunk, érdemes volt alaposabban körülnézni. A mi atracélcincérünk kisebb termetû rokonát, a Pilemia inarmata-t több egyedét sikerült megtalálnunk a növények tövén illetve virágzatán.



A lombhálóba itt is került a mutatós Calchaenesthes oblongomaculatus
(fénykép: Kotán Attila).





Kaires település templomkertjében hatalmas platánok állnak. A legtermetesebb tíz méternél is nagyobb törzskerületû.





A települést elhagyva délután a hegyekbe indultunk.



Itt ezer méter körüli magasságban egy szimpatikus területen a kövek közt keresgéltünk újabb Dima-faj után.



Az eredmény nem is maradt el: Dima parnonensis Éjjel a területre visszatérve az alig tíz fokban számos egyedet láttunk az avar tetején ülni.



Másnap sátorhelyünk elhagyása elõtt meghálóztuk a napsütötte tölgyeket.



Így került elõ a Anostirus jarmilae nevû pattanófaj.



A kedvezõtlen idõjárás miatt két nap múlva elhagytuk a Peloponnészoszt, és Korinthián át visszatértünk Attikára, ahol a Kallidromo hegységet vettük célba. Itt délutáni megérkezésünk után hegyi falvak közt bóklásztunk, elemlámpával sétáltunk az erdõkben.



Este tíz körül fáradtan kerestünk szálláshelyet, és gyors sátorállítás után már el is tettük magunkat másnapra. Egy órát aludhattunk csak, amikor üvöltözésre ébredtünk, és a sátorból kilépve egy csapat felfegyverzett kommandóssal találtuk magunkat szemben, akik lámpáikat és gépfegyvereiket ránk célozva kiabáltak, és a földre taszítottak minket. Miközben megmotoztak és kiforgatták sátrainkat, illetve átvizsgálták az autót, végig azt szerették volna tudni, hogy hol van a fegyver és a kábítószer. Amennyire meglepettségünk és az õ angoltudásuk engedte, próbáltuk elmagyarázni nekik, hogy csak turisták vagyunk, de kellett vagy fél óra fontoskodás, míg rájöttek szegények, hogy bizony jobb lett volna az õrsön nézni a meccset tovább, mert elég nagy kapufát lõttek velünk. Végül felvették adatainkat, és sértõdötten odébbálltak, azt sem mondva, hogy "sorry". Az éjszaka többi része ehhez képest eseménytelenül telt. Reggel arra a megállapításra jutottunk, hogy rossz helyen voltunk rossz idõben, és folytattuk utunkat.



Gyalogcincér, még nem tudjuk miféle.



A hegységben elõforduló két gyalogpattanó közül az egyikkel sikerült találkozni:
Dima fokidensis.




Még az elit alakulat érkezése elõtt került elõ az egyik legszebb futóbogárfaj, a Carabus arcadicus.



Az eredeti terveken némileg változtatva visszatértünk az Osszára, és igyekeztünk minél több fajjal bõvíteni az innen származó anyagot.







Az út szélén egy fiatal balkáni haragossiklót (Hierophis gemonensis) találtunk, szerencsére nem elütve.



Pont tíz napja jártunk ugyanitt, azóta kissé elcsigázódtunk…





A buja aljnövényzeten számos rovart találtunk. Ez épp egy rendhagyó színezetû korhópattanó (Procraerus tibialis), mely általában teljesen fekete szokott lenni.



Délután egy mesebeli szelidgesztenye-ligetben gyûjtöttünk, és az éjszakát is itt töltöttük.





Az õsöreg, odvas fák lombjáról alkonyatkor tucatnyi, ritkábbnál ritkább és Magyarországon is elõforduló pattanóbogarat sikerült lombhálóinkkal gyûjteni.









Sárgafejû pattanó (Brachygonus ruficeps).



Szenes szívespattanó (Cardiophorus nigerrimus).



Sárgalábú szívespattanó (Cardiophorus anticus).



Megerle-pattanó (Brachygonus megerlei).



Tarka pikkelyespattanó (Lacon querceus).



A gyûjtést éjszaka is folytattuk, fõként gyászbogarakkal találkoztunk a fák törzsén.



Ez a kis Euscorpius-faj mindenhol elõkerült utunk folyamán.



Fogastorkú lisztbogár (Tenebrio opacus).



Helops rossii, a Mediterráneumban nagyon gyakori gyászbogárfaj,



Nemritkán egy órát is eltöltöttünk esténként a napi anyag elcsomagolásával.



Másnap Andris az avarból többek közt néhány röpképtelen ormányost rostált.



Brachysomus-faj. Podlussány Attila ormányosbogarász kollégánk két évvel ezelõtt tudományra új fajt gyûjtött nem messze innen. Talán a mi példányaink is az új fajhoz tartoznak.





A hegység nyugati oldalán a tûzforró aszfalton szaladó gyalogcincéreket vettünk észre. Megállva az árnyasabb részeken számos egyéb bogárfajjal találkoztunk.







Dorcadion etruscum bravardi.



Az ökörfarkkórókon bogáncscincérek tevékenykedtek: ökörfarkkóró-cincér
(Agapanthia kirbyi).



Vadonia bisignata nevû virágcincéreket hajkurásztunk a tûzõ napon.





Kapitális, elgázolt balkáni haragossikló.



A Meteóráknál is végig az esõvel a nyomunkban autóztunk, míg végül eljutottunk Vlahava településéhez



(fénykép: Kotán Attila).









Egy hõn áhított cincér: Aegomorphus krueperi.



Zuzmós gallyakról kopogtattam ezt a héjbogárfélét: Diplagia hellenica.



Sûrû tölgyerdõben gyûjtöttünk borús idõben. A lombhálózás pár érdekesebb fajt hozott.



A kék pattanó (Limoniscus violaceus) Görögországból három helyrõl ismert. Utunk során mindhárom helyen megfordultunk, és végül itt sikerült egy példánnyal találkoznunk.



Kétfoltos pattanó (Calambus bipustulatus).



Dicronychus brullei.



Utolsó napunkat Anixi közelében töltöttük. Két évvel ezelõtt már megismertük a területet, társaim cincéreket hajkurásztak a falu közeli tölgyesben, míg én a folyóparton bóklásztam.



A tûzõ napon homokfutrinkák (Cicindela monticola arlbanica) vadásztak a fövenyen.
(det J. Wiesner, 2011)



A sóderes folyóparton Zorochros-fajokat szedegettem a kövek közül.



A folyó hozta elém ezt a félholt cincért: vöröscombú facincér (Ropalopus varini).









A parton növõ platánok odvaiba beletúrva remetebogár (Osmoderma eremita) bábjait és lárváit találtam. Valamint fõ ellenségük, a fûzfapattanó (Elater ferrugineus) és a Pittonotus theseus ceruzavastagságú drótférgei is kezembe akadtak.





A hazahozott drótférgekbõl pár hét múlva egy szép kis hím született.
Fûzfapattanó (Elater ferrugineus)



Búcsúzóul egy újabb gyalogcincér (Dorcadion kozani).



Aztán egy hirtelen jött ötlettõl vezérelve, és a szokásos délutáni zivatarnak köszönhetõen kocsiba szálltunk, és Attila egyenesen hazavezetett Budapestre.





A két évvel ezelõtti utunkhoz hasonlítva, az idõjárással a késõbbi idõpont ellenére több gondunk akadt. A sok csapadék ellenére jóval gazdagabb és érdekesebb bogáranyagot sikerült gyûjtenünk, mely talán annak köszönhetõ, hogy a két hét alatt közel ötven gyûjtõhelyen jártunk, és fáradságot nem ismerve hajtottuk az újabbnál újabb fajokat. Ennek eredményeképpen az utolsó napokra szellemi és fizikaitartalékaink végére értünk. De megérte!

Az út során megfigyelt és gyûjtõtt pattanó, tövisnyakú és cincérfajok listája:

ELATERIDAE

Agrypninae

Agrypnus crenicollis
Calais pareysii
Drasterius bimaculatus
Lacon kapleri 
Lacon punctatus
Lacon querceus

Cardiophorinae

Cardiophorus anticus
Cardiophorus discicollis
Cardiophorus erichsoni
Cardiophorus gramineus
Cardiophorus nigerrimus
Cardiophorus dolini
Cardiophorus freudei
Cardiophorus zianii
Cardiophorus vestigialis
Cardiophorus ruficruris
Dicronychus brullei
Dicronychus cinereus
Dicronychus equiseti
Dicronychus rubripes
Dicronychus sp.

Dendrometrinae

Agriotes acuminatus
Agriotes pilosellus
Agriotes paludum
Agriotes rufipalpis
Agriotes sp 3
Anostirus jarmilae 
Athous haemorrhoidalis
Athous belloi
Athous magnanii
Calambus bipustulatus
Cidnopus pilosus
Dima fokidensis (?)
Dima parnonensis
Dima pecoudi 
Limoniscus violaceus
Limonius minutus
Nothodes parvulus
Peripontius terminatus
Prosternon chrysocomun
Selatosomus amplicollis (?)
Selatosomus latus

Elaterinae

Adrastus limbatus
Adrastus rachifer
Ampedus cardinalis
Ampedus cinnaberinus
Ampedus elegantulus
Ampedus elongatulus
Ampedus nigerrimus
Ampedus nigrinus
Ampedus pomorum
Ampedus praeustus
Ampedus rufipennis
Ampedus sanguineus
Ampedus sinuatus
Brachygonus megerlei
Brachygonus ruficeps
Elater ferrugineus (larva)
Idolus picipennis
Ischnodes sanguinicollis
Portmidius austriacus
Procraerus tibialis
Synaptus filiformis

Melanotinae

Melanotus crassicollis
Melanotus punctolineatus
Melanotus sp.

Negastriinae

Zorochros alysitodus 
Zorochros meridionalis
Zorochros merkli

EUCNEMIDAE

Eucnemis capucina





CERAMBYCIDAE

Prioninae

Macrotoma scutellaris (roncs)

Cerambycinae

Anaglyptus mysticus
Brachypteroma ottomanum
Calchaenesthes oblongomaculatus
Callidium aeneum
Callimoxys gracilis
Cerambyx carinatus (?)
Cerambyx scopolii
Certallum ebulinum
Chlorophorus figuratus
Chlorophorus varius
Clytus arietis
Clytus rhamni
Obrium brunneum
Phyamatodes alni
Phymatodes testaceus
Phymatodes lividus
Purpuricenus dalmatinus
Ropalopus clavipes
Ropalopus varini
Stenhomalus bicolor
Xylotrechus stebbingi

Lepturinae

Anastrangalia dubia
Anoplodera sexguttata
Allosterna paoli (?)
Allosterna tabacicolor
Cortodera asproomontana
Cortodera humeralis
Dinoptera collaris
Grammoptera auricollis ssp.bipustulata
Grammoptera abdominalis
Grammoptera ustulata
Grammoptera ruficornis
Leptura rubra (larva)
Pedostrangalia verticalis
Pseudovadonia livida
Rhamnusium bicolor (roncs)
Rhagium inquisitor
Stenurella nigra
Stenurella septempunctata
Vadonia bisignata ssp.

Lamiinae

Aegomorphus krueperi
Agapanthia cynarae
Agapanthia dahli
Agapanthia lateralis (?)
Agapanthia maculicornis
Agapanthia villosoviridescens
Agapanthia violacea
Agapanthis kirbyi
Calamobius filum
Dorcadion etruscum ssp. bravardi
Dorcadion kozani
Dorcadion minutum
Dorcadion ossae
Dorcadion vincenzae
Dorcadion thessalicum
Dorcadion sp.
Helladia flavescens
Herophila tristis
Mallosia graeca
Mesosa curculionoides
Mesosa nebulosa
Morimus asper asper
Morimus funereus
Morimus orientalis
Musaria affinis
Neodorcadion bilineatum
Neodorcadion virleti
Oberea taygetana
Oberea oculata (larva)
Opsilia coerulescens
Oxylia duponcheli
Parmena novaki
Phytoecia caerulea
Phytoecia caerulea ssp. baccueti
Phytoecia cylindrica
Phytoecia icterica
Phytoecia nausicae
Pilemia inarmata
Saperda quercus
Theophilea subcylindricollis


Copyright © 2009. Hungarian Natural History Museum, Department of Zoology, Coleoptera Collection